Softim

„Az igazságot, igazságot kövesd!" (V.M.17/7)

A felszólító mondat eredeti fordítása: „Igazságot, igazságot üldözd!” Miért kell üldözni az igazságot? Az „üldözés” az igazság relatív voltára vonatkozik. Az igazság filozófiai kategória, - a három közül az egyik, - amelyek az emberi gondolkodás örök dilemmáját jelentik: Mi az „igaz”, a „szép”, és mi a „helyes”. Nietzsche filozófus szerint: „nem attól igaz valami, hogy önmagában igaz, hanem attól, hogy az én igazam”. Klasszikus Midrás az igazságról: „Mondd Mester! A Mindenható bármit teremthet? A válasz: Igen, hiszen attól Mindenható! És mondd! Olyant is teremthet a Mindenható, amit senki sem bír elmozdítani? A válasz erre is: Igen! Akkor mondd, Mester! A Mindenható mindenhatóságában teremthet olyat, amit Ő se bír elmozdítani? A válasz erre is: Igen, mert Isten mindenhatóságában az igaz, a szép, és helyes voltát a szabad megítélésre bízta, amit egyaránt nem lehet elmozdítani!”

Miért áll kétszer az „igazság”? „Az igazság első említése a megítélés szigorára, a második a kompromisszum kérdésére vonatkozik a megítélésben.” (Szanhedrin 32b) Más helyen: „…minden embert a jó oldaláról ítélj meg!” (Ávot 1/6) Ez is az igazság relativizálása. Hiszen máshol az áll: „El ne hajlítsd az ítéletet…!” (u.o.16/19)

Az „igazság” kérdésében új fejezetet nyitott a racionális filozófia, konkrétan Baruch Spinosa. Etika című munkája szerint minden tudatos változás, történés mozgatója az „ÉRDEK”. Arisztotelész Metafizika című munkájára építve, Maimonidész More Nevuchim művében rejtve ott lebeg a kimondatlan következtetés: az anya érdekből ad életet gyermekének, hogy megélhesse anyaságát. Sőt! Horribile dictu Isten „érdekből” teremtette a világot, érdekből választotta, tette szabaddá népét, a zsidó népet. A racionalitás logikája szerint van benne igazság. Ha nem tette volna, ki mondta volna ki a hűségnyilatkozatot: „Halljad Izrael, Örök istenünk, az Örökkévaló egyetlen!” (V.M.6/4) Ha Istent deklarative nem ismerjük el Istennek, akkor Isten nem Isten.

Az „igazság” narratíva kérdésében az igazságot kereső, majd azt megítélő az indító mondat logikája szerint „üldöző" (rodef). Ezzel szemben az igazság, a tények vizsgálásában „üldözött" (nirdaf). (Szanhedrin 49a)

A Talmud Oholot 7/6. az „Igazság üldözésének” különös, egészen különleges példájával szolgál: „Ha egy nő nehezen szül, felvágják a gyermeket a méhében, és testrészenként emelik ki, mert a nő élete megmentésének érdeke megelőzi a gyermek életét. De ha gyermek nagyobb része már látszik, nem érnek hozzá, mert nem lehet elvetni az egyik lelket a másik lélek miatt."

Ha a szülő nő élete veszélybe kerül, akkor a még meg nem született életét „feláldozzák” azért, hogy mentsék a szülő nő életét. Ebben az esetben a születendő gyermek az „üldöző”, aki anyja életére tör, a szülőanya pedig az üldözött. Ha viszont a szüléskor már látszik az újszülött feje, az újszülött az üldözött és az anya az üldöző, (azzal, hogy nem tudja megszülni egészségben gyermekét). Ekkor az újszülött már lélekkel rendelkező lénynek számít, és nem lehet az egyiket elvetni a másik miatt. Az újszülöttet megmentik, még az anya élete veszélyeztetése esetén is. Az újszülöttnek ugyanis akkor már „lelke van”, és érvényesül a „Ne légy tekintettel a személyre" (V.M. 16/19.) olyan értelemben, hogy ne helyezd előbbre szánalomból a gyengét az erősnél.

A zsidó házasságjog, (Even Haezer 15,2), disztingvál aszerint, hogy a szülő asszonynak van-e élő gyereke. „Az örökkévaló az árvát és özvegyet fenntartja.” (Zsolt 146/9) Vagyis először az árvák, majd az özvegyek helyzetét kell előnyben részesíteni. Tehát a gyakorlatban a szülő nő életének mentése elsőbbséget élvez, hogy ne maradjanak árvák utána.

A bibliai héber nyelvben az igazság fogalomra két kifejezés van: „igazság”, vagyis a tények igazsága. Az „isteni igazság”, melynek valós tartalmát egyedül Isten tudja. A másik az „igazságosság”, a morális elv, mely szerint élnünk és cselekednünk kell. Más néven „földi igazság”. Ez utóbbi más értelmezésben azt is jelenti: „igazságot tenni" („üldözni”).

Két út, két lehetőség! „A törvény útja”, és „a béke útja”

Ebben az értelemben az „igazság”, mint fogalom, aktív jelzőt kap, melyben a meghatározó szempont a „béke keresése” melynél semmi sem lehet fontosabb!

És ez által „Az igazságot, az igazságot kövesd!" magasabb szintű lényeggé szublimálódik.

Értsd: „Békét, a békét kövesd”