Reb Leuzer Niszen és az Élet bora.

Leuzer Niszen Teitelbaum, a sátoraljaújhelyi csodarabbi egyetlen fia, fiatal kora óta elméleti Kabbalával foglalkozó zárkózott ember volt. Azon kevesek közé tartozott, akinek sikerült feljutni a Kabbala hófedte csúcsára ahol a titkos Tan megnyilatkozik a kiválasztottaknak. Negyvenes évei végén járt, amikor apja Máramarosszigetre küldte. A helybeliek elfogadták rabbijuknak és csodát vártak tőle. De miután kiderült, hogy apjával ellentétben nem „gyakorlati”, hanem elméleti, a szellemi világ rejtelmeinek csodáival foglalkozik, elfordultak tőle. Rövidesen búcsút kellett mondania a városnak, ahol életének öt esztendője, – ahogy mondják, - nem volt fenékig tejföl...

A különös eset a Tóraadás ünnepe előestéjén történt. Leuzer Niszen szigeti tartózkodásának kezdetén személyét még az újdonság és csodavárás szelleme lebegte körül. A szokást követve a rabbi híveivel tanulással készült tölteni az éjszakát. Elfoglalta helyét az asztalfőn, körbetekintett és a jó hangulat kellemes érzésében fejbiccentéssel köszöntött minden jelenlevőt, arcán ritkán látott széles mosollyal mondta: „Boldogok lehetünk, mert jó az osztályrészünk, élvezetes sorsunk, gyönyörű az örökségünk.” (reggeli imaszöveg) Ekkor egy kötekedő, provokatív hangon ezt mondta: Tényleg? Semmi más sem hiányzik a „vigadalomhoz”, mint egy csepp, egy korty a túlvilágra „félretett élet borából”, amit, - a kabbala szerint- a világ teremtése óta angyalok őriznek az igazak köszöntésére?

A rabbi megborzongott: Te akarod! Legyen hát akaratod szerint! Fogd a rudat, ami az udvaron a fának van támasztva, amit a gyerekek „élet fájának” nevezve körül szoktak táncolni. Kösd a rúd végére a két cserép vödröt, amiből vizet merünk, kezeink leöntésére. Vedd válladra és menj a temetőbe Chajim Zwi Ábráhámovitsch rabbi sírjához. Tedd a vödröket a földre és háttal a sírnak csak annyit mondj: Luezer Niszen rabbi a borért küldött! Azután fordulj szembe a sírnak, helyezd a két teli vödröt a rúdra, vedd válladra és szemben a sírral, a kijárat felé hátrálva hagyd el a temetőt. Hozd ide hozzánk! De figyelmeztetlek: bárki szólítana, ne válaszolj!

Mit volt mit tenni, az ember tele félelemmel és rettegéssel a szívében követte a rabbi utasítását. A sírnál vállára tette a rudat a két, már teli vödörrel, szemben a sírral, háttal a bejáratnak, hátrálva indult elhagyni a temetőt! Ám ekkor a holdvilágos éjszakai csendben, a minden porcikájában reszkető ember szellemek jelenlétét érezte maga körül. Sóhajok és síró hangok szólaltak meg: csak egy kortyot, csak egy csöppet adj ajkainkra az élet borából…Végre visszaért a tanházhoz. Kinyitotta az ajtót és csak annyit mondott: „Már nem tudsz nekem ártani!” És ekkor a rúd kettétört vállán, a vödrök hangos csattanással törtek darabokra a bejárat küszöbén. A bor szétfröccsent, és sűrű bíborfelhővé változva égbe szállt. Az ember betámolygott a félig nyitott ajtón tett egy lépést majd elzöldült arccal holtan esett össze.
A néma csendet a rabbi hangja törte meg: „Bűn nélkül nincs hirtelen halál!”(Sáb.55a) …Rossz helyen és rossz időben, a gonoszság száját nyitotta rám, hogy megzavarjon. Attól kezdve halál angyala állt jóbbjánál! A Tóradás ünnepének előestéjéjén a lelkek kijönnek a sírjukból. Mondottam! Bárki szólítana, ne válaszolj semmi hangnak! Tudnia kellett: „ …ideje van a hallgatásnak és ideje a beszélésnek!” (Koh.3/7) Az után, hogy a temetőbe küldtem, a Halál Angyala kezében kihúzott karddal követte, méregcsepp volt a hegyén. Amíg hallgatott nem volt hatalma felette, ám miután figyelmeztetésem ellenére megszólalt, szája kinyílott. Vállán kettétört a rúd, összetört a cserépvödör az élet bora sűrű páraként szállt az égbe. A Halál Angyala kardkáról a méregcsepp szájába csöppent. Arca attól lett ilyen zöld. (Avoda Zara 20b/2 alapján)

„A rejtett dolgok az Örökkévalóé, a mi Istenünké…”(V.M.29/28)

Szerdócz Ervin rabbi