Üdvözöljük az Újpesti Zsidó Hitközség honlapján!

בייה

Böháálotchá בְּהַעֲלֹתְךָ

A hetiszakasz tartalmából

Áron parancsot kap, hogy gyújtsa meg a Menóra lámpásait, a levitákat pedig beavatják a szentély-szolgálatba.(IV.M.8.)
Az Ö-kkévaló parancsára azoknak a zsidónak a kérésére, akik rituális tisztátalanságuk miatt nem tudták a peszáchi áldozatot bemutatni, egy „második peszáchot” is beiktatnak. (IV.M. 9/1-14.)
I-ten utasítja Mózest, hogyan vonuljon és táborozzon a nép a sivatagban, és Izráel fiai a megadott alakzatban vonulnak tovább Szináj hegyétől, ahol egy évig táboroztak. (IV.M. 9/15–10/36.)
A nép elégedetlenkedik a „mennyből hullott kenyér” (a manna) miatt, és követeli Mózestől, hogy adjon nekik húst. Az Ö-kkévaló válaszul, megbünteti a népet, úgy hogy annyi húst ad nekik, hogy halálra ehetik magukat. Ugyanis az történik, hogy fürjsereg repül a táborba, és az elégedetlenkedők belehalnak mohóságukba. Mózes kijelöl hetven „vént” Izráel fiai közül, rájuk sugározza szellemének egy részét, s így a továbbiakban Mózessel együtt viselhetik a nép kormányzásának terhét. (IV.M. 11.)
Mirjám, Mózes nővére, áskálódva szól testvéréről, ezért büntetésül az Ö-kkévaló poklossággal sújtja. Mózes imádkozik gyógyulásáért. A nép hét napot várakozik, amíg Mirjám teljesen felépül poklosságából. (IV.M. 12.)

א וַיְדַבֵּר יְהוָה, אֶל-מֹשֶׁה לֵּאמֹר. ב דַּבֵּר, אֶל-אַהֲרֹן, וְאָמַרְתָּ, אֵלָיו: בְּהַעֲלֹתְךָ, אֶת-הַנֵּרֹת, אֶל-מוּל פְּנֵי הַמְּנוֹרָה, יָאִירוּ שִׁבְעַת הַנֵּרוֹת.

