בייה
Nuszó נָשֹׂא A hetiszakasz tartalmából Befejeződött Szináj pusztában Izráel fiainak megszámlálása. Külön számlálták meg a 8.580, 30-50 év közötti életkorúakat a Lévi törzsből. Őket szemelték ki a Miskán, (pusztai szállítható Szentély vagy Sátorszentély) szállítására, így tényleges munkát végeztek. (IV. M. 4/21–49.) I-ten tudatja Mózessel a tisztátalan személyekre vonatkozó törvényt, mely szerint ezek a személyek tisztátalanságuk idején, illetve tisztulásuk alatt a táboron kívül tartózkodhatnak. Továbbá I-ten tudatja Mózessel az arra a személyre vonatkozó törvényt is, aki hamisan esküszik önös érdekből, valamint azt, hogy kinek a kötelessége az áldozathozatalon kívül a „tőkét” és plusz egy ötödöt fizetni. I-ten ismerteti Mózessel a „szotá”-t, azaz a férje iránti hűtlenséggel meggyanúsított asszonyra vonatkozó törvényt és a názir-ra, - olyan férfi, aki esküvel lemond a bor fogyasztásáról, a hajvágásról, és halott érintéséről- vonatkozó törvényt. (IV.M. 5/1–6/21.) Áron és utódai, a „kohaniták”, utasitást kapnak, az Izráel népére mondott áldás törvényéről. (IV.M. 6/22–27.) Izráel törzsi vezetőinek mindegyike elhozza felajánlott áldozatát az oltár felavatásához. Mindegyikük áldozata azonos, mégis más napon hozzák, és a Tóra mindet külön tárgyalja. (IV.M. 7)
יב דַּבֵּר אֶל-בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, וְאָמַרְתָּ אֲלֵהֶם: אִישׁ אִישׁ כִּי-תִשְׂטֶה אִשְׁתּוֹ, וּמָעֲלָה בוֹ מָעַל.
„Szólj Izráel fiaihoz és mond meg nekik: Ha valamely férfiúnak felesége rossz útra tér és elkövet ellene hűtlenséget.” (IV.M. 5/12.) A Házasságtörő asszony kérdésével a Talmudסוטה (Szota) traktatusa foglalkozik. A „szota” olyan asszony, akit a férje előzőleg már figyelmeztetett, hogy kerülje valaki közelségét, tartózkodjon az illetőtől. Ha ez után tanuk azt állítják, hogy a felszólítás ellenére látták őt, kimondják rá, hogy rossz útra tért és férje ellen hűtlenséget követett el. Tehát az asszony csak gyanúsított és nincs bizonyíték tettére. Ekkor a férj és hozzátartozói elviszik a nőt Szentélybe. Ha bevallja tettét, a férjnek el kell válnia tőle. Ha ártatlannak vallja magát, innia kell a מֵי הַמָּרִים הַמְאָרְרִים.„a keserűség átokhozó vizéből” (IV.M. 5/18.) Ezen kívül hosszas szertaráson vesz részt, amelynek az a célja, hogy bebizonyosodjon ártatlansága. A szota asszonyról csak feltételezik, hogy házasságtörést követett el, így esélyt kap, hogy visszanyerje becsületét férje és közössége szemében. A szertartás azzal kezdődik, hogy a férj a kohén elé vezeti az asszonyt. Az asszonyt kényszerítik, hogy bontsa ki haját. A kibontott haj a gyász és (vagy) a szégyen jele, ugyanis önmagában erkölcstelenségnek számított az, aki bíróság előtt „meztelen” fejjel jelent meg. Ennek alapja az írás: רָאשֵׁיכֶם אַל-תִּפְרָעוּ, וְלֹא תָמֻתוּ, וְעַל כָּל-הָעֵדָה, יִקְצֹף„fejeteket meg ne meztelenítsétek….hogy meg ne haljatok, és meg ne haragudjék az egész közösség….” (III.M. 10/6.) Egyébként ebből a felszólításból származik a „szokás”, hogy a zsidók nem járnak „meztelen” fejjel, „kipát”, fejfedőt hordanak. A pap felolvassa a nőnek a házasságtörőre vonatkozó formulákat, felírja azokat egy papírra, bemártja a „a keserűség átokhozó vizébe”. Ezt a vizet a rézmedencéből vette, ami az áldozati oltár mellett volt. Szimbolikus gesztus. Egyrészt asszony egyébként nem tehette be lábát arra a helyre, másrészt a medencét azokból a réztükrökből készítették, melyeket a hűséges asszonyok adományoztak a szentély számára. A hűtlenséggel megvádolt asszonyt ebből a medencéből vett vízzel teszik próbára. A papírt, amire a hűtlenség formulái voltak írva addig tartották a vízbe, amíg az írás olvashatatlanná vált. Az írás, amit felolvasott bölcseink szerint: „eggyé vált a vízzel.” Majd megitatta az asszonnyal, és azt mondta: „ha hűtlenné lettél férjed mellett… jöjjön az átokhozó víz beleidbe, has feldagadására, és ágyék beesésére. Erre az asszony „Áment” mondott. A Talmud Szotatraktatusa nyolcadik fejezete részletezi a felolvasásra kerülő formulákat. Részletezi, mely részeket lehet mondani bármely nyelven és melyek csak Szent nyelven: héberül. Érdemes megjegyezni, hogy a házasságtörés gyanújába kerülő asszony próbája i.u. I. századig volt érvényben, és rabbi Jochanan ben Zakkaj szüntette meg. Magyarázatunk indító idézetében kétszer szerepel a azאִישׁ אִישׁamit úgy fordítottak: „Ha valamely férfiúnak”, de kétszer áll a szó: „férfi”. Ennek az a magyarázata, hogy ha egy nő kicsapongó, hűtlen, akkor kétszeresen vétkezik. Egyrészt férjével szemben, de I-ten ellen is. Ugyanakkor aכִּי-תִשְׂטֶה אִשְׁתּוֹ, amit hagyományosan úgy fordítunk „rossz útra tér”, a תִשְׂטֶה „megbolondul”-t is jelent. Tehát a mondat úgy is fordítható: „Ha valamely férfi felesége „balgaságot” követ el. Ugyanis a Szota 3a felhívta a figyelmet: Senki sem vétkezik, hacsak nem szállja meg a balgaság szelleme. A Talmudban Jochánán rabbi megjegyzi, hogy közvetlenül a szotákat követő rész után a kohénoknak (papoknak) adott tized részletezése következik. A Talmud Bráchot 63a egészen elképesztő magyarázatot ad. Ugyanis azt állítja, hogy „aki nem adja át a kohénnak a tizedet, nem biztosítja ezzel megélhetésének rá eső részét, az a végén a kohént fogja megkérni, hogy rendezze el ügyeit a feleségével." Mi lehet az összefüggés a nő hűtlensége és a visszatartott tized között? Alapvető jelentősége volt annak, hogy az emberek egykor szoros kapcsolatot tartsanak azokkal, akik – mint a kohénok – a Tóra és az Ö-ökkévaló szolgálatának szentelték életüket. Ahogy írva van:כִּי-שִׂפְתֵי כֹהֵן יִשְׁמְרוּ-דַעַת, וְתוֹרָה יְבַקְשׁוּ מִפִּיהוּ „A kohénok ajkaiból őrzik meg a tudást, és az ő szájukból keresik a Tórát". (Máláchi 2:7) A kapcsolat, hogy a zsidó közösség hozzájáruljon adományával a Tórával foglalkozók megélhetéséhez, rendkívül fontos az emberek etikai tanítása szempontjából. A tanulásnak elkötelezettek teszik lehetővé, hogy a Tóra tanításai generációról, generációra aktualizálva a változó életfeltételekhez, elérjék az emberiséget. A Tóratudósoknak biztosított megélhetés minden időben lehetővé tette, hogy elmélyedve a Tanban, annak bölcsességeit megosztva, tanítva, az átlagemberekkel organikus kapcsolat alakuljon ki egy évezredes hagyomány biztosítására. A Tóra időtlenségében univerzális üzenetével, ezért elrendeli a kohénok, majd később a rabbik számára a tizedet illetve különböző megélhetésüket biztosító felajánlásokat.
יג וְשָׁכַב אִישׁ אֹתָהּ, שִׁכְבַת-זֶרַע, וְנֶעְלַם מֵעֵינֵי אִישָׁהּ, וְנִסְתְּרָה וְהִיא נִטְמָאָה; וְעֵד אֵין בָּהּ, וְהִוא לֹא נִתְפָּשָׂה.
„…valaki hál vele közösüléssel, de rejtve marad férje szeme előtt és titokban marad és tisztátalanná lett, de tanú nincs ellene és nem is érték rajta. (IV.M. 5/13.) Térjünk vissza a Szota, a hűtlenséggel vádolt asszony kérdéséhez. Az ilyen asszonnyal, vagy ilyen helyzetbe került asszonnyal, csak akkor itattak „keserű vizet” ha „rejtve maradt férje szeme előtt” vagy ha csak feltételezték a hűtlenséget. Ha biztosan tudja a férj, hogy felesége hűtlenséget követett el, akkor nem. Ha nem volt tanú, hogy hűtlen volt, akkor misztikus jelentőségű, szimbólikus vizet adtak neki inni. Ha csak egy tanú volt, nem itatták meg, de férje nem élhetett vele házaséletet, nem élhetett vele egy háztartásban. Értsd, köteles volt elválni tőle. Ha két tanú volt, akik előzőleg megintették, hogy ne kövessen el hűtlenséget, és mégis hűtlen lett, akkor megkövezték az asszonyt.
יד וְעָבַר עָלָיו רוּחַ-קִנְאָה וְקִנֵּא אֶת-אִשְׁתּוֹ, וְהִוא נִטְמָאָה; אוֹ-עָבַר עָלָיו רוּחַ-קִנְאָה וְקִנֵּא אֶת-אִשְׁתּוֹ, וְהִיא לֹא נִטְמָאָה.
„és rászáll a féltékenység szelleme és féltékenykedik feleségére és az nem lett tisztátalanná.” (IV.M. 5/14.) A mondatban aוְהִיא לֹא נִטְמָאָה „nem lett tisztátalanná” látszólag nem illik a mondatszerkezetbe. Azt várhatnánk, hogy az álljon: „nem lett hűtlen”. Aוְהִיא לֹא נִטְמָאָה„nem lett tisztátalanná” azért fontos, mert felvetődik az, hogy netalán az asszony ellen erőszakot követtek el. Ha az asszony szándékosan lett hűtlen, akkor a férj nem élhetett többé vele. Ellenben, ha a nővel szemben erőszakot követtek el, akkor ártatlannak nyilvánították és férje tovább élhetett vele.
טו וְהֵבִיא הָאִישׁ אֶת-אִשְׁתּוֹ, אֶל-הַכֹּהֵן, וְהֵבִיא אֶת-קָרְבָּנָהּ עָלֶיהָ, עֲשִׂירִת הָאֵיפָה קֶמַח שְׂעֹרִים; לֹא-יִצֹק עָלָיו שֶׁמֶן, וְלֹא-יִתֵּן עָלָיו לְבֹנָה--כִּי-מִנְחַת קְנָאֹת הוּא, מִנְחַת זִכָּרוֹן מַזְכֶּרֶת עָוֹן.
„..akkor vezesse a férfi feleségét a paphoz, és hozza áldozatát őérette, egy tízed éfa árpalisztet, ne öntsön olajt és ne tegyen rá töményt, mert a féltékenység lisztáldozata az, az emlékezés liszt áldozata, bűnre emlékeztető.” (IV.M.5/15.) Felfigyelhetünk a mondatban arra, hogy עֲשִׂירִת הָאֵיפָה קֶמַח שְׂעֹרִים egy tized éfa árpalisztről van szó. Ez azért különös és a maga nemében egyedülálló, mert a vétek és bűnáldozat esetén mindig búzalisztet használtak az áldozat bemutatására, amit olajjal és tömjénnel kevertek. Itt viszont, ha bebizonyosodott az asszony vétke, akkor ezt állatias „rossz ösztönnek” értelmezték. Márpedig ha állatias és köztudott, hogy az állatokat az bibliai korban sem etették búzaliszttel, akkor annak, aki állatias dolgot követett el, legyen áldozata is állatnak való ételből, azaz árpából. Itt viszont azt is olvassuk:;לֹא-יִצֹק עָלָיו שֶׁמֶן” ne öntsön olajat”. A magyarázat ésszerű! Nem kevertek olajt a lisztbe, mert a bibliai korban az olaj volt a világítás anyaga. „Az olaj világít”, az asszonyról feltételezték, hogy sötétségben, rejtekhelyen vétkezett, ezért az áldozati lisztre sem öntöttek olajt. Itt azt is olvassuk, hogy וְלֹא-יִתֵּן עָלָיו לְבֹנָה „ne tegyen rá tömjént” sem. Ennek az a magyarázata, hogy az ősanyák: Sára, Rebeka, Ráchel és Lea, erényeit a tömjénhez hasonlították. A hűtlen nő viszont nem követte az Ősanyák példáját, ezért tömjént sem kevertek a lisztáldozatba. Rabbi Bachjaben Aser szerint a hűtlen nővel itatott vízbe port és hamut tettek annak jeléül, hogy ha ártatlan akkor I-ten rövidesen gyerekkel fogja megajándékozni, éspedig fiút fog szülni, amint Ábrahámnak is fia született. Ábrahám pedig azt mondta: ואנוכי אפר ואפר„Én por és hamu vagyok”.Viszont ha az asszony elkövette a hűtlenséget, ténylegesen por és hamu lesz. I-ten a szerint büntet, amilyen vétket elkövetett. Tudjuk, hogy ez a törvény a történelmi időkre vonatkozik. A történelem során megváltozott a helyzet az által, hogy amióta nincsen Izráelben Szanhedrin, (legfelsőbb bíróság) a földi büntetés átértékelődött. Más a helyzet, amióta a háromtagú „rabbinikus bíróság” dönt. Más a súlya a kettőnek, mondják bölcseink, a földi peres ügyek eldöntésében. Bölcseink szerint I-ten „büntet” úgy, ahogyan azt a Szanhedrin tette: „Ha valakit a Szanhedrin megkövezéssel büntetne, leesik a háztető teraszáról és meghal. Ha tűzhalállal büntetnék, tűz által fog meghalni. Ha lefejezést érdemel, rablók kezébe kerül, akik lefejezik. Ha akasztásra ítélnék, megfullad. A hűtlen asszony kedvesének finom edényből ad inni, azért adnak neki keserű vizet. A hűtlen kiáll az ajtóba lesni kedvese jöttét, ezért odaállítják a Szentély bejáratához, ahol járnak-kelnek az emberek. A hűtlen asszony fejét csipkével díszítik, hogy tessék kedvesének, azért a pap lerántja fejéről a kendőt. Haját szépen befonja kedvesének, ezért kibontják haját.
וְהִקְרִיב אֹתָהּ, הַכֹּהֵן; וְהֶעֱמִדָהּ, לִפְנֵי יְהוָה
„És a pap vezesse közelebb és állítsa az Ö-ökkévaló színe elé.” ( IV.M. 5/16.) A mondat érdekessége a וְהִקְרִיבּvezesse és וְהֶעֱמִדָהּ,állítsa, vezesse-állítsa ritmusa Rási szerint: A pap szüntelen vezette az asszonyt a szentélyben körös körül, egy helyről a másikra, hogy kifáradva, önként valljon. „Nehogy hasztalanul törültessen le I-ten neve a vízzel.” Haját leengedték, hogy megszégyenüljön. Kezébe adták a „féltékenység lisztáldozatát” és tartania kellett, hogy elfáradjon keze és önként valljon.
…יִתֵּן יְהוָה אוֹתָךְ לְאָלָה וְלִשְׁבֻעָה בְּתוֹךְ עַמֵּךְ--בְּתֵת יְהוָה אֶת-יְרֵכֵךְ נֹפֶלֶת, וְאֶת-בִּטְנֵךְ צָבָה….
„…Tegyen téged az Ö-ökkévaló átokká és esküvé néped között, az által, hogy az Ö-ökkévaló ágyékodat beesetté és hasadat földagadttá teszi.” (IV.M. 5/21.) Rasi szerint a…יִתֵּן יְהוָה אוֹתָךְ לְאָלָה „ …Tegyen téged az Ö-ökkévaló átokká”, úgy kell érteni, hogy ha valaki mást akar átkozni, annak majd azt mondja: Az történik veled, ami ezzel az asszonnyal: „ágyékodat beesetté és hasadat földagadttá teszi.” Ugyanaz történik a csábítóval is.
כד וְהִשְׁקָה, אֶת-הָאִשָּׁה, אֶת-מֵי הַמָּרִים, הַמְאָרְרִים; וּבָאוּ בָהּ הַמַּיִם הַמְאָרְרִים, לְמָרִים
„És itassa meg az asszonnyal keserűség átokhozó vízét ás a víz mely az átkot hozza beléje megy és keserűséggé válik.” (IV.M. 5/24.) Ha nem akarja meginni a vizet, kényszerítették rá. Ha bevallotta bűnét mentesítették a megivásától. Ha ártatlan volt, a víznek nem volt hatása az asszonyra. Az volt a felfogás, hogy az ártatlanul hírbe hozott asszonynak áldássá válik megszégyenítése:
- ha előbb meddő volt, azután gyereket fog szülni;
- ha előbb nehezen szült, ezután könnyen fog szülni;
- ha előbb csak lányai voltak, fiai lesznek;
- ha csúnya gyerekei voltak, azután szépeket szül.
כה וְלָקַח הַכֹּהֵן מִיַּד הָאִשָּׁה, אֵת מִנְחַת הַקְּנָאֹת; וְהֵנִיף אֶת-הַמִּנְחָה לִפְנֵי יְהוָה, וְהִקְרִיב אֹתָהּ אֶל-הַמִּזְבֵּחַ.
„És vegye el a pap az asszony kezéből a féltékenység lisztáldozatát és lengesse a lisztáldozatot az Ö-ökkévaló színe előtt és vigye oda az oltárhoz.” (IV.M. 5/25.) A pap kezét az asszony keze alá tette, így végezte a lengetést. Felvetődik a kérdés: hogyan érhetett a áldozatokat bemutató kohen egy meggyanúsított asszony kezéhez? A Talmud szerint a legidősebb papot bízták meg, a lengetés elvégzésével. Egyébként fiatalabb pap is megérinthette az asszony kezét, de csak „egy pillantás” idejére.
לא וְנִקָּה הָאִישׁ, מֵעָוֹן; וְהָאִשָּׁה הַהִוא, תִּשָּׂא אֶת-עֲוֹנָהּ.
Akkor ment lesz, a férfiú a bűntől az asszony pedig viseli bűnét.” (IV.M. 5/31.) A „ment lesz bűnétől” arra az esetre áll, ha a férj tudatosan, minden ok nélkül gyanúsította áratlan feleségét. A Tórában három helyen fordul elő a וְנִקָּה „mentve lesz" kifejezés. A Szota traktatus szerint azért, mert I-ten három esetben engedi el az ember bűnét:
- ha valaki magas álláshoz jut;
- ha valaki kigyógyul súlyos betegségéből;
- ha megnősül.
Nachmanidész és Bachjaben Áser szerint csak akkor lesz bűnétől „mentve”, ha azután erkölcsös életet él, ha viszont folytatja, viseli előbbi bűne következményeit. Végül még egy érdekesség: ha egy kohen elvett egy elvált asszonyt, annak ellenére, hogy ez számára Tórai tilalom, majd bizonyos idő elteltével meggyanúsította asszonyát, feleségével nem itattak a keserűség vizéből.
írta: Szerdócz J. Ervin rabbi