Smot

„Vedd a gyermeket, tápláld őt nekem és én megadom a te béred…”(II.M. 2/9)

Van, akivel célja van Istennek, de mindenki csak átmenet a múlt és a jövő homálya között. - tanítja írásában Szerdócz Ervin rabbi

A gyerek világra jön, de hogy mi lesz a sorsa azt senki sem tudja, mert „mindennek megvan a kora és ideje van minden dolognak az ég alatt”. (Koh. 3/1) Van, akivel célja van Istennek, de mindenki csak átmenet a múlt és a jövő homálya között.

Egyszer Báál Sém Tovot egy asszony kereste fel áldását kérve, hogy gyermeke szülessen. Kilenc hónap múlva az asszony megszülte fiát. Két év múlva újra felkesete a rabbit: áldja, meg gyermekét mielőtt befejezi a szoptatást. A gyerek azután váratlanul meghalt. Az asszony ekkor azzal vádolta, hogy megölte gyermekét. A rabbi mesélni kezdett:

Egy királynak nem volt örököse. Bizalmasa azt mondta: forduljon a zsidókhoz, adja parancsba, imádkozzanak azért, hogy királyfi szülessen, különben kiűzik őket az országból. A zsidók böjtöt hirdettek, imádkoztak, zsoltárokat mondtak. Fent az égi magasságokban, egy lélek az Örökkévaló elé borult és kérte, hadd jöjjön ő le erre az árnyékvilágra. a király fia képében, hogy a zsidók elkerüljék kiűztetésüket. A királyné rövidesen fiúgyermeknek adott életet. A gyermek okos, eszes és érdeklődő volt. A király ezután égi sugallatra megkérte az ország főpapját, hogy vállalja el a tanítását, tanítsa arra, amiben a fia majd kedvét leli. A főpap elfogadta, azzal a kikötéssel, hogy naponta két órát maradhasson egyedül, s ez idő alatt senki se zavarja. Egy idő után, a királyfi kíváncsi lett mit csinál tanítója, amikor két órára bezárkózik. Kulcsot csináltatott és váratlanul rányitott tanítójára és ott találta imaszíjjal karján és homlokán a Kabbala titkos tanába mélyedve. A főpap majd szörnyen megijedt, de a királyfi megígérte neki, hogy egy szót sem szól senkinek, ha őt is bevezeti a titkos Tanba. Ezt követően a pap tanítani kezdte Tórára, Talmudra majd Kabbalára is az ifjút, aki rájött a tanultak léleknemesítő voltára, ami szellemét egyre élesebbre csiszolta. Egy idő után azt kérdezte mesterétől, hogyan térhetne be a zsidóságba anélkül, hogy apjának fájdalmat okozna. Mondd apádnak, – tanácsolta, – hogy szeretnéd bejárni az országot, hiszen még sosem mozdultál ki a palotából. A király, – bár nehéz szívvel, – de beleegyezett és a királyfi elindult országjáró útjára. Az ifjú átkelt a határon, majd a legközelebbi városban felkereste az ottani rabbit, rövidesen betért és zsidóvá lett. Minden idejét a Tóra tanulásának szentelte. Miután eljött utolsó órája, lelke az égi bíróság elé került. Gabriel angyal azt mondta a Világ Bírájának: olyan lélek, mint ez itt, aki önként vállalkozott rá, hogy lemegy a földre, megmenteni a zsidókat a száműzetéstől, annak csak a mennyországban lehet a helye. Egy kerub akkor két szárnyával betakarta annak arcát és felvetette, hogy újszülött korában két évig nem zsidó dada szoptatta. Ekkor megszületett a döntés, hogy újból meg kell születnie, hogy két éven át zsidó anyától szopjon. Báál-Sém-Tov befejezte a történetet és azt mondta a gyermekét sirató asszonynak: Tudd meg, te találtattál érdemesnek arra, hogy két évig szoptasd ezt a szent lelket. „Jer, – mondta a rabbi, - térjünk meg az Istenhez! Bár széttépetett, de be is gyógyít, bár megsebzett, be is kötöz.” (Hosea 6/1) …és erre az asszony lelke megnyugodott.