„És szólt az Öökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Áronhoz és mondd neki: Midőn felteszed a mécseseket, a lámpás előrésze felé világítson a hét mécses.” (IV.M. 8/1-2.)
A mondatban szereplő „lámpás” a Menóra volt, amit iu. 70-ben a Szentély lerombolását követően diadalmenetben végighordoznak Róma utcáin. A rituális „lámpás” képét megörökítették Titus diadalívén, de megjelenik az ezüst dénáron is, amit ebből az alkalomból vertek azzal a felirattal, hogy „Judea capta” (Judea elesett). A Menóra pontos leírását olvashatjuk Mózes II. könyvének Teruma hetiszakaszában. (II.M. 25/31-40.) A Tórai leírásból azonban elég nehezen képzelhetjük el, hogyan is nézhetett ki ez a rituálisan fontos tárgy, mely szerepel Izrael állam címerében.
A Tórai leírásból tulajdonképpen annyi tudunk, hogy a Menóra hétkarú gyertyatartó volt. Az, hogy a Menóra hogyan is nézett ki, a vélemények megoszlanak. Mindenki egyetért a Menórával kapcsolatban abban, hogy volt egy központi ág, amelyből hat oldalág indult ki, szimmetrikusan mindkét oldalon. A vita abban oszlik meg a két nézet között, hogy a három-három oldalág miképpen ágazott el a központi ágból és milyen vonalban haladt a központi ághoz képest.
Josephus Flavius, ókori zsidó történész leírása alapján a Menórát, egy vasvillaként képzelhetjük el. A hét karja közül hat, körívben csatlakozott a központi karhoz (más néven szárhoz). A 3-3 oldalág tehát sugarasan és egymással párhuzamosan ágazik el a középső elemtől. Ez a leírás felel meg legjobban rómaiak által ejtett hadizsákmány ábrázolással. Ez a Menóra ábrázolás általánossá is vált, és zsidó szimbólum lett, olyannyira, hogy a mai Izráel parlamentjében, a Kneszetben is, ilyen Menóra látható.
Ezt a „Menóra képet” a rabbinikus vélemények nem szentesítették. Sok jelentős rabbinikus Biblia-kommentátor fogalmazta meg ellenvéleményét. Rási (Rabbi Slomó ben Jichák, 1040-1105) szerint a Menóra, oldalágai mindvégig egyenes vonalban és rézsútosan ágaznak el a központi szárból. Ez a leírás megegyezik Maimonidész (Rabbi Ávráhám ben Móse ben Májmon, 1186-1237) véleményével, aki rajzokat készített a Menóráról.
A két párhuzamos, köríves illetve párhuzamos, sugaras oldalágakkal szemben, Ibn Ezra (Ávráhám, 1089-1164) exegéta, az előzőektől eltérő elképzeléssel állt elő. Azt állította, hogy a középkori Spanyolország királyi palotáiban, nemesi kastélyaiban használt, számukban változó karú gyertyatartókhoz hasonlatosan a hat oldalág spirális vonalban ágazott el a központi szárból.
Jelenlegi többségi vélemény szerint az ágak vagy karok két oldalt egyenes vonalban, sugarasan tartottak felfelé.
A Tórai leírás alapján ki kell hangsúlyoznunk, hogy a központi ág minden vita ellenére fontosabb, mint a mellékágak elhelyezésének kérdése. A Menóra leírásának fontos eleme az, hogy a meggyújtandó olajat tartalmazó csészécskék a központi ág és rajta lévő központi csészécske felé néztek. A kanócok állása is olyan volt, hogy a központi ág felé kellett mutatniuk.
Ezt a lényeges követelményt hangsúlyozza ki: „Szólj Áronhoz és mondd neki: Midőn felteszed a mécseseket, a lámpás előrésze felé világítson a hét mécses.” Vagyis a szöveg arra helyezi a hangsúlyt, arra utasít, hogy a hat oldalág lángjait kell a középpont felé irányítani.
A kérdés nehezebb része az, hogy hogyan kell, hogyan lehet a már eleve középpontba állított ágat és a rajta meggyújtott lángot középpontba helyezni?
A Kabbala bölcsei a Menóra vizuális képét, a centrális ág, illetve annak viszonyát az oldalágakkal, szimbolikusan értelmezik. Szerintük a világ, melyet csak érzékszerveinken keresztül, empirikusan foghatunk fel és értelmezhetünk, „kancsalul festett” tükörképe egy ideális állapotnak, egy romlatlan, a teremtés folyamatának megfelelő eredeti létezésnek. A „lenti” világ materiális tükröződése Spinoza szerint a „fenti”, szubsztanciális isteni megfelelőjének. Ahogyan a Teremtés könyvében is olvastuk a kezdetekről: וַיְכֻלּוּ הַשָּׁמַיִם וְהָאָרֶץ, וְכָל-צְבָאָם. „Így bevégeztetett az ég és föld és minden seregük.” (I.M. 2/1.) Tehát a kiindulópont a kezdet lényeges momentuma, amikor megteremtődött az „fent” és „lent” egyben, de lényegükben elkülönülten. „Érzéki” világunk a „lent”, mint a létezés háromdimenziójú és véges terén (ne menjünk bele a negyedik dimenzió, az „idő” kérdésébe) túl van, tehát kell, hogy legyen egy anyagtalan, spirituális végső és jóval valóságosabb örök létezés. Az, ami a Tóra fogalmazásában צְבָאָות, spekulatív értelmezésében mennyei „sereg”, mennyei „forrás”- ként képzeljük el. Világ, melynek a mi „alanti” világunk csupán durva és elanyagiasodott kivetítése. Maimonidész (Rabbi Ávráhám ben Móse ben Májmon, 1186-1237) kihangsúlyozza, hogy amikor a Tóra »Isten karjáról« vagy »Isten haragjáról« ír, az merő antropomorfizmus, jelképes kifejezés, hiszen I-ten nem ember. A kérdés kényes paradigma. A Tóra ugyanis megkérdőjelezhetetlenül „valós”, hiszen azt olvassuk: לֹא תֹסִפוּ, עַל-הַדָּבָר אֲשֶׁר אָנֹכִי מְצַוֶּה אֶתְכֶם, וְלֹא תִגְרְעוּ, מִמֶּנּוּ „Ne tegyetek hozzá….és ne vegyetek el belőle” (V.M. 4/2.). Tehát a Tóra I-tenről adott leírásai más értelemben valóságosak, mint véges értelmi olvasatunkban. Felfoghatjuk úgy is, hogy emberi voltunkra kivetített szimbolikus, akár átvitt értelmű jelképek. Visszafordítva: ha a Tóra igazsága az, amihez nem lehet hozzátenni vagy elvenni, értsd a végtelen örök állandó, akkor tulajdonképpen a mi emberi létezésünk, állapotunk „szimbolikus”.
Rabbi Bachja ben Áser szerint a Menóra misztikus szimbólum, melyet a fenti összefüggésben kell értelmezni. Az előbb a mozgatható, majd Salamon által épített I. Szentélyben, végül az Ezra Nehemia és Zerubábel épített II. Szentélyben meggyújtott „lenti” Menórának van egy „fenti” misztikus égi megfelelője. Ha a „fent” a szférák világa, akkor a „Fenti” Menóra „világító ereje, I-ten teremtő energiája. Amikorבְּהַעֲלֹתְךָ, אֶת-הַנֵּרֹת, אֶל-מוּל פְּנֵי הַמְּנוֹרָה,יָאִירוּ שִׁבְעַת הַנֵּרוֹת. „Midőn felteszed a mécseseket, a lámpás előrésze felé világítson….” , a Menóra lámpásainak fénye az Ö-kkévaló „fény energiájává” szublimálódik, hogy I-ten szubsztanciális energiájával töltse, világítsa meg a világot. A Kabbala szerint, a teremtés hét napján, az Ö-kkévaló minden egyes napon másik szférát aktivált a világot beragyogó kisugárzásához. A Menóra hét ága a hét szférának felelt meg, csatorna melyen keresztül az égi fény, energia az „alant” világába áramlik. A Tóra felszólítása: „a lámpás előrésze felé világítson a hét mécses…”? Az „előrész” nem a középső centrális lámpást, hanem az „égi Menóra”, a „fenti” szellemi Menórát, azaz a szférák világát jelképezi.

ב דַּבֵּר, אֶל-אַהֲרֹן, וְאָמַרְתָּ, אֵלָיו: בְּהַעֲלֹתְךָ, אֶת-הַנֵּרֹת, אֶל-מוּל פְּנֵי הַמְּנוֹרָה, יָאִירוּ שִׁבְעַת הַנֵּרוֹת.

”Midőn meggyújtod a mécseseket a Menóra előrésze felé világítson.” (IV.M.8/2.)
Mire hívja fel figyelmünket a „midőn meggyújtod”? A Midrás szerint Áron látta, amint a törzsfőnökök felavatják az áldozati oltárt. Rosszul esett neki, hogy sem ő maga, sem a törzse, a Lévi törzs nem vehetett részt a felavatáson. Erre azt mondta az Ö-kkévaló: A te feladatod fontosabb, mint az övék, mert te fogod meggyújtani és tisztítani a mécseseket.
Bölcs Salamon király azt mondja: „Az igazak fénye fényesen lobog, míg a gonoszoké gyorsan kialszik.” A világosság alatt itt a bölcs király, az igaz emberek lelkét érti. Amint más gyertyát, más világítótestet, más forráson gyújtanak meg, a lélek forrása az ősfényből ered, I-ten dicsősége mellől lett véve. I-ten erre hivatkozva hagyta meg Izráelnek, hogy gyújtson örökmécsest a Szentélyben. Erre hivatkozik a: „mikor felteszed.”
Más magyarázat szerint Áron főpap először az oldalsó ágak fényeit gyújtotta meg, felváltva jobbról balra. Végül a középső ág következett. A kabbala tanítása szerint is így kell meggyújtani a Menóra lámpásait. Újra felvetődik a kérdés: mit is jelképez a Menóra hét ága, és mit a középső ág? Milyen elgondolás rejtőzik a lámpás különös alakja és előírása mögött? Többféle véleményt ismer erről a zsidó hagyomány, s így több, újabb érdekes tanítást szűrhetünk le ezekből.
Egyesek szerint, (s ez a legelfogadottabb értelmezés), a hétágú gyertyatartó a teremtés hét napjára emlékeztet. A hét (mint időegység) "zsidó találmány", s mivel a Menóra lámpásainak mindig égnie kellett, a hét ág az állandóságot fejezte ki. Az oldalsó 3-3 ág a páratlan és a páros napoknak felel meg, a középső ág, amely felé világít a Szombat szimbóluma, I-ten megszentelt napjáé. A teremtés hat napjából is a páratlan napokon mindig valami újat teremtett az Ö-ökkévaló, míg a páros napokon rendszerezte az újonnan teremtettet. A teremtés valódi értelme és célja a Szombat. Így az ember mindennapi munkája valódi céljának a Szombatnak kell lennie.
Mások úgy vélik, hogy a Menóra lángjai az emberi szellem alkotásait, a tudományokat és a művészeteket jelképezik. Az ókorban, és különösen a középkorban, ugyanis hét tudományról beszéltek (latinul septam artes liberales, vagyis a "hét szabad művészet"). A hellenista korban a zsidó iskolákban is oktatták ezekre a diákokat, de abban a distinkcióban, hogy a legfontosabbnak és a legértékesebbnek természetesen a Tóra oktatását tartották. Mózes öt könyve, (valamint a Szentírás más könyvei is) állandóan olvasott, legszentebb művének tartották. A Tóra „fény” - tanították -, s a láng, amely felé irányul, minden tudás és alkotás fényének szimbóluma.
Végül vannak, akik úgy gondolják, a Menóra az ősi emberi világ jelképe. (A kabbala szerint az életfával azonosítható.) A lámpás három-három oldalága "a világ hat irányát" jelzi: jobbra, balra, előttem, mögöttem, fent és lent. (Az ókori ember így ismerte az őt körülvevő világot, így fejezte ki a három dimenziót.) A középső láng, természetesen, maga I-ten, aki felé kell fordulnia az egész világnak. Feltehetőleg így gondolta ezt Zehárja (Zakariás) próféta is, aki szerint a Mindenható I-ten a Menóra lángjainak segítségével figyeli, ítéli meg a világot és minden lakóját. "Ez a hét (láng) az Örökkévaló szemei, ők járják körbe az egész földet" (Zehárja , 4/ 10.) A próféta a babilóniai fogság után, a perzsa uralom alatt álló Izráelben élt, ahol - mint a többi tartományban - Dárius király viszonylagos függetlenséget biztosított a leigázott államoknak. Így a Dávid házából való Zerubábel lett a világi vezető, Jósua főpap pedig a jeruzsálemi Szentély szolgálatát irányította. A világi és a vallási vezetés között azonban vita támadt: Zerubábel nagyobb politikai függetlenségre törekedett, akár erőszak, felkelés árán is, míg Jósua a vallási élet elsődlegességét hangoztatta. A próféta látomásában (lásd Zeh. 4/1-4.) a színarany Menóra mellett két olajfa áll, amelyek párhuzamosan és közvetlenül táplálják a hétágú lámpást. Ezzel a szimbólummal I-ten azt üzeni neki és a nép számára, hogy mindkét irányzat támogatására egyaránt szükség van, de még a legigazabb célokat sem lehet katonai erővel elérni. „Válaszolt és szólt hozzám (I-ten) a következőképpen: Ez az Ö-ökkévaló szava Zerubábelhez, mondván: לֹא בְחַיִל, וְלֹא בְכֹחַ--כִּי אִם-בְּרוּחִי, אָמַר יְהוָה צְבָאוֹת. „nem hadsereggel, és nem erővel, hanem az én szellememmel, így szól az Ö-ökkévaló, a seregek Ura" (Zehárja 4/6.).

. ד וְזֶה מַעֲשֵׂה הַמְּנֹרָה מִקְשָׁה זָהָב, עַד-יְרֵכָהּ עַד-פִּרְחָהּ מִקְשָׁה הִוא: כַּמַּרְאֶה, אֲשֶׁר הֶרְאָה יְהוָה אֶת-מֹשֶׁה--כֵּן עָשָׂה, אֶת-הַמְּנֹרָה.

„És így készül a lámpás: vert aranyból a szára, valamint a virága, vert munka, a minta szerint, melyet mutatott az Ö-ökkévaló Mózesnek, akképpen készítette.” (IV.M. 8/4.)
Mit jelent a mondat? Mózes nem értette, milyen is legyen a lámpa. I-ten meghagyta neki, hogy egy mázsa aranyat dobjon a tűzbe, akkor magától „elkészül” a lámpa. Erre az utalás: „akképpen készült”.
Bölcseink szerint Mózes összesen négy dolgot nem értett meg. Ezekhez I-ten újabb utasítására volt szüksége:

• A lámpa elkészítése.
• Az áldozatok hozatalának módja.
• A fél sékel alakja (ezért mondta I-ten: „ilyet adjanak”).
• A Hold megszentelése. Ezért mondja I-ten „החדש הזה” ha ilyennek látod a Holdat, akkor szenteld meg azt.

Ezekre utal és kiolvasható a „מקדש” Mikdás szó betűiből:
„M” menora
„K” kurbán, áldozat
„D” hodes: hold szentelés
„S” sekel.
Habár a Jóteremtő megmutatta Mózesnek melyik állat tiszta és tisztátalan, milyen madarat szabad enni, bölcseink csak ezt a négy dolgot említik.

ו קַח, אֶת-הַלְוִיִּם, מִתּוֹךְ, בְּנֵי יִשְׂרָאֵל; וְטִהַרְתָּ, אֹתָם.

”…Vedd a lévitákat Izráel fiai közül és tisztítsd meg őket.” (IV.M. 8/6.)
Mit jelent קַח, אֶת-הַלְוִיִּם „Vedd a lévitákat…”?
Egy magyarázat szerint a léviták elvegyültek Izráel fiai között, ezért parancsolta I-ten, hogy különítsék el őket.
Más vélemény „Vedd őket kedves rábeszélő szavakkal: „Szerencsések vagytok, hogy kiérdemeltétek, hogy a mindenhol Jelenlevő szolgái lehessetek.”
Végül van olyan magyarázat is, amely szerint a vagyontárgyakkal ellentétben az emberi lényeket nem lehet fizikailag, testileg, „elvenni”. Az ember lényege, hogy erőszakkal tehát testileg nem irányítható. Csakis a meggyőzés erejével, (Gur Árje magyarázata), ahogyan maga az Ö-ökkévaló tette Ábrahám ősapával. (lásd. I.M.17/1-3.)

Mit jelent וְטִהַרְתָּ, אֹתָם. „tisztítsd meg őket.”?
Az arany borjú készítése alatt, I-ten parancsára több ezer embert megöltek és így holttestet érintve tisztátalanná váltak a Lévi törzs tagjai. Ezért parancsolta I-ten, hogy mielőtt I-ten szolgálatába fognának, a Lévi törzsből eredő kohaniták mossák meg magukat és ruháikat, és végezzék el a tisztítási rítusokat.

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi