A Ruszkovai halottmosó.

Nagyon régen, még kisfiú koromban, egyik este nagymamámmal Cili „Bobéval” voltam. Egyszer csak megszólalt: „Tudod kisfiam? Tamuz hónap van. Elmondok egy furcsa történetet. Nagyon régen történt, akkor, amikor még az én Édesanyám is kislány volt.”

A történet így szól:

„A máramarosi Krácsfalva kicsit habókos Smili nevű temetőszolgáját felkereste a közösség elöljárójának fia. A fiú büszke volt és öntelt! Szigeti Jogi Fakultás hallgatója lett. Akkor még kevés zsidó tanulhatott jogot. Krácsfalván ő volt az első!

A fiú kérdően nézte a temetőszolgát, majd megszólalt: „Mondd meg nekem Smili: mit szólsz…vajon…vajon, te tisztességesen mosdatod és öltözteted az embereket, az elhunyt férfiakat…..?

Smili nagyon zavarba jött. Arca elpirult, szíve hangosan zakatolt, füle zúgott és az járt a fejébe: „Hogyan lehet tőlem ilyeneket kérdezni?”

Majd szomorú, elcsukló hangon így szólt: „…. majd megtudod, ha sorra kerülsz!”
Másnap az elöljáró fia hirtelen meghalt. Majd megjelent Smili álmában és szólt: „Jaj nekem! Jaj nekem! Miért is kételkedtem én a te tisztességedben!?”

Smili ment és mindenkinek elmondta, hogy mit álmodott Mellét verte, könnyei lefolytak bánatos arcán: „Rosszat mondtam, rossz időben! Rosszat mondtam, rossz időben!”

Smili másnap eltűnt. Néhány nap múlva találták meg holtestét. Smili a Tiszába fulladt.

Az emberek mentek Moshe Rosenberghez Krácsfalva rabbijához: „Adj magyarázatot nekünk a történtekre”. A rabbi időt kért, majd az esti imánál mondta:

„Volt egyszer egy király, kinek kertjében szorosan egymás mellett, egymásba ölelkező ágakkal két olyan fa állt, melynek egyike gyógyító, a másik halált hozó gyümölcsöt termett. Öntözés közben megállott a kertész a fák előtt és mondá: ha a gyógyító fát öntözöm meg, úgy ez javára válik a mérges fának is. De ha nem öntözők úgy kivész a hasznos fa is. Ám én csak a kertész vagyok. A kertésznek öntöznie kell. Az, akié a fa, Ő tudja mit tervez fáival.”

(Genez rab. 61.) Az emberek nem értették a példázatot. Erre a rabbi folytatta: „Válogassátok meg kinek mikor, mit mondtok! A szavak, melyek elhagyják szájatokat- miközben nem is tudtok róla,- lehet áldás és lehet átok. Mert a szó elszáll, mint tollpehely a szélben, de tartalma valahol megragad. A szavak áradása visszahullhat arra, aki kimondta azokat”

Sokáig beszélték az esetet. Mindez Krácsfalván, 1867 Tamuz havában történt.”

Szerdócz Ervin rabbi