Softim

„Bírákat és felügyelőket adj magadnak minden kapudban…” (V.M.16/18)

Bár sok helyen, a világon nem hoznak halálos ítéletet, végzetét senki sem tudja elkerülni! - tanítja írásában Szerdócz Ervin újpesti rabbi.

Az ókori Izraelben, parancs alapján, mindenütt bírák működtek, felügyelők őrködtek a szabályok betartásán. Nem főfoglalkozásként űzték hivatásukat, a nép bizalma alapján megbízásból működtek. Az „adj magadnak” kifejezés arra utal, hogy ne származás szerint és ne családi örökségként tevékenykedjenek. Szabadon választott és szolgálatukból leváltható személyek voltak.

A „minden városkapudban" arra utal, hogy a fallal körülvett városokban, a heti piacon, a városkapu előtti téren bíráskodtak. A három személyből álló helyi bíróság tagjai, polgári foglalkozással rendelkeztek. Hétfőn és csütörtökön, kora reggeltől délig ültek a kapuban, és a felmerülő peres ügyekben, vitákban hozták meg ítéletüket.
A „Nagy Bíróság” (Szanhedrion) Jeruzsálemben működött a Salamon király utáni időkben. Halálos ítéletet is hozhattak.

Rabbi Tarfon mondta: Négyféle halálos ítéletet hozhatott a bíróság: Megkövezést, - ez a legsúlyosabb, - elégetés, lefejezés végül a megfojtás. Rabbi Simon kijavította: Elégetés a súlyosabb, majd a megkövezés és megfojtás. A lefejezés a legenyhébb. (Szanhedrin 7/1.)
A 71 tagú bíróságot „pusztulást hozónak” kiáltotta ki a nép, ha hét évben egyszer kivégeztetett egy bűnöst. Rabbi Akiva hozzátette: „Ha mi a „Szanhedrion” bíróságot állítanánk, soha nem hoznánk halálos ítéletet!” Rábbán Simon ben Gamliel figyelmeztette: „Nemde, ha nem lenne halálos ítélet… a vérontókat is növelnék Izraelben?” (Mákot 1/10.)

Rabbi Joszé, Chizkija rabbi tanházában azt kérdezte: Azóta, hogy a Szentély elpusztult, a bíróság megszűnt, mi lett azokkal, akik törvény szerint halálos ítéletet érdemeltek? Rabbi Simon ezt tanította: a jogos halálos ítéletek jogossága nem szűnt meg. Isten angyala hajtja végre az ítéletet a bűnösön, tettének megfelelően.

Rabbi Chizkija így magyarázta: Akit megkövezésre találtak vétkesnek, az vagy leesik a tetőről, vagy vadállat tapossa szét. Akit elégetésre találnak vétkesnek, az vagy tűzbe esik, vagy egy kígyó marja meg. Akit lefejezésre találnak vétkesnek, azt a római hatóságnak adják át, (Rómában, a nem római polgárokat, lefejezéssel végezték ki), vagy rablók törnek rá. Akit megfojtásra találnak vétkesnek, az vagy folyóba fullad, vagy diftériában hal meg.

Mi van akkor, - kérdezte rabbi Tarfon, - ha a bűnös egy másik bűnt is elkövetett, amiért egy második halálos ítéletet is érdemel? Rabbi Joszé mondta erre: Akit a bíróság kétféle kivégzésre is bűnösnek talált, azon a Halál Angyala a súlyosabbat hajtja végre.

„Egyszer egy skorpió lement a folyóhoz. Mivel nem tudott úszni, megvárta, míg egy béka úszik arra. Ráugrott a varangy hátára és áthajózott a túlsó partra. Halálos ítélet végrehajtása elől menekülő érkezett a túlsó partra, ahol a béka hátán a skorpióval kikötött. Az elítélt a közeli városból menekült, ahol megölte szomszédját. A skorpió megvárta, míg a férfi eléje ér, megmarta a sarkát és egy csípéssel megölte az embert.
Tudd meg te, vétkes ember! A végzet mindig útban van feléd. A végzetet nem tudod elkerülni.” (Szanhedrin 37b.)