Tázriá-Mecorá

„...törvény a poklosságtól megtisztulása napján…..” (III.M. 14/1-2.)

Bölcseink szerint a poklosság (lepra) a helytelen viselkedés miatt támadta meg az embert, elsősorban a helytelen beszéd (rossznyelvűség) következményeként. A Tórai hagyomány a „Mecorát”-t (poklosság) nem pusztán betegségként értelmezi, hanem erkölcsi kontextusba is helyezi, olyan értelemben, hogy forrásának, a rosszindulatú beszédet tartja. A „mecorá” kifejezés három szótagra tagolható: „moci” „sém” és „rá”, és ez arra a bűnre utal, ha valaki rosszat beszél, pletykát mond, illetve ha rossz hírét kelti felebarátjának. Salamon Példabeszédek könyve szerint: „Hat dolog van, amit gyűlöl az Örökkévaló!” Ebből négy a rossz beszéd változatai: „hamis nyelv, hazugság lehelője, hamis tanú, és aki viszályt indít testvérek között.” (6/16)

Egyszer, egy kereskedő az utcát járva értékes portékát kínált fennhangon hirdetve: „ki akar élet-elixírt? Jánnáj rabbi ezt hallva, azonnal vásárolni akart a termékből. A kereskedő azonban visszautasította azzal, hogy neki ilyesmire nincs szüksége. Jánnáj rabbi nagyon elcsodálkozott, mire a kereskedő a 34. Zsoltárt (13-14) idézte: „Ki az az ember, aki életet kíván, szereti élete napjait, hogy jót lásson? Óvd meg nyelved a rossztól, és ajkaid a csalárd beszédtől!” Ráv Jánnáj ekkor nagy boldogságot érzett és kijelentette: „egész életemben mondtam ezt a verset, de nem értettem meg az egyszerű jelentését, egészen addig, míg a kereskedő el nem magyarázta.”(Vájikrá rábbá 16:2)

A Dubnoi Mágid, Jákob Kranz rabbi, (Dubnói Mágid 1741-1804) újra értelmezve a történet tanulságát, kijelentette: „A helyes beszéd és a hosszabb, jobb minőségű élet között valóban van összefüggés… De a jobb (hosszabb) élet nem a jutalma, hanem természetes következménye annak, ha az ember kerüli a rosszindulatú beszédet, a „losen hárát”, mert ezzel elkerüli az abból fakadó indulatokat, és az értelmetlen és felesleges konfliktusokat.

Rav Dimi, Rav Szafra nevében mondta: „soha ne beszéljen az ember embertársa pozitívumairól mások jelenlétében, mert ezáltal végül óhatatlanul előjönnek a negatívumok is….. még Mirjám, Mózes nővére is beleesett a rossznyelvűség vétkébe, rossz hírét keltve testvérének. (Arachin 16a.)
A Jeruzsálemi Talmud Bráhot 63b. szerint „minden beszélgetés (lehetőségében) rossz, kivéve, ha a Tóráról szól, és minden hallgatás jó, kivéve a Tóra szavaival kapcsolatban. Hiszen ez áll: figyelj, és halld Izrael” (V.M. 27:9)

Rabban Gámliél mondta: „aki túl sokat beszél, bűnt hoz magára”. (Ávot 1:17)
Salamon király mondta: „még a bolond is bölcsnek számít, ha csendben marad.” (Mislé 17:28)
Mi hát a megoldás? Jehosuá ben Práchjá mondta: „…..minden embert jó oldaláról ítélj meg!” (Ávot 1/6) A „losen hárá” elkerülésének egyik lehetősége, ha az ember erősíti magában a jóindulatot.

Lévi Jichák rabbi (1740-1809) egy szombat délután Berdicsev utcáin sétált, és egy dohányzó zsidóba ütközött. Kedves barátom, - szólította meg a Rabbi, - talán elfelejtetted, hogy ma Sábesz van? Nem! Tudom, hogy Sábesz van. - válaszolt az ember. Talán nem vagy tisztában azzal, hogy dohányzol? – faggatta a rabbi. Az ember összecsapta kezeit: Rebbe, el tudod képzelni, hogy nem tudom, hogy dohányzom? Lévi Jichák rabbi már-már könyörgésbe kezdett. Akkor, talán azt felejtetted el vagy esetleg nem tanultad soha, hogy tilos szombaton dohányozni? De az ember nem hagyta annyiba: Természetesen tudom, hogy tilos dohányozni Sábeszkor.
Ekkor a Rebbe az égre nézett és így szólt: Világ Ura, mit szólsz Izrael népéhez? Ennek a zsidónak minden lehetőséget megadtam, hogy hazudjon, és ezzel próbálja enyhíteni elkövetett bűnének súlyát, de ő elutasította ezt. Nincs a világon ehhez fogható becsületesség, ez az Eljövendő Világhoz, (Olám Hábá), az Igazság Világához tartozik!