„...belül lenni egy kívüli személy szempontjából...”

Jidele Modern, a máramarosszigeti Yesiva vezetője, a Talmudból idézett hallgatóinak: „A közterületről magánterületre vagy onnan visszavinni, mely Sábeszkor tilos, két alapvető cselekedet, belül lenni egy kívüli személy szempontjából két esetet foglal magába…„ (Misna Shabbat 1/1) Ezután magyarázatba kezdett.

Nyolc évesen kerültem a pozsonyi Móse Szofer Yesivájába. Egyik nap a rabbi a most felolvasott Misnát tanította és bevallom, egy árva szót sem értettem. Az világos volt, hogy Szombaton tilos terhet vinni. Az viszont nem volt világos, mitől két külön és alapvető cselekedet valamit innen oda vinni Szombaton. A rabbi zavarodottságomat látva mesélni kezdett.

Volt egy ember Jeruzsálemben. Abba Tachna volt a neve, és abból az adományból élt, amit a város falain kívül levő falvakban gyűjtött. Egyik pénteken, amikor a nap alkonyatba hajlott, lélekszakadva sietett, hogy a Szombat törvényét betartva, még annak beállta előtt eljusson házába és feleségével a batyujában hozott dolgokból megterített asztalnál köszöntse az ünnepet.

A Damaszkuszi kapuhoz érve meglátott egy vérző lábú embert. Közelébe érve, az ember siránkozva emelte feléje kezét. Vigyél a városba testvérem! – mondta könyörögve. Megsérültem, nem bírok járni. Ne hagyd, hogy itt éhen, szomjan, tehetetlenül kelljen töltenem Isten megszentelt Pihenő Napját.

Abba Tachna gondolkozni kezdett. Ha beviszem a városba, le kell tennem a batyumat, mert a kettőt együtt nem bírom vinni. Eközben égre emelve szemét látta, ahogy a nap közeledik a horizonthoz. Nagyot sóhajtott és hátára vette az mozgásképtelent és megindult vele a városba. Átadta családjának, és lélekszakadva futott vissza batyujáért. Ám, amikor a kapuhoz ért megszólaltak a kürtök, jelezve, hogy beállt a Szombat. Néhány ismerőse útban az imaház felé meglátta, és neki szegezte a kérdést: Mit teszel ember batyuval a válladon? Este lett és te megszegted a Szombatot. Ismertek jól, - mondta síró hangon. – a Szombatot sohasem szegtem meg. Batyuval sem látott senki a vállamon, ha beállt az ünnep. Abba Tachna szégyenében és elkeseredésében a sötétülő égboltra nézett. És akkor a felhők közül kinyúlt egy kar, és a horizont alól, a már leáldozott napot visszaemelte az égre. Jeruzsálem utcáin újra világosság lett és kisütött a nap. Abba Tachna pedig a csodálkozó emberek között vállán batyujával megindult háza felé.

Ez azt jelenti, - fejezte be magyarázatát Jidele Modern, - amíg a zsidók megtartják a Szombatot, a Szombat megtartja a zsidókat. De ha azért visz, vagy tesz valaki, hogy meg őrizzen egy lelket, amit „pikuách nefes”-nek neveznek, Isten kész akár megváltoztatni a nap útját az égbolton. Világ Urának az emberi szándék fontosabb, tudja, hogy „hol lakik a világosság és a sötétségnek merre van a helye…” (Jób 38/19)

„Ime, nem szunnyad, s nem alszik Izrael őrzője!” (121. Zsolt.4.)

Szerdócz Ervin rabbi