Üdvözöljük az Újpesti Zsidó Hitközség honlapján!

Rójs Hásónó I. nap. Drose 2014. szept. 24.

הַנִּסְתָּרֹת--לַיהוָה, אֱלֹהֵינוּ; וְהַנִּגְלֹת לָנוּ וּלְבָנֵינוּ, עַד-עוֹלָם--לַעֲשׂוֹת, אֶת-כָּל-דִּבְרֵי הַתּוֹרָה הַזֹּאת
„A rejtett dolgok az Örökkévalóé, a mi Istenünké, de a kinyilatkoztatott dolgok a miénk és gyermekeinké mindörökké, hogy megtegyük minden igéjét ennek a törvénynek.”

Itt állunk kedves híveim ma, a „Félelmetes” napok előestéjén. Megpróbáljuk a nap rejtett értelmének voltát, vidámsággal, jó hangulattal oldani. Egy hónapja, minden reggel megszólalt a sófár félelmetes hangja. Aki ha csak egy percre is erőt vett magán, elgondolkozott. A hang azt hirdette הַנִּסְתָּרֹת--לַיהוָה, אֱלֹהֵינוּ„A rejtett dolgok az Örökkévalóé” לַעֲשׂוֹת, אֶת-כָּל ….לָנוּ"A miénk... hogy, megtegyünk mindent...” Még van idő, hiszen אַתֶּם נִצָּבִים הַיּוֹם כֻּלְּכֶם „Itt álltok a mai napon mindnyájan...” , mindnyájan élünk és jól vagyunk. De, hogy mi lesz holnap הַנִּסְתָּרֹת--לַיהוָה, אֱלֹהֵינוּ „A rejtett dolgok az Örökkévalóé”. Megéljük a tavaszt?

Itt az ősz! Az színek, illatok nem hazudnak.
A tavasz éltet, bár hamarabb alkonyul.
Álmok, képek, szívemben zakatolnak.
Még tudom áltatni magam zavartalanul.

Bevallom, a verset én írtam. A versnek a lényege a záró sor: „Még tudom áltatni magam zavartalanul.” Igen, áltatjuk magunkat, és nem gondolunk a végre. Nem gondolunk az elmúlásra, miközben az óra ketyeg. Hisszük, fáradhatatlan áltatással, hogy valami felé tartunk, pedig egyre kevesebb időnk maradt.
A zsidó vallás nem látványos. Nem imádkozunk térden állva, nem tesszük össze kezünket. Ezeken a napokon, Újév mindkét napján egyszer és a Hosszúnapon, Yom Kipur napján négyszer leborulunk. a földre. Beresit Rabba 52/6- ban ez áll: „הכל בזות השתחויה” „Minden a leborulás érdemén fordul!” Tehát Isten nem is megtérési szándékunk imába foglalt könyörgésére bocsátja meg bűneinket, hanem a leborulásunk érdemén. A Talmud tíz csodáról ír, mely a Jeruzsálemi Szentélyhez köthető :עומים צפופים ומשתחוים רוחים „zsúfoltság volt és mégis volt elég hely, amikor leborultak”.
Mi ez a leborulás? Ez nem más, mint megalázkodás Isten előtt. Önmagunkra vállalt megalázkodás, nem ember előtt, nem hatalom előtt, hanem Isten akarata előtt. Azért olyan kivételes érdem, hogy ettől remélünk életet. Ez olyan érdem, ami visszanyúl az ősidőkbe: ישראל לא נגאלו אלא בזכות השתחויה „Izrael Egyiptomból nem másért váltatott meg, csak a megalázkodásért”, ahogyan olvassuk:

וַיַּאֲמֵן, הָעָם; וַיִּשְׁמְעוּ כִּי-פָקַד יְהוָה אֶת-בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, וְכִי רָאָה אֶת-עָנְיָם, וַיִּקְּדוּ, וַיִּשְׁתַּחֲווּ.

„És hitt a nép és midőn hallották, hogy az Örökkévaló megemlékezett Izrael fiairól és látta az ő szenvedésüket, meghajoltak és leborultak.”
A mondatban a különös, hogy a zsidók nem a nyomorúságban, a nyomorúságtól hajlottak meg, hanem meghajoltak Isten akarata előtt, amikor hallották, hogy Isten megemlékezik róluk.

Drága Testvéreim!
A Rójs Hásónó kétnapos ünnep. Tudjuk, hogy ez abból eredt, hogy a szétszórtatásban a zsidó központ áttevődött Perzsiába. Jeruzsálemben kevés zsidó maradt. Azért, hogy az Ünnep, az ima idejének pontosságában ne legyen hiba, kétnaposra tették Bölcseink az Ünnepet.
Az első nap felolvasásra kerülő Tóra rész: וַיהוָה פָּקַד אֶת-שָׂרָה„És az Örökkévaló megemlékezett Száráról.” a második nap וְהָאֱלֹהִים, נִסָּה אֶת-אַבְרָהָם„ Isten próbára tette Ábrahámot”
Az első nap az Örökkévaló a nőkről emlékezik meg, csak másnap a férfiakról. Az első nap Haftárája, a prófétai rész olvasmánya Smuel könyve 1/1-2/10.
Ebben egy csodálatos történetet olvasunk Chánáról, Elkana feleségéről, aki meddő volt. Elkáná másik feleségének Pninaának volt gyermeke. Chánát וְכִעֲסַתָּה צָרָתָהּ גַּם-כַּעַס, בַּעֲבוּר הַרְּעִמָהּ „ez bosszantotta, és hogy felbőszítse Pnina, mivel, hogy Isten elzárta méhét” Cháná elmegy a silói Szentélybe és וַיִּשְׁתַּחוּ שָׁם, לַיהוָה „és leborult ott az Örökkévaló előtt” Ezután az Örökkévaló וַיִּזְכְּרֶהָ יְהוָהmegemlékezett róla és fia született: Smuel próféta.
Chana leborulása és Isten vele való kegyelmének van egy Szigeti vonatkozása is. A történet a szaploncai rabbi Josef Meir Weissről szól. Rabbi Josef végtelenül szerény és alázatos ember volt.
Aztán történt valami, ami megrengette Szapolcát és a rengés eljutott Szigetre is. Történt, hogy Rójs-Hasónó a zsidó új év első napján mentek haza a zsidók az imaházból, köztük Josef Meir is, áthatva a ”rettenetes nap” szentségétől. A csoport elhaladt egy nő mellett, aki az utca porában ült zokogva. Josef Meir a sor végén haladt, megállt és életében először egy asszony könnyes szemébe nézett. Ő, aki hangját sem hallatta soha, megszólította az asszonyt és ez megállásra késztette a többieket is. „Miért sírsz lányom” kérdezte szelíden. Az asszony, aki nem ismerte kifakadt: „Rebe, tíz éve vagyok férjnél, nem szültem gyereket férjemnek! El akar válni tőlem! Mi lesz velem rebbe? Kegyelmezzen rajtam rebbe!”
Aznap Josef Meir olvasta a prófétai szakaszt az istentiszteleten. Hanna történetét a meddő asszonyról, akin Isten megkegyelmezett! Josef Meir nem tiltakozott, hogy rabbinak szólították. Azt mondta az asszonynak: „Menj haza lányom! A Kegyelmes Isten látja könnyeid őszinteségét! De ha nem, én majd beszélek Vele!” Aki halotta az elhangzottakat elborzadt, volt az egész helyzetben valami misztikus szokatlan, nem ismertek rá Josef Meirre. Ahogy az lenni szokott elfelejtették az egészet.
Aztán Svieszkor összegyűltek a zsidók az imaházban ünnepelni, „jelen lenni szinai hegyi Tóra átvételénél”. Az ünnep beköszönte előtt kicsapódott az imaház ajtaja, egy kaftános zsidó lépett be sietve, leborult Josef Meir lábai előtt és azt kiáltotta: „Rebbe! Fiam született, ahogy azt megígérte feleségemnek!
Abban a pillanatban Josef Meir Szaplonca rabbija lett.
De térjünk vissza Chana imájához. Miután gyermeke született, háladalt mondott az Örökkévalónak. Nos, azt várnánk, hogy imája csupa női gyengédség lesz. Ehelyett imája filozófia lett:
„Az örökkévaló öl és éltet,
Sírba visz és feltámaszt.
Az Örökkévaló tesz szegénnyé és gazdaggá,
Lealáz és fel is emel.
Felemeli a porból a szegényt,
A szemétből kiemeli a nincstelent,
Hogy a nemesek közé ültesse,
És díszhelyet jutasson neki. Mert az Örökkévalóé a föld oszlopai,
Rájuk helyezte a mindenséget.”

És amivel be szeretném fejezni tanításom: רַגְלֵי חֲסִידָו יִשְׁמֹר „Az Örökkévaló vigyázza jámborainak lépteit”
Ezt kívánom rabbinikus áldásommal Önöknek és kedves hozzátartozóinak a következő 5775. évre.