בייה

Vájákhél-Pekudé פקודי ויקהל

Az iker hetiszakasz tartalmából

Mózes egybegyűjti Izráel fiait, és elismétli a Szombat megtartásának törvényét. Ismételten közvetíti az Ö-ökkévaló utasításait a Miskán (Sivatagi Szentély) elkészítésére vonatkozóan. (II.M. 35/1–20.)
A nép bőséggel adományoz a Miskán elkészítéséhez szükséges anyagokból; hoznak aranyat, ezüstöt, rezet, kék, bíbor és vörös színűre festett gyapjút, kecskeszőrt, sodrott lent, állatbőröket, fát, olívaolajat, illatos fűszereket és drágaköveket. Végül már Mózesnek kell leállítania az adakozást. (II.M. 35/21–36/7)
Bölcslelkű mesteremberek elkészítik a Miskánt annak minden felszerelésével együtt. Ahogyan az előző hetiszakaszokban (II.M. 25–31.) itt újra részletesen felsorolásra kerül mi minden szükséges a Szentély elkészítéséhez: három réteg tetőborítás, 48 darab arannyal bevont fa panel és hozzá 100 ezüstből való talapzatfoglalat; paróchet (függöny), amely elválasztja egymástól a Miskán két helyiségét és mászách, amely a bejárat előtt van kifeszítve; Frigyláda és annak kerubokkal díszített fedele; asztal és a színkenyerek; a hétágú menóra, annak különlegesen elkészített olaja; aranyoltár és az azon elégetendő füstölőszer; az égő áldozatokhoz használt szabadtéri oltár és annak egész felszerelése; drapériák, támasztópóznák és talapzatfoglalatok az udvar számára; valamint a víz medence és annak a réztükrökből készült talapzata.(II.M. 36/8–38/19.)
Mózes számba veszi a nép által a Miskán építésére adományozott aranyat, ezüstöt és rezet. Becálél, Oholiáb és segédeik elkészítik a nyolc papi ruhát – az éfod-ot (kötényszerű ing ), a chosen-t (melldíszt), a möil-t (köpenyt), a cic-et (aranylemezt), a süveget, a köntöst, az övet és a nadrágot – úgy, ahogyan korábban (II.M. 28.) az Ö-ökkévaló Mózesnek meghagyta. (II.M. 38/21–39/31.)
Az elkészült Miskánt minden alkotóelemével együtt Mózes elé viszik, aki felállítja, majd felkeni azt a különleges, erre a célra készített olajjal. Áront és négy fiát pedig pappá avatja. Felhő jelenik meg Miskán fölött, jelezve, az I-teni Jelenlétet. (II.M. 39/40–40/38.)

א וַיַּקְהֵל מֹשֶׁה, אֶת-כָּל-עֲדַת בְּנֵי יִשְׂרָאֵל--וַיֹּאמֶר אֲלֵהֶם: אֵלֶּה, הַדְּבָרִים, אֲשֶׁר-צִוָּה יְהוָה, לַעֲשֹׂת אֹתָם.

„És egybegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész gyülekezett és szólt hozzájuk: Ezek a szavak, melyeket meghagyott az Ö-ökkévaló, hogy teljesítsétek. (II.M.35/1.)
Mózes második könyvének utolsó két összevont hetiszakaszát olvassuk a héten, mely azzal kezdődik, hogy Mózes saját elhatározásból össznépi gyűlést rendel el. Miért volt szükség a nép összehívására, mi volt olyan fontos, hogy abból senki sem maradhatott ki? Mi volt ilyen sürgős, hogy Mózesnek azonnal egybe kellett gyűjtenie egész gyülekezetét?
A hagyomány szerint Mózes Elul hónap újholdján ment fel a Szináj hegyre. Ez egy hétfői nap volt. Tisri hónap 10-én, Yom há Kipurimkor (Engesztelés napján) jött le a az újraírt kőtáblákkal, egy csütörtöki napon . Másnap, 11-én hívta össze Mózes tanítómesterünk Izráel népét. Célja az I-teni parancs közzététele.
Két kiemelkedő dolog indokolja כָּל-עֲדַת בְּנֵי יִשְׂרָאֵל minden zsidó részvételét.
1. A Pusztai Szentély építése, melyben mindenki részt vett. Mózes célja, hogy a Szentély ügyét a közösség minden egyes tagja a magáénak érezze. A részvétel az, amitől reméli népe összetartását. Korábban is olvastuk: הֶעָשִׁיר לֹא-יַרְבֶּה, וְהַדַּל לֹא יַמְעִיט "A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet" (Uo.30/15.). Nem véletlen, hogy amikor az Ö-ökkévaló név szerint jelöl ki két mestert a sátorszentély berendezési tárgyainak elkészítésére, a legnagyobb és az egyik legkisebb törzsből választja ki őket. Becalél, aki a fémtárgyakat készítette, Juda, míg Oholiáv, a kárpitok és a textilmunkák készítője Dán törzséből való volt. (Becalél nevét mellesleg 1908 óta a világhírű jeruzsálemi képzőművészeti főiskola és múzeum viseli.)
2. A Szombat törvényének részletes ismertetése. A Tízparancsolat mindenki számára kötelezővé tette a munkát és a szellemi kikapcsolódást, a pihenést.
שֵׁשֶׁת יָמִים תַּעֲבֹד, וְעָשִׂיתָ כָּל-מְלַאכְתֶּךָ. וְיוֹם, הַשְּׁבִיעִי--שַׁבָּת, לַיהוָה אֱלֹהֶיךָ: לֹא-תַעֲשֶׂה כָל-מְלָאכָה אַתָּה וּבִנְךָ וּבִתֶּךָ, עַבְדְּךָ וַאֲמָתְךָ וּבְהֶמְתֶּךָ, וְגֵרְךָ, אֲשֶׁר בִּשְׁעָרֶיךָ.
"Hat napon át dolgozz, és végezd el minden munkádat, ám a hetedik nap, Szombat, legyen az Ö-ökkévaló I-tened számára. Ne végezz semmiféle munkát, sem te, sem fiad-lányod, sem szolgád-szolgálólányod, sem állataid, sem az idegen, aki kapuid között” ( II.M.20/8-9.) Fontos volt, hogy a nép minden egyes tagja magáénak érezze a Szent Szombat törvényeit. Persze sürgető volt a Pihenő Ünnepnap” törvényeinek ismertetése, hiszen már az első Szombatra is fel kellett készülni.
לֹא-תְבַעֲרוּ אֵשׁ, בְּכֹל מֹשְׁבֹתֵיכֶם "Ne gyújtsatok tüzet lakóhelyeiteken a Szombat napján" - olvassuk elsőként a hetiszakasz parancsolatai között (II.M. 35/3.). A i.u. VIII. században Dávid ben Annan rabbit követő un. karaita zsidók, ezt szó szerint értelmezik: ezért a mai napig Szombaton sötét és fűtetlen szobáikban ünneplik a Sábeszt, holott a Tóra szellemében, a Szombatnak az örömben és a jólétben (a jól megérdemelt pihenés, óneg sabbat = a Szombat gyönyörűsége) kell eltelnie. Az ortodox zsidók az elektronikus eszközöket sem használják, és másokkal végeztetnek el bizonyos munkákat Szombaton, ami gyökeresen ellentétes a Tízparancsolat szavával. A Európai Konzervatív Rabbi-konferencia viszont döntést hozott, hogy a hívek számára megengedhető legyen az elektromos eszközök használata. Ebben az esetben olyan készülékekre gondolnak, mint amilyen a telefon vagy a lakásban a világító- és fűtőtestek. Meg kell jegyeznünk, hogy a főzés és más hasonló tevékenységek (mosás, borotválkozás stb.) továbbra is tiltottak maradnak. A döntés egy jelentős középkori zsidó tudós, Ábrahám Ibn Ezra bibliamagyarázatára épül, miszerint hetiszakaszunkban a tűzgyújtás azért tilalmas, mert az más munkavégzéssel párosulhat. A Szentély örökmécsesének lángját azonban Szombat napján is meggyújtották.

Felfigyelhetünk, hogy a hetiszakasz nem azzal kezdőik, hogy „És Mózes egybegyűjtötte”, hanem „És egybegyűjtötte Mózes…”. Tehát a hangsúly az „ וַיַּקְהֵל ” „ És egybegyűjtötte”-n van.
Az együttlét, együvé tartozás tanít bennünket a tanulás fontosságára: „gyűjtsd egybe a közösséget és taníts Tórát”. I-ten-félelem nem lehet a Tóra ismerete nélkül. Hiszen ez áll benne: יִרְאַת יְהוָה, רֵאשִׁית דָּעַת; חָכְמָה וּמוּסָר, אֱוִילִים בָּזוּ „I-ten-félelem a tudás kezdete, bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.” (Mislé. 1/7.)

