בייה
Vájélech וַיֵּלֶךְ A hetiszakasz tartalmából וַיֵּלֶךְVájélech („És ment”) hetiszakasza Mózes földi életének utolsó napjain történt eseményekről szóló beszámoló. „Százhúsz éves vagyok én a mai napon,” így szól a néphez, „nem bírom többé a járás-kelést.” Mózes tanítómesterünk a népe vezetésének feladatát átadja Józsuának, befejezi a Tóra írását. A Tórát tekercsre írta, és azt a lévitákra bízta, hogy őrizzék meg a frigyládában. (V.M. 31/1–9.) Kihirdetésre kerül a Hákhél micva, az, hogy hétévente, minden smitá-ciklus első évének Szukkot ünnepekor Izráel egész népének – férfiaknak, nőknek és gyermekeknek – jelen kell lennie a jeruzsálemi Szentélynél. Ott a király feladata, hogy felolvassa népének a Tóra megszabott szövegét. (V.M.31/10–13.) A hetiszakasz borús jövendöléssel fejeződik be. Izráel a jövőben elfordul az Ö-valóval kötött szövetségétől, ennek következményeként az Ö-való majd elfordítja az Ő arcát választott népétől. Elhangzik egy ígéret is, hogy a Tóra „nem fog Izráel ivadéka ajkáról feledésbe menni”. (V.M. 31:14–21.)
וַיֵּלֶךְ, מֹשֶׁה; וַיְדַבֵּר אֶת-הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה, אֶל-כָּל-יִשְׂרָאֵל.
„És ment Mózes és elmondta ezeket a szavakat egész Izráelnek” (V.M. 31/1.) Mózes ötödik könyvének aהַדְּבָרִיםDevarim befejező részei Tanítómesterünk életének utolsó periódusával foglalkoznak. Amíg az előző részek a négy búcsúbeszédben fogalmazódnak meg, a hátralevő részek a Tanító Búcsú énekében és Áldásában csúcsosodik ki. A küldetésének élő kivételes, a kiválasztottak között első embernek tulajdonított 90. zsoltár ezt a búcsúhangulatot tükrözi. Ezt a zsoltár felvezető szavai közvetítik: תְּפִלָּה, לְמֹשֶׁה אִישׁ-הָאֱלֹהִים:Ima Mózestől az I-ten emberétől. Mózes bejelenti földi pályafutásának végét kijelölve utódját. Nem testi gyengeségére utal, szeme nem gyengült (jel, ami az Ősapáknál haláluk közeledtének biztos jele) sorsának beteljesedésének oka I-ten figyelmeztetése: לֹא תַעֲבֹר אֶת-הַיַּרְדֵּן הַזֶּה „ Nem fogsz átmenni ezen a Jordánon.” (V.M.31/2.) Márpedig a negyven éves pusztai vándorlása leteltével, I-ten népnek tett ígérete, a honfoglalás, a Szent Föld birtokbavétele a Jordánon való átkeléssel kezdődik. Hetiszakaszunk indító mondatában feltűnik, ;וַיְדַבֵּר אֶת-הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה „és elmondta ezeket a szavakat”.Mit jelenthet az הָאֵלֶּה„ezeket”? A magyarázatot Rási a X. században élt nagy Szentírás magyarázó bölcs, Salamon király Példabeszédek könyvében véli felfedezni. Ez olyan, mondja Rási, amint azt Slomo király mondta: „Jöjjetek egyétek kenyeremet és igyátok általam sajtolt bort.” A Szent Föld elfoglalásához erő kell. A kenyér és a bor a test tápláléka, az erő forrása. I-ten választott népe más erővel, spirituális energiával is rendelkezik. Ezt az erőt is táplálni kell. Ennek, a spirituális lelki potenciál tápláléka a Tóra. Amint a táplálkozás nehéz munkát, fáradtságot, szorgalmat, küzdést igényel, a Tóra is kutatást, keresést, szorgalmat. Nem elég birtokolni a Földet, megtartásához a Szentírással, a Tórával való folytonos foglakozás szükséges. Ezt a zsoltárirodalom expliciten tükrözi. A nép, melynekאִם בְּתוֹרַת יְהוָה, חֶפְצוֹ; וּבְתוֹרָתוֹ יֶהְגֶּה, יוֹמָם וָלָיְלָה.„ ….az Ö-való tanában van gyönyörűsége, az Ő tanában búvárkodik l-nappal.” A zsoltár előrevetíti e foglalatosság jutalmát is: הָיָה כְּעֵץ, שָׁתוּל עַל-פַּלְגֵי-מָיִם: „Olyan lesz, mint vizek patakjai mellé ültetett fa.”אֲשֶׁר פִּרְיוֹ, יִתֵּן בְּעִתּוֹ--וְעָלֵהוּ לֹא-יִבּוֹל; וְכֹל אֲשֶׁר-יַעֲשֶׂה יַצְלִיחַ. „mely megadja gyümölcsét a maga idejében, levele nem szárad el és minden, amit tesz, sikerrel jár. (1.Zsolt.2-3.)
וַיֹּאמֶר אֲלֵהֶם, בֶּן-מֵאָה וְעֶשְׂרִים שָׁנָה אָנֹכִי הַיּוֹם--לֹא-אוּכַל עוֹד, לָצֵאת וְלָבוֹא; וַיהוָה אָמַר אֵלַי, לֹא תַעֲבֹר אֶת-הַיַּרְדֵּן הַזֶּה.
„És szólt hozzájuk: Száz húsz éves vagyok és a mai napon…” (V.M. 31/2.) Az fent idézett 90. zsoltárban, melynek szerzőjeként Mózest jegyezzük, többek között az ember életének mulandóságáról, sérülékenységéről van szó. Van benne egy mondat, amely meghatározza az emberi élet hosszát is. יְמ-שְׁנוֹתֵינוּ בָהֶם שִׁבְעִים שָׁנָה,„Éveink napjai - van bennük- hetven esztendő” majd kiegészíti:וְאִם בִּגְבוּרֹת שְׁמוֹנִים שָׁנָה„ És jó erőben: nyolcvan év”, mely kivételes voltukért וְרָהְבָּם"büszkeségünk"-nek aposztrofál.” Mózes tanítómesterünk, saját bevallása szerint, százhúsz évesnek tartja magát. Mi az értelme annak, hogy Mózes korát, éveinek pontos számát említi? Mózes háromszor negyven napig volt I-tennél. Ennek értelmében élt 120 évig. Ádár hó 7-én született és szintén Ádár hónap 7-én halt meg, ezért mondta, hogy „százhúsz éves vagyok ma”. Mint ismeretes, I-ten megengedi, hogy az igazak teljesen betöltsék éveik számát: „Napjaidnak számát betöltetem én”.
וַיֹּאמֶר יְהוָה אֶל-מֹשֶׁה, הֵן קָרְבוּ יָמֶיךָ לָמוּת--קְרָא אֶת-יְהוֹשֻׁעַ וְהִתְיַצְּבוּ בְּאֹהֶל מוֹעֵד, וַאֲצַוֶּנּוּ; וַיֵּלֶךְ מֹשֶׁה וִיהוֹשֻׁעַ, וַיִּתְיַצְּבוּ בְּאֹהֶל מוֹעֵד.
„És mondta az Ö-való Mózesnek: Íme, közelednek napjaid, hogy meg kell halnod…” (V.M. 31/14.) Akármilyen kivételes személyiség volt Mózes, az Ő élete is véges volt. Kivételességének tudható be, hogy maga I-ten értesíti közeledő haláláról. Ezt akár „természetesnek” is gondolhatjuk. De mit jelent a mondatban azהֵן„íme” szó? Midrás Vájeleh Rábá szerint ez ahhoz hasonló, amikor egy embere visz királyának ajándékba egy díszes kardot, mire a király kiadja parancsba, hogy a karddal vágják le a fejét. Az ajándékozó hüledezve mondja: Azzal, amivel én alattvalói hűségemet és hódolatomat akartam kifejezni, azzal akarsz kivégezni? Mózes is így szólt I-tenhez: Ezzel a kifejezéssel:הֵן „Íme” magasztaltalak Uram I-tenem, amint mondva van: „Íme az Ö-valóé, a te I-tenedé az ég”, ugyanazzal a kifejezéssel adod tudtomra végzetem: „Íme, közelednek napjaid, hogy meghalj!” I-ten azt felelte neki: Ezzel a kifejezéssel vétkeztél, hogy הֵן„Íme” amikor mondtad, amikor előrevetítetted: „Íme, Izráel nem fog nekem hinni!” Ezért mondtam הֵן„Íme”: Íme közelednek napjaid, hogy meghalj!”
וַיֹּאמֶר יְהוָה אֶל-מֹשֶׁה, הִנְּךָ שֹׁכֵב עִם-אֲבֹתֶיךָ; וְקָם הָעָם הַזֶּה וְזָנָה אַחֲרֵי אֱלֹהֵי נֵכַר-הָאָרֶץ, אֲשֶׁר הוּא בָא-שָׁמָּה בְּקִרְבּוֹ, וַעֲזָבַנִי, וְהֵפֵר אֶת-בְּרִיתִי אֲשֶׁר כָּרַתִּי אִתּוֹ.
„És mondta az Ö-való Mózesnek: Íme te pihenni fogsz őseidnél és fölkél ez a nép és hűtlenül elpártol az ország idegen istenekhez….” (V.M. 31/16.) Mit jelent a mondatban az, hogy „fölkél a nép”? Midrás Vájeleh Rábá választ ad a kérdésre. Bölcseink ezt így magyarázható: „Íme te nyugszol, meghalsz, őseidnél fekszel, és aztán fel fogsz támadni” Az ellenvetők ezt megtámadták, hogy a „fölkél” nem Mózesre hanem a népre érthető. Bölcseink azt felelték: Ha a feltámadás eszméje e mondatból nem tűnik ki egészen világosan, akkor a következő mondatból logikusan kiolvasható: „Hogy sokáig éljenek ti és gyermekeitek azon a földön, melyet az Ö-való őseiteknek ígért, hogy nekik fogja adni” Nekik tehát csak akkor adhatja, ha majd föltámadnak.
וְהָיָה כִּי-תִמְצֶאןָ אֹתוֹ רָעוֹת רַבּוֹת, וְצָרוֹת, וְעָנְתָה הַשִּׁירָה הַזֹּאת לְפָנָיו לְעֵד, כִּי לֹא תִשָּׁכַח מִפִּי זַרְעוֹ: כִּי יָדַעְתִּי אֶת-יִצְרוֹ, אֲשֶׁר הוּא עֹשֶׂה הַיּוֹם, בְּטֶרֶם אֲבִיאֶנּוּ, אֶל-הָאָרֶץ אֲשֶׁר נִשְׁבַּעְתִּי.
„ És lesz, ha majd sok baj és szenvedés éri, akkor legyen ez az ének előtte tanú, mivel hogy nem fog ivadéka ajkáról feledésbe menni, mert ismerem hajlamát abból, amit ma cselekszik, mielőtt bevittem abba az országba, amelyet odaesküdte.” (V.M.31/21.) Miért hivatkozik a rossz hajlamra? Bölcseink szerint a rossz hajlam, indulat folyamatosan Izráel ellen fondorkodik azért, hogy bűnbe ejtse. Ezért igyekezzék minden zsidó megtérni és bűnvallomását szóval elmondani, akkor nem kell áldozatot hoznia. A Talmudban olvashatjuk: „Lásd I-ten nem olyan, mint az ember. Ha valaki embertársát megharagítja, és ki akarja engesztelni, nem tudja, hogy mivel engesztelheti ki őt: ajándékkal vagy pusztán jó szóval. De ha az ember megharagítja I-tent, nem kell ajándékot hoznia, hanem csak bűnbánóan bevallani vétkét és megfogadni, hogy a jövőben nem fog parancs ellen cselekedni. Írva van: „Vegyetek magatokkal jó szókat, vezekeljetek, valljátok meg bűneitek és térjetek meg I-tenhez és Ő megbocsájtja vétkeiteket. A bűnvallomás, beismerés a legjobb megtérési mód! Jehuda és Ruben bevallották hibáikat és bocsánatot nyertek: A mindenki által ismertté vált bűnökért nyilvánosan, hangos szóval kell bocsánatot kérni, hogy a világ tudomást szerezzen megtérésünkről. Ellenben zárt ajtók mögött elkövetett bűnért és vétkekért. csöndben, halkan kell vezekelni és vallomást tenni. Jom Kipurkor elmondjuk az „Ál Het” imát, melyben minden bűn, vétek, elpártolás felsorolásra kerül. Mi a helyzet a nőkkel, akik nem ismerik vagy rájuk nem kötelező ez az ima? Helyesen cselekszenek, ha saját beszélt nyelvükön tesznek bűnvallomást, a lényeg az őszinte átérzése a kérdésnek. Mert: „Egy megtört, megalázott szívet I-ten nem vet meg.” Bölcseink szerint amióta I-ten szentélye leromboltatott az ég kapuja lezáródott az imák előtt. De nem záródott be a könnyekkel kísért imák előtt! Könnyek alatt az őszinteség értendő.
írta: Szerdócz J. Ervin rabbi