בייה
Mászé מַסְעֵי A hetiszakasz tartalmából A hetiszakasz felsorolja Izráel vándorlásának negyvenkét szakaszát és állomáshelyét az Egyiptomból való kivonulástól kezdve a Moáb síkságain elfoglalt táborhelyükig, a Kánaánt határoló folyó túlpartján. (IV.M.33:1–49.) I-ten megparancsolja a zsidóknak, hogy semmisítsék meg a Szentföldön található bálványokat. (IV.M.33/50–56.) Kijelöltetnek az Ígéret Földjének határai, valamint azok a menedékvárosok, ahova a véletlenül gyilkossá lettek menekülhetnek. (IV.M. 34–35.) Celáfhád leányai saját törzsükből, azaz Menáséból házasodnak, hogy apjuktól örökölt birtokuk ne menjen át egy másik törzs birtokába. (IV.M. 36.)
אֵלֶּה מַסְעֵי בְנֵי-יִשְׂרָאֵל, אֲשֶׁר יָצְאוּ מֵאֶרֶץ מִצְרַיִם--לְצִבְאֹתָם: בְּיַד-מֹשֶׁה, וְאַהֲרֹן.
„Ezek Izráel fiainak vándorlásai, ahogyan kivonultak Egyiptom országából seregeik szerint Mózes és Áron vezetésével.” (IV.M.33/1.) Bámidbár בְּמִדְבַּרMózes IV. könyve végén, az עם סגלהI-ten népe, a generáció, amely már szabadon született, negyven, a pusztában eltöltött év után, elérkezett a Jórdán folyóhoz. A „honfoglalás” előtti lelkiállapot részleteiről Józsua יְהוֹשֻׁעַ könyve első fejezetében olvashatunk és benne I-ten lelkesítésről:חֲזַק, וֶאֱמָץ: כִּיאַתָּה, תַּנְחִילאֶת-הָעָםהַזֶּה, אֶת-הָאָרֶץ, אֲשֶׁר-נִשְׁבַּעְתִּילַאֲבוֹתָםלָתֵתלָהֶם. „Légy erős és bátor. mert te adod birtokba e népnek az országot, melyről megesküdtem őseidnek, hogy nekik adom.”(Józs. 1/6.) Ezzel szemben heti szakaszunkban I-ten emlékezteti a zsidókat a negyven évig tartó vándorlás állomásairól. Miért van erre szükség? Azért, hogy tudatosodjon I-ten jelenléte. A puszta ( בְּמִדְבַּר ) lakatlan, veszélyes, élelem és víz nélküli hely, emberi életre alkalmatlan. A nép csak Ö-való ténylegessége által maradhatott fenn, maradhatott életben, az által, hogy I-ten vezette, táplálta és fenntartotta népét. Rási a vándorlás állomásainak felsorolását költői hasonlattal magyarázza. A történet egy királyról szól, akinek a fia megbetegszik. A aggódó király saját maga viszi önkívületben levő fiát az orvoshoz, aki képes meggyógyítani. Az út hosszú és fáradtságos és veszélyes. A gyógyult, már tudatában levő fiút ugyanazon az úton viszi haza és megmutatja, hogy milyen viszontagságos volt az út. Ugyanígy a Tórában I—ten emlékezteti a népet a sivatagban eltöltött negyven év részleteiről. Vonulásuk ideje alatt nappal felhő formában, éjjel tűzoszlop formájában vezette őket I--ten. Ki volt zárva, hogy eltévedjenek. Ezzel lett megcáfolva Fáraó jóslata, aki azt állította a zsidókról: נְבֻכִים הֵם בָּאָרֶץ; סָגַר עֲלֵיהֶם, הַמִּדְבָּר. „Eltévedtek ők ebben az országban, bezárult rájuk a sivatag.” (II.M.14/3.) A hosszas felsorolásban egy előbb már ismertetett epizód ismétlődik meg: Áron halálának körülményei. A Chukátחֻקַּת hetiszakasz az eseményt így vezeti fel: יֵאָסֵף אַהֲרֹן, אֶל-עַמָּיו, כִּי לֹא יָבֹא אֶל-הָאָרֶץ„Térjen meg Áron népéhez, mert nem fog bemenni az országba…” (IV.M.20/24.) Itt Áron főpap halálának körülményeiről sokkal részletesebben értesülünk.
וַיַּעַל אַהֲרֹן הַכֹּהֵן אֶל-הֹר הָהָר, עַל-פִּי יְהוָה--וַיָּמָת שָׁם: בִּשְׁנַת הָאַרְבָּעִים, לְצֵאת בְּנֵי-יִשְׂרָאֵל מֵאֶרֶץ מִצְרַיִם, בַּחֹדֶשׁ הַחֲמִישִׁי, בְּאֶחָד לַחֹדֶשׁ.
„És Áron a pap fölment a Hóreb hegyre az Ö-való parancsára és meghalt ott a negyvenedik évben, