Szeretettel üdvözöljük az Újpesti Zsidó Hitközség weboldalán!

Hetiszakaszok magyarázatai

בייה

Heti szakasz magyarázataim bevezetőjeként.

Vallási előírás, hogy hetente háromszor: a Szombat délutáni (mincha) ima keretén belül, hétfőn és csütörtökön három-három férfinak felolvassuk az aktuális Tórai heti szakasz egy meghatározott részét. Szombaton az év 54 heti szakaszából hét embernek felolvassuk a teljes Tórai részt (esetenként kettőt). Ugyanakkor vallási kötelessége minden hívő zsidónak, hogy kétszer a héber szöveget és egyszer a fordítást is elolvassa. Ez az évezredes hagyomány a vallási kultúrák univerzumában egyedülálló. A kezdet is unikális, ie. 1300 körül, az isteni kinyilatkozás (hierophánia) keretén belül az Örökkévaló „tanítást” adott a zsidóknak. Majd ezt Mózes tanító mesterünknek tárgyiasult formában: „kőbe vésve” is átadta. Hihetetlen, hogy a bronzkor-vaskor átmeneti korszakában egy nép „Írást” kapjon! Írást, és mellé az olvasás szükségszerűségét is involválja. Óriási teher és egyedülálló lehetőség.

Minden írás, így Mózes öt könyve függetlenül eredetétől, „műfajától”, tartalmától, egy önálló zárt corpus. Magában, az ötödik könyvben áll az erre való parancs: לֹא תֹסִפוּ, וְלֹא תִגְרְעוּ, מִמֶּנּוּ „Ne tegyetek hozzá... és ne vegyetek el belőle.”. Csakhogy a kérdés nem ilyen egyszerű. A hermeneutika alapján, minden írás, mint önálló zárt corpus, olvasatában a megértés és értelmezés szintjén módosul, mégpedig az olvasó intellektuális szintjének, de akár pillanatnyi lelkiállapotának függvényében. Tulajdonképpen az írás csak önmagában az, ami. Olvasatában az olvasó értelmezése. Az állítás paradigmáját a zsidó írásbeliség úgy oldotta fel, hogy közösségileg az értelmezést rábízta az arra felruházott tanítóra, rabbira, kinek kinevezési oklevelén ott díszeleg יורה יורה („tanítása tanítás”) Tóra magyarázatát hitelesítő cím.

E hosszú bevezetés után, megosztom elhatározásom, hogy lehetőség szerint - bli néder (fogadalom nélkül) - heti rendszerességgel az adott aktuális hetiszakasz magyarázatát szeretném honlapunkon közölni.

Hagyományaink szerint az „Írás” értelmezés, mindig bölcseinkre visszautaló és arra épülő magyarázat. A rabbi - általában - kerüli a közvetlen érintettségből eredő szubjektív interpretációt. Csak legszűkebb körben ad hangot saját érzéseinek. Ennek szeretnék elébe menni, és magyarázat mellett mesélni is. A hivatalosnak elfogadott értelmezés mellé – de sohasem afölé - megosztani azt, amit nekem jelent/mond az Írás adott szegmense. Kísérletem persze hordozza a szubjektivitás más által el nem fogadhatóságának ódiumát. Nem akarom az Írást profanizálni, és elkötelezettségem a blaszfémizálás látszatát is messze el akarja kerülni. Amire vállalkozom néhány sorban megfogalmazott: „mit jelent számomra” kérdése.

S szeretném tenni ezt rabbi felelősségem teljes tudatában, és ha bárki azzal vádol, hogy tévedek, annak igazat fogok adni. Lásd a viccet:

„Két bóher vitás kérdésben a rabbihoz fordul: tegyen igazat köztük. A rabbi behívja az elsőt, meghallgatja, majd azt mondja: „neked igazad van”. Behívja a másikat, azt is meghallgatja, majd neki is azt mondja: „igazad van”. A titkár, aki jelen van a kihallgatáson méltatlankodva kérdezi a rabbit: - Rebe! Halottam mindkettő érveit. Nem lehet mindkettőnek igaza! Mire a rabbi: - Látod? Neked is igazad van!”


Visszajelzés egy olvasói levélre

Egy kedves olvasó felhívta figyelmem, hogy hetiszakasz magyarázataimban keverednek a szefárd és askenáz kiejtés szerinti nevek. Kétségtelen, hogy a megjegyzés jogos és releváns. Nézzük meg a kérdést „belüről”!
אַבְרָהָם leggyakrabban Ábrahám-nak olvassuk, vagy írjuk, ha a Bibliai Ősapára hivatkozunk.
Maga a név
- szefárd kiejtésben Ávráhám-ként ismert,
- askenáz kiejtés szerint Ávrohom-nak olvasható.
Írásaimban, a kedves olvasók elnézését kérve, a nevek a köztudatban legismertebb „formában” fognak a továbbiakban is szerepelni. Akinek ez zavart okoz, attól elnézést kérek, megköszönve szíves érdeklődését.

Szerdócz J. Ervin