Hetiszakaszunkban hangsúlyos helyet kap a Szombat fontosságának ismertetése. Bölcseink felhívják a figyelmet, hogy a Sábesz olyannyira fontos, hogy mindent, még a Szentély építését, is szüneteltetni kell a Szombatra való tekintettel.
„Ha a zsidók megtartják a Szombatot, a Szombat is megtartja a zsidókat” – tartja a mondás; „Ha megtartjátok a Szombat fényeit, nektek adom Cion fényét” (Jálkut Simoni, Behálotchá 719.). A Szombat örök biztosítéka a zsidó nép fennmaradásának.
Midrás Brésit rábá 11szerint, amikor az Ö-ökkévaló megteremtette a világot, erre a Szombat panaszt emelt: „I-ten, I-ten! Mindennek teremtettél párt, csak nekem nincs párom.” Így válaszolt erre az Ö-kkévaló: „Várj, mert a te párod a zsidó nép, Izráel lesz.” Így amikor a zsidók elfogadták a Szombat parancsát, akkor a Szombat is megkapta a párját. Különös párosítás! Mit jelent, hogy a szombat párja a zsidó nép? Ez a נַעֲשֶׂה אָדָם בְּצַלְמֵנוּ כִּדְמוּתֵנוּ „Készítsünk ember a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (I.M. ’626.) problematikája. A többes szám magára az emberre utal, mintha I-ten azt akarná mondani: „Készítsünk embert!” – vagyis – „Én a Teremtő és maga az ember, együtt…”. Az Ö-kkévaló és az ember maga fogja elkészíteni a tökéletes valakit. Hiszen I-ten olyan világot teremtett, amiben semmi, így az ember sem tökéletes. Az ember feladata, hogy tökéletesítse önmagát és a körülötte lévő világot. A tökéletlen világ létére utal az is, amikor a teremtés története végén כִּי בוֹ שָׁבַת מִכָּל-מְלַאכְתּוֹ, אֲשֶׁר-בָּרָא אֱלֹהִים לַעֲשׂוֹת „…megnyugodott minden művétől, melyet teremtett I-ten hogy csinálva legyen (לעשות)” (I.M: 2/3.): A világot is úgy teremtette I-ten, hogy az tudatosan, tevékenyen „továbbcsinálva” tökéletesedjen az ember által.

Midrás Brésit rábá 14.szerint . Minden teremtett entitásnak megvan a maga párja, amelynek segítségével –emberi munka által – tökéletessé válhat. Ugyanis arra utal ez, hogy a világon mindent tökéletesítenünk kell. Ahhoz, hogy valami tökéletes legyen, meg kell találni azt a párját, azt a megfelelőjét, ami által az ember létre tudja hozni ezt a tökéletesítést. Mindennek megvan a párja, mindennek szüksége van valami másra, ami által elérheti az I-teni célt, a tökéletességet.
שֵׁשֶׁת יָמִים תַּעֲבֹד „Hat napon át dolgozz וְיוֹם, הַשְּׁבִיעִי--שַׁבָּת, לַיהוָה אֱלֹהֶיךָ és a hetedik nap pihenj! (II.Mózes 20:8.): rabbi Náchmánidesz, középkori zsidó filozófus és biblia kommentátor értelmezésében az idézet felszólító módon emlékeztet, hogy a „hat napon át dolgozz” is kötelesség. Tehát a lényeg nem az, hogy a „hetedik nap pihenj”, hanem az, hogy hat tevékeny nap után pihenéssel szenteld meg a Szombatot. A hat napon át tartó munka eredménye az, amely lehetőségét adja annak, hogy a világ számos elemét magasabb szintre emeljük, tökéletességre vigyük.
Amint láttuk, a látszólagos probléma a Szombattal az, hogy nincsen párja. A Szombat látszólagos problematikája, egyedisége, abban van, hogy teljes szünnap lévén inaktívvá lesz, így nem használhatjuk a világ tökéletesítésére. A Szombati munkatilalom folytán nem kerülünk kapcsolatba a fizikai világ elemeivel, melyeket tökéletesítenünk kell.
Erre mondja Midrás Rábbá: „a Szombatnak a zsidó nép a párja.” Ugyanis a Szombat az a nap, amely által nem a világ és annak minden teremtménye, hanem maga a hívő ember tökéletesíthető. Az által, hogy a zsidók megtartják a Szombatot, a pihenés parancsolatát, megfelelő hangsúlyt helyeznek a lelki pihenésre, a lélek tökéletesítésére. Ez által válik az ember tökéletesebbé, és ez által teljesülhet az az I-teni ige, amely úgy szól „teremtsünk embert” többes számban. A hét hat munkanapján az ember a világot tökéletesíti, a hetedik napon a Szombat, a pihenés, a fizikai szférából való kiemelkedés magát az embert segíti a tökéletessé válásban.

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi