בייה
Vájislách וַיִּשְׁלַח A hetiszakasz tartalmából Jákob, miután 20 évet Cháránban tartózkodott, visszatér a Szentföldre. Követeket küld fivéréhez, Ézsauhoz, kibékülésükben reménykedve. Megdöbbenésére a küldöttek jelentik, hogy bátyja 400 felfegyverzett emberével feléje közeledik. Jákob felkészül a harcra, imádkozik, és Ézsau kiengesztelésére több száz juhból és más állatból álló ajándékot küld neki ( I. M. 32/4–23.). Aznap éjjel Jákob átviszi családját és jószágait a Jábok folyón. Ő viszont hátramarad. Találkozik egy angyallal, aki bölcseink szerint Ézsau szellemét testesíti meg, és akivel hajnalhasadtáig tusakodik. Jákobnak kificamodott a csípője, de ennek ellenére győzelmet arat a misztikus teremtmény felett. A Jákob név helyett I-ten az Izrael nevet adományozza neki. Az Izrael név jelentése: „aki győzedelmeskedik az isteni felett” ( uo. 32:5/32.). Jákob és Ézsau, a két testvér, találkozik, megölelik, megcsókolják egymást, majd elválnak útjaik. Jákob telket vásárol Schem közelében. A helység „fejedelmének”, Hámornak van egy fia, akinek neve azonos a helység nevével. Schekemel elrabolja és meggyalázza Jákob lányát, Dinát. A lány bátyjai, Simon és Lévi, csellel ráveszik a város férfi lakosait, hogy metéltessék körül magukat, amit meg is tesznek. A harmadik napon, amikor a körülmetélést követően legkínzóbb fájdalom, bosszúból lemészárolják a város összes férfiját (uo. 33–34.). Jákob tovább utazik családjával. Szeretett felesége, Ráchel, belehal második fia, Benjámin szülésébe. Ráchelt egy út menti sírba temetik el, Betlehem közelében. Reuvén elveszti elsőszülöttségi jogát azzal, hogy beleavatkozik abba, hogy atyja ágyasa, és nem Lea sátrába költözik. Jákob megérkezik Hebronba atyjához, Izsákhoz, aki 180 éves korában megtér őseihez (Rebeka, Izsák felesége már Jákob megérkezése előtt elhunyt) (uo. 35.). A hetiszakasz Ézsau feleségeinek, gyermekeinek és unokáinak részletes felsorolásával fejeződik be. Megismerjük Széir népének genealógiáját. Ez az a nép, mely között Ézsau letelepedett (uo. 36.).
הַצִּילֵנִי נָא מִיַּד אָחִי, מִיַּד עֵשָׂו: כִּי-יָרֵא אָנֹכִי, אֹתוֹ--פֶּן-יָבוֹא וְהִכַּנִי, אֵם עַל-בָּנִים.
„Ments meg testvérem kezéből Ézsau kezéből, talán jön és megöl engem és az anyát és gyermekeit.” ( I. M. 32/12.) Jákob, a harmadik Ősapa visszatér Háránból, ahová testvére bosszúja elől menekült. Ézsautól, Rebeka és Izsák elsőszülött fiától, furfanggal elragadta elsőszülöttségét és apai áldását. Ézsau megesküdött, hogy amint apja meghal, megöli Jákobot. Jákob húsz évet töltött apósánál, Lábánnál, szolgált feleségeiért, vagyonáért. Az úton Jákob előreküldi embereit, kikémlelni testvére lelkiállapotát, hogy mi várható találkozásukkor.
וַיָּשֻׁבוּ, הַמַּלְאָכִים, אֶל-יַעֲקֹב, לֵאמֹר: בָּאנוּ אֶל-אָחִיךָ, אֶל-עֵשָׂו, וְגַם הֹלֵךְ לִקְרָאתְךָ, וְאַרְבַּע-מֵאוֹת אִישׁ עִמּוֹ.
„És visszatértek a követek Jákobhoz, mondván: Elmentünk testvéredhez Ézsauhoz, és éppen feléd jön, és négyszáz ember van vele.” (I. M. 31/7.) Jákob retteg! Félti saját és hozzátartozói életét, félti jövőjét. Jákob a konfliktusok embere. Konfliktusa volt testvérével, apjával, apósával. Le nem zárt, fel nem dolgozott konfliktusok. És a történet tartogat számunkra egy hihetetlen fordulatot: וַיֵּאָבֵק אִישׁ עִמּוֹ, עַד עֲלוֹת הַשָּׁחַר „És Jákob egyedül maradt és tusakodott vele egy ember hajnalhasadtáig.” (I.M. 32/25.) Májmonidész szerint a jelenet „prófétai látomás”! Bibliamagyarázók szimbolikusan fogják fel ezt a viaskodást, és az Ősatya belső küzdelme megnyilvánulásának tekintik. A sekélyes szenvedélyek harcolnak benne a nemes érzésekkel. Ovadja próféta szerint (a szakasz haftárájában): „Neki (Jákobnak) volt hatalma az angyal felett és bírt vele, ő sírt és könyörgött hozzá”. Könyörgése I-ten védelméért, bűnbocsánatért meghallgatásra talált, és Jákobból, a kitaszítottból, Izrael lesz: I-ten fejedelme, ahogyan azt dr. Hertz J. H., Anglia főrabbija magyarázza (lásd: Hertz biblia 279. oldal). De ki is volt a misztikus teremtmény, akivel a harmadik Ősapa tusakodott? Rási szerint nem ember volt, hanem Ézsau védőszelleme emberi formában. Kézzelfoghatóbb az a magyarázat, hogy az, akivel küzdött, saját bűntudata volt. Megharcolt a bűntudatával, felmérte a helyzetét, viszonyát I-tennel és a világgal, és győzött! És felhangzik I-ten válasza:
עוֹד שִׁמְךָ--כִּי, אִם-יִשְׂרָאֵל: כִּי-שָׂרִיתָ עִם-אֱלֹהִים וְעִם-אֲנָשִׁים, וַתּוּכָל.
„Ne legyen többé a neved Jákob, hanem Izrael, mert küzdettél I-tennel és emberekkel és győztél.” ( I.M. 32/29.) Mit jelent a névváltozás? Jákob nem engedte el támadóját anélkül, hogy megáldja. Az áldásból névváltozás lesz, de maga a név, Izrael, amit kap, áldással ér fel. A korábbi Jákob névnek negatív jelentése van: csalást is jelent, hivatkozás arra, hogy csalás útján jutott atyai áldáshoz. Az Izrael név értelme: győzelem hatalom által; mintha az hangzana el kiejtésével: „Igazsággal jutottál a javadalom, az előny birtokába”. יִשְׂרָאֵלIzrael névről: Jelentése: „I-ten harcosa”. Vannak, akik szerint a fordítása: „Jasar Él = egyenes I-ten”. Ha a Jákob név jelentése: „furfangos” , „görbe”, akkor a névváltoztatás Jákob karakterének „ kiegyenesítése”, melyre találtak utalást Jesájá próféta versében:
כָּל-גֶּיא, יִנָּשֵׂא, וְכָל-הַר וְגִבְעָה, יִשְׁפָּלוּ; וְהָיָה הֶעָקֹב לְמִישׁוֹר, וְהָרְכָסִים לְבִקְעָה.
„Minden völgy emelkedjék és minden hegy és domb alacsonyodjanak, legyen a mi görbe rónává (egyenessé) és a hegyhátak síksággá.” ( Jesájá 40/4.) Nem véletlen, hogy, amikor Jeruzsálem felé imádkozunk, meghajolunk, és mihelyt kimondjuk I-ten nevét, kiegyenesedünk, hiszen I-ten ad nekünk biztonságot és önérzetet. A וַתּוּכָל szót úgy fordítják: „győztél”, habár a szó igazi értelme a törzsbetűk szerint: „képesnek lenni”, illetve: „kibírni”. Ilyen értelemben Jákob érdeme nem a győzelem volt, hanem az, hogy kibírta, képes volt túltenni magát az ellenséges környezeten, támadáson. Névváltozásával megváltozik élete is. Az előbbi Jákobi személyiség nem azonos a későbbi Izraelével. Jákob a Tóra szavai szerint מַלְאָכִים „máláchimokat” küldött testvéréhez a béke és a megbékélés érdekében. Feltűnik, hogy nem az ismert שליח „slijách” kifejezést használja, hanem a מַלְאָכִים „máláchim”-ot, ami „angyalnak” is fordítható. Ha megvizsgáljuk a Szentírás más küldöttekre vonatkozó részeit, felfigyelünk, hogy a IV. könyvben a שְׁלַח „Sélách” hetiszakaszban sem a küldöttek, kémek megnevezést találjuk, hanem אֲנָשִׁים „ánusim”: férfiak. Tehát férfiakat küldtek kikémlelni az országot. Tapasztalhatjuk, hogy immár Izrael mellett folyamatosan ott van I-ten jelenléte angyalok formájában: I-ten védő akarata formájában. Aztán a nagy találkozás alkalmával, amikor Ézsau először pillantja meg Izrael fiai táborának előőrsét, Ézsau lát valamit és megkérdezi:מִי לְךָ כָּל-הַמַּחֲנֶה הַזֶּה אֲשֶׁר פָּגָשְׁתִּי Mit akarsz ezzel az egész táborral, amellyel találkoztam? ( I. M. 33/8.) Egészen zavaros kérdés, hisz mi mást láthatna, mint Jákob táborát? Mire érti Ézsau: כָּל-הַמַּחֲנֶה הַזֶּה „ezzel az egész táborral”? Rási nagyon érdekes magyarázatot ad. Szerinte Ézsau angyal csoportokkal találkozott, melyek megtámadták embereit, kérdezvén tőlük: „kihez tartoztok”? Felelték: Ézsauhoz. Ekkor az angyalok még hevesebben támadták őket. Ézsau emberei kiáltották: „Izsák fiáé, Ábrahám unokáé, Ézsau emberei vagyunk!”. Az angyalok tovább támadták őket, mire azt mondták: „Jákob testvéréhez tartozunk”. Ekkor hagyták abba a támadást, mondván: „akkor a mi embereink vagytok!”. Ezért hárította el Ézsau a neki felajánlott ajándékokat. Az esemény vége az lett, hogy békét kötnek, igaz, csak színlelt békét. De tény, hogy Izrael megmenekül, és elválnak útjaik.
הַצִּילֵנִי נָא מִיַּד אָחִי, מִיַּד עֵשָׂו: כִּי-יָרֵא אָנֹכִי, אֹתוֹ--פֶּן-יָבוֹא וְהִכַּנִי, אֵם עַל-בָּנִים.
„Ments meg testvérem kezéből Ézsau kezéből, talán jön és megöl engem és az anyát és gyermekeit.” ( I. M. 32/12.) Ha behatóan és folyamatosan foglalkozunk a Tórával, és a hetiszakasz megértéséhez Rási, Báchjá és rabbi Iszerlesz magyarázataira támaszkodunk, azonnal szembeötlik a Tóra racionális üzenete és „naprakész” aktualitása. A Tórai történet aktualitása az, hogy Izrael újra fél Ézsautól. Ezúttal nem Ézsaunak nevezik azt, aki a félelmet okozza, hanem palesztin terroristáknak. Izrael egyedül maradt félelmével, hisz a világ nem akar összefogni a nem csak Izraelt veszélyeztető gonosz ellen. Van okunk félni! Igen van. De a hetiszakasz történetének üzenete az, hogy a küldöttek, nem שליח sliáchok, hanem מַלְאָכִים „malachimok”. Imánk Izrael békéjéért angyalok képében száll az ég felé:
הַצִּילֵנִי נָא מִיַּד אָחִי, מִיַּד עֵשָׂו: כִּי-יָרֵא אָנֹכִי, אֹתוֹ--פֶּן-יָבוֹא וְהִכַּנִי, אֵם עַל-בָּנִים.
Ments meg testvérem kezéből, mert félek, jön és megöl engem és az anyját és gyermekeit. Szinte érezzük I-ten jelenlétét, szinte halljuk I-ten hangját: אַל-תִּירָא כִּי עִמְּךָ-אָנִי, אַל-תִּשְׁתָּע כִּי-אֲנִי אֱלֹהֶיךָ „Ne félj, mert veled vagyok, ne aggódjál, mert én vagyok I-tened” ( Jes. 41/10.). Szálljon könyörgésünk az ég felé, imádkozzunk Izraelért: „Mennyei atyánk Te megmentetted Jákobot Ézsau kezéből. Ments meg a palesztin terroristák kezéből is. És mondjunk erre Áment.
írta: Szerdócz J. Ervin rabbi