Veeszchanan

„És jól tanítsd meg gyermekeidet...” (V.M.6/7.)

A zsidó vallás esszenciális és egyben racionális elemei nem a hitre épülnek. Isten egységét, létét, mindenre kiterjedő hatalmát nem „hisszük”. A hit esetleges és viszonylagos. Hihetünk abban, ami utólag kiderül, hogy nem „hiteles”. „El”hihetünk valamit, ami hamis. Isten ki- és megismerhetetlen. Istent felfogni csak az általa kinyilatkoztatott „Tanach”, (Tóra, a kanonizált próféták könyvei és „Írások”), és Talmud tanulása-tudása ismeretében lehet. A hit gyakran önámítás, a tudás bizonyosság!

Jehusuá ben Nun, Mózes utóda, két férfit küldött kikémlelni a bevehetetlennek hit Jerikó városát. A két küldött Rácháb házában rejtőzött el, a város rájuk vadászó király elől. Rácháb ezzel köszöntötte a két embert: „Tudom, hogy Isten nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledésetekre mind hatalmába kerítette a rémület.” (II. Józsua 9) Mit tudott Rachab a zsidókról, mitől állt el a lélegzete? Rachab a zsidó nép erősségéről hallott. A zsidók tudásától. Mert a zsidó szellemiségben nem a hitnek van elsőbbsége, hanem a tudásnak. A zsidók nem „hisznek”, hanem „tudják” Istent.

Simon ben Satach, i.e. II században élt tanaita bölcs, miután a Szánhedrin (legfelsőbb bíróság) elnöke lett, szabad kezet kért vallási ügyekben. Miután megadták, egy sor újítást (tákáná) vezetett be az oktatás erősítésére. Elrendelte a fiúgyerekek kötelező alapoktatását hároméves koruktól fogva. Továbbá rendeletet hozott, hogy amennyiben taníttatásuk költsége meghaladja családja anyagi kereteit, a közösség köteles volt átvállalni azt. (Talm. Jer. Ketubot 8) Tanulásuk nem korlátozódott tárgyi tudásra. A tanulók megtanulták a zsidó etika és morál alapjait: „Ezek a dolgok, amelyek gyümölcseit is élvezzük, és az eljövendő világra is hat: apa és anya tisztelete, jócselekedetek, korai érkezés a zsinagógába reggel és este, a vendéglátás, beteglátogatás, (szegény) lány kiházasítása, a halott elkísérése (temetése), elmélyedés az imában, béke közvetítése két ember között, és a Tóra tanulása mindezzel felér.” (Talmud Sábát 127a)

Michelangelo Buonarotti, (1475-1564), korának legműveltebbnek tartott hölgyével, Vittoria Colonnával titkos szövetséget alapított annak elérésére, hogy a „köznép” kapjon lehetőséget írás, olvasás elsajátítására. Kezdeményezésük II. Gyula pápa (1443-1503) megtorlástól való félelmük miatt meghiúsult.

Az intellektualitás nem azzal kezdődik, hogy valaki tud olvasni, hiszen sok funkcionális analfabéta van, aki ismeri a betűket, de képtelen a szöveget értelmezni. Az intellektualitás alapja egy adott szöveg, jelenség konkrét tartalmától való elvonatkoztató képességgel mérhető.

A Talmud 2000 éves hagyománya megkülönböztet szó szerinti, metaforikus, más szövegre való utalásra, és a számmisztikára épülő értelmezést. (Gematria) Ismael ben Elisa rabbi, I-II. században élt talmudtudós, Brajtájában tizenhárom szabályt állított össze egy adott szöveg értelmezéséhez. Napjainkban csak az első kettőt alkalmazzák a gyakorlatban. A „Kál huojmer”, ami azt jelenti, hogy a könnyebbről nehezebbre, és a „Gezoro suvo”, pedig a két hasonlóból történő következtetés.

„Tanuld azt és őrizd őket hűségesen.” (V.M. 5/1.) RAMBAM, (rabbi Mose ben Majmon 1137-1204), Misné Tóra Hilchot Talmud művében meghatározta a következőket: „egyharmad részben Írásbeli Tant, egyharmad részben Szóbeli Tant, egyharmad részben Bölcseletet, kell tanulni, hogy az ember megértse a kiinduló pontokat, azaz egyes dolgokat le tudjon vezetni a másikból, és össze tudja hasonlítani őket. Hogy megértse a technikákat, melyekkel a Tóra értelmezhető. Hogy meg tudja határozni az alap erényeket és meg tudja állapítani mi a tilos és mi a szabad. Ez az, amit Gemarának hívunk.”

A világ népei, évezredeken keresztül sötét tudatlanságban és annak a hitében éltek, hogy „boldogok a lelki szegények, mert övéjük a mennyek országa”. A zsidók meggyőződéssel tanultak. Tudták: a tudás hatalom!