Üdvözöljük az Újpesti Zsidó Hitközség honlapján!

בייה

Chájé Szoro חיי שרה

A hetiszakasz tartalmából
Sára, Ábrahám felesége,127 éves korában hal meg. Ábrahám Hebronban temeti el, a Machpéla barlangban,melyet 400 sékel ezüstért vesz mega hettita Efrontól. (I.M. 23.)
Ábrahám szolgáját, Eliezert, ajándékokkal megrakodva küldi Cháránba, hogy az feleséget találjon fia, Izsák számára. A Hebron kútjánál Eliezer segítséget, egy jelet kér I-tentől: a lányok közül, akik este a kúthoz itatni jönnek, az lesz Izsák felesége, aki felajánlja, hogy a tevéit is megitatja. Az a lány legyen, akit az Ö-ökkévaló Izsáknak szánt. (Uo. 24:1–14.)
Rebeka, Ábrahám unokaöccsének, Betuélnek a lánya, a többi lánnyal együtt megjelenik a kútnál, és kiállja a „próbát”. Rebeka meghívja Eliezert családja otthonába, ahol mesél szüleinek a történtekről. Eliezer visszatér Kánaánba Rebekával. Izsák a mezőn imádkozik, és akkor találkozik jövendő feleségével. Izsák, megszereti feleségét Rebekát, és megvigasztalódik anyja halála után. (Uo. 24:15–67.)
Ábrahám új feleséget vesz magának, Keturát (Hágárt), aki hat fiút szül neki. Az első Ősapa örökösének Izsákot nevezi meg. Ábrahám 175 évesen hal meg, és két idősebb fia, Izsák és Ismáél, Sára mellé temeti el. (Uo. 25:1–18. )

וַיִּהְיוּ חַיֵּי שָׂרָה, מֵאָה שָׁנָה וְעֶשְׂרִים שָׁנָה וְשֶׁבַע שָׁנִים--שְׁנֵי, חַיֵּי שָׂרָה.

„És volt Sárának élete száz év, húsz év, és hét év, ezek Szoro életének évei. ” (I.M. 23/1.)
A hetiszakasz kezdő mondatában feltűnő, hogy Sára élete éveinek felsorolása szokatlan módon történik. Vajon miért így taglalja a Tórai szakasz az Ősanya éveit: „száz év, húsz év és hét év”?
Rási szerint, Sára ősanya olyan bűntelen volt 100 évesen, mint 20 évesen, és olyan szép volt 20 évesen, mint hét évesen. Az ősanya emberi tulajdonságai, olyan teljességet mutattak, hogy a gyertyák, melyeket meggyújtott Sábeszre, a következő Sábeszig égtek és világítottak, így mindig fény volt sátrában.
Beresit Rabba 58/1 szerint „egy hétéves lány szebb, mint egy húsz éves. Egy nő hét évesen van szépsége teljében.”. A Midrás szerzője Dávid királyra hagyatkozik, aki számos feleség és ágyas után a Királyok könyve szerint beleszeretett a háztetőn fürdő Batsevá-ba. A Batsevá név jelentése: „hét éves lány”. Batsevá „megszerzéséért” Dávid király súlyos bűnt követ el. Batsevá férjét háborúba küldi azzal a hátsó gondolattal, hogy az elesik a harctéren. Nos, ha ezt elkövette, akkor Batsevá valóban kivételesen szép lehetett. Pontosan olyan, mint hét éves korában.
A kezdőmondat másik különössége, hogy וַיִּהְיוּ „és volt” szóval kijelentéssel kezdődik. A „וַיִּהְיוּ”„ („és volt”) számértéke 37. Bachja magyarázata szerint Sára 127 évéből, valóban csak 37 évet élt. Előbbi évei nem jöhetnek számításba, mert meddő volt és a meddő, Bachja szerint, olyan, mintha nem élne.
A hagyomány szerint Sára halálának oka fia, Izsák „feláldozása” volt. Amikor וְהָאֱלֹהִים, נִסָּה אֶת-אַבְרָהָם „I-ten megkísértette Ábrahámot” ( I.M. 22/1.), és az apa elindult fiával és a legényekkel, hogy áldozatot mutassanak be, nem mondta, mire készül. Sára nem tudta, hogy fiát készül feláldozni. Ekkor a sátán megjelent Sárának, és megkérdezte azt, amit Izsákis megkérdezett apjától: הִנֵּה הָאֵשׁ וְהָעֵצִים, וְאַיֵּה הַשֶּׂה, לְעֹלָה „Itt van a tűz és a fa, de hol a bárány, az égő áldozathoz?” ( uo.22/7.). Az anya akkor szembesült a ténnyel, hogy nem vittek magukkal áldozati állatot. A Midrás szerint megszakadt a szíve. Mások úgy magyarázzák, hogy akkor halt meg, amikor mindkettőjüket, apát és fiát is látta visszatérni.

אֵשֶׁת-חַיִל („derék asszony”) magyarázata

A „Derék asszony”-ról szóló dal, a Példabeszédek 31/10-32.-ből Salamon király szerzeménye, melyben bölcseink szerint saját édesanyját dicséri. Midrás szerint ez valójában Ábrahám búcsúbeszéde, melyet Sára holtteste fölött mondott el, ami rávilágít a „satnez” törvényére, a gyapjú és len keveredésének tilalmára. Ez a törvény az ún. „hukim”, melyre nincsen racionális magyarázat. A negyedik sorban világossá válik, hogy mire értendő a fonalak keverhetetlensége: דָּרְשָׁה, צֶמֶר וּפִשְׁתִּים „gondja van gyapjúra és lenre”. A keveredési tilalom visszavezethető Káin és Ábel történetére. Káin növényeket termesztett, köztük lent is, míg testvére Ábel állattenyésztő volt, akihez a gyapjú köthető. Káin megölte testvérét, azért amiért I-ten visszautasította az áldozatát. Így a kettőjüket jelképező adomány, a gyapjú és a len, nem férnek meg egymás mellett a ruhában.

וַתָּמָת שָׂרָה, בְּקִרְיַת אַרְבַּע הִוא חֶבְרוֹן--בְּאֶרֶץ כְּנָעַן; וַיָּבֹא, אַבְרָהָם, לִסְפֹּד לְשָׂרָה, וְלִבְכֹּתָהּ.

„És meghalt Sára Kiriját Árbában, vagyis Hebronban, Kánaán országában és eljött Ábrahám, hogy meggyászolja Sárát és megsirassa.” ( I.M. 23/2.)
A mondat három kérdést involvál:
1.Miért hangsúlyozza ki, hogy קִרְיַת אַרְבַּע הִוא חֶבְרוֹן „Kiriját Árba vagyis Hebron”? Hebron neve az ismertebb, miért kell külön a kevésbé ismert Kiriját Árba nevet is feltüntetni?
2. Miért van írva, hogy וַיָּבֹא, אַבְרָהָם „Ábrahám eljött”?
3.Miért hangsúlyozza ki külön: „meggyászolja Sárát és megsirassa”?
Kiriját Árba két dolog miatt nevezetes: azért van a névben az אַרְבַּע „NÉGY”, mert egyrészt ott van négy óriás élet: Áchimán, Séjás, Tálmán és apjuk. Honnan tudjuk? Erről olvasunk IV.M. 13./22.-ben:

וַיַּעֲלוּ בַנֶּגֶב, וַיָּבֹא עַד-חֶבְרוֹן, וְשָׁם אֲחִימַן שֵׁשַׁי וְתַלְמַי, יְלִידֵי הָעֲנָק; וְחֶבְרוֹן, שֶׁבַע שָׁנִים נִבְנְתָה, לִפְנֵי, צֹעַן מִצְרָיִם.

”Fölmentek (a kémek) a déli vidéken és eljutottak Hebronig, és ott voltak Áchimán, Séjás és Tálmán, Anák gyermekei.”. Velük még találkozunk, Józsua könyvében is, 15/14-ben: וַיֹּרֶשׁ מִשָּׁם כָּלֵב, אֶת-שְׁלוֹשָׁה בְּנֵי הָעֲנָק--אֶת-שֵׁשַׁי וְאֶת-אֲחִימַן וְאֶת-תַּלְמַי, יְלִידֵי הָעֲנָק. „és kiűzte onnan Káléb Anák három fiát Sésajt, Áchimánt, Talmájt, Anák szülötteit”. Anák szó szerint nyakat jelent. A Negev sivatag bennszülöttjei magas, karcsú termetűek voltak, feltehetően egy óriás faj maradványai: róluk I.M. 6/4-ben olvasunk:הַנְּפִלִים הָיוּ בָאָרֶץ, בַּיָּמִים הָהֵם, וְגַם אַחֲרֵי-כֵן „és óriások voltak a földön azokban a napokban és még azután is…”.
Másik magyarázat szerint Kiriját Árbá a négy házaspárról is nevezetes, akik ott vannak eltemetve: Ádám és Éva, Ábrahám és Sára, Jichák és Rebeka, Jákob és Lea.
וַיָּבֹא, אַבְרָהָם „és eljött Ábrahám”. Honnan jött? Baér Savából.
Jött, hogy וַיָּבֹא, אַבְרָהָם, לִסְפֹּד לְשָׂרָה, וְלִבְכֹּתָהּ „hogy meggyászolja Sárát és megsirassa” (I.M.23/2.). A Tóra egymás után említi Sára halálát és Izsák „feláldozását”. Ebből következtethetünk (Rasi), hogy Sára, amikor meghallotta, hogy fiát feláldozza férje I-ten kérésére (ami majdnem meg is történt), akkor szállt el belőle a lélek és meghalt.
Újabb kérdések:
Miért említi a Tóra előbb Rebeka, Izsák leendő feleségének születését (uo. 22/23.), és közvetlen utána Sára halálát? Ezzel tanít bennünket, hogy mielőtt egy igaz élete befejeződne, már másik igaz kezd életet. Mielőtt Sára élete napja lenyugodott, már felragyogtak Rebeka életének napjai.
Miért van az, hogy a mondat közli: „meghalt Sára”, majd ezután külön azt is „meggyászolja Sárát és megsirassa”. Hiszen egyértelmű, hogy Sárát siratta meg. Ez tanít bennünket arra, hogy aki halottját szólítja, az nevezze nevén az elhunytat.
Miért van előbb írva „meggyászolja” és utóbb „megsirassa”? Nem előbb siratja meg az ember halottját és utána gyászolja?
Túl nagy volt Ábrahám öröme mikor hazaérkezett: nem kellett feláldoznia fiát és hallotta hírét Rebeka születésének. Az öröm után a gyászhír miatt nem tudott sírni. Előbb kötelesség szerint gyászolta, utána tudatosodott benne az, ami történt, és megsiratta Sárát.
Miért van írva „לִבְכֹּתָהּ” (és megsiratta) szóban a כֹּ kisebb betűvel, mint a többi?
Azért, mert Ábrahám csak nehezen és keveset sírt. Már idős volt. De azért is, mert Sára maga okozta halálát, amikor korábban férje ágyasával, Hágárral történt konfliktusa alatt azt mondta Ábrahámnak:יִשְׁפֹּט יְהוָה, בֵּינִי וּבֵינֶיךָ . „Ítéljen I-ten köztem és közted” (I.M. 16/5.). Aki pedig önmaga okozza halálát, nem illik megsiratni. Rási szerint a „כֹּ” betű jelentése: „kar”. A szóban a kis כֹּ betű arra való utalás, hogy Sára jótékony, segítő asszony volt.
Bachja azt kérdezi: miért nem olvasunk semmit arról, hogy Izsák megsiratta Anyját?
Sára halálát titokban tartották Izsák előtt, mivel az ő feláldozási próbatétele miatt halt meg édesanyja, ezért nagyon bánkódott volna. Izsák még három évig tartózkodott a Moria hegyen, ezért van egyes számban:וַיָּשָׁב אַבְרָהָם אֶל-נְעָרָיו „Ábrahám visszatért legényeihez.” ( I.M. 22/19.)

A heti szakaszban olvasunk egy költőien leírt jelenetről: Rebeka meghívja Ábrahám szolgáját, Éliezert, apja, Lábán házába:

וַיֹּאמֶר, בּוֹא בְּרוּךְ יְהוָה; לָמָּה תַעֲמֹד, בַּחוּץ, וְאָנֹכִי פִּנִּיתִי הַבַּיִת, וּמָקוֹם לַגְּמַלִּים.

„És így szólt: Jöjj be az Ö-ökkévaló áldottja! Miért állsz künn, mert én már elkészítettem a házat és helyet csináltam a tevéknek.” (I.M. 24/31.)
A Vendégszeretet áldozatának példázatáról olvashatunk a Vájikrá Rábbá 9/3-ban:
„Történt, hogy Rabbi Jánnáj ment az úton és találkozott valakivel, aki igen kiválónak tűnt (nagy talmud tudósnak látszott). Megkérdezte: „elfogadnád meghívásomat házamba?”. A másik azt felelte: igen. Hazavitte, megetette, megitatta, és kikérdezte vendégét a Tórából, de az semmit sem tudott. Kérdezte a Misnából, de nem tudott semmit. Kikérdezte a Talmudból, de az semmit sem tudott. Kikérdezte az aggadából, de az nem tudott semmit. Mondta neki: „mondd az áldást.”. Válaszolta a vendég: „saját házába mondja el maga Rabbi Jánnáj.”. Jánnáj erre kérte: „utánam tudod mondani amit én mondok neked?”. Az igennel válaszolt. Jánnáj mondta: akkor mondd utánam: „Jánnáj kenyerét egy kutya ette.”. A vendég felpattant nyakon ragadta a rabbit: nálad van az örökségem, amit elveszel tőlem? Rabbi Jánnáj kérdezte: „Milyen örökséged van nálam?”. A vendég azt válaszolta: egyszer elmentem egy iskola előtt és hallottam, ahogy a diákok azt mondják: תּוֹרָה צִוָּה-לָנוּ, מֹשֶׁה: מוֹרָשָׁה, קְהִלַּת יַעֲקֹב „A Törvény ez, mit Mózes parancsolt nekünk, Örökségül Jákob gyülekezetének.”( V.M. 33/4.) Nem az van írva Rabbi Jánnáj gyülekezete, hanem Jákob gyülekezete!”. Rabbi Jánnáj megkérdezte: „És mivel érdemelted meg, hogy kenyeremet etted?”. A vendég azt mondta erre: „Egész életemben, ha valakire előttem gyalázkodó beszédet mondtak, soha nem mondtam vissza annak, akire vonatkozott. És ha láttam két embert, aki veszekedett, sosem mentem el anélkül, hogy békét ne teremtettem volna közöttük.”. Rabbi Jánnáj mondta: „Akkorדרך ארץ „derech eretz”-ed van és én kutyának neveztelek?”. Rabbi Smuél ben Náchmán mondta: „A דרך ארץderech eretz (a „föld útja”) huszonhat generációval megelőzte a Tórát.”
Mire tanít ez? Arra, hogy a דרך ארץ „a jó cselekedetek felérnek a tanulással”. Az Ávot trakrátusban olvassuk: ולא המדרש עקר אלא המעשה „Nem is az elmélet a fontos, hanem a gyakorlat.” (Ávot 1/17.). Lót lányai annak tudatában, hogy a földön mindenki meghalt hármójukon kívül, leitatják és apjukkal hálnak, hogy ne haljon ki az emberi nem a földön. Erkölcsi megítélésből vitatható cselekedetüket így indokolják: אָבִינוּ זָקֵן; וְאִישׁ אֵין בָּאָרֶץ לָבוֹא עָלֵינוּ, כְּדֶרֶךְ כָּל-הָאָרֶץ. „Atyánk öreg, férfi pedig nincs a földön, aki jönne hozzánk az egész föld szokása szerint.” ( I.M.19/32.). Tehát a „föld szokása” דרך ארץha erkölcsileg vitatható dologra vonatkozik, a „gyakorlat” racionalitása túlmutat az „elméleten”.
Ha a דרך ארץ„föld szokása” fogalmat az emberi kapcsolatokra vetítjük, mint a cselekedet elsőbbségét, a „törvénységgel” szembeni képletet, fontos megjegyezni, hogy a zsidó hagyomány az emberi kapcsolatok, konfliktusok kérdésében két megoldást ismer. Egyik דרך ארץ más néven אמתדרך „az igazság útja”. Ahogyan olvassuk: וְשָׁמְרוּ דֶּרֶךְ יְהוָה, לַעֲשׂוֹת צְדָקָה וּמִשְׁפָּט „…hogy kövessék az Ö-kkévaló útját, cselekedjenek igazságot és jogot.” (I.M.18/19.)
Ezt Vájikrá Rábbá 9/3 a דרך ארץ-nek nevez, az igazság és jog útjának. Más néven דרך ארץvagyאמתדרך fogalom, a Tóra, a 613 parancsoltat előírásának való megfelelést jelenti: a törvényhez való merev ragaszkodást. Ez alatt a kapcsolatok „törvény szerinti” értelmezését és alkalmazását értjük. Egy másik megoldás שלוםדרך a „béke útja”. A megoldás, amikor a jó kapcsolat, a kapcsolat békéje érdekében átmenetileg feladjuk meggyőződésünket, érveinket „igazságunkat”. Ilyenkor a béke kedvéért elfogadjuk a „másik” érveit, saját „igazságát”, még ha az nem is tűnik racionálisak.
Kívánom mindenkinek kapcsolataiban aאמתדרך az igazság „merev útja” helyett, a béke kedvéért, alkalmazzák aשלוםדרך a „béke útját”.

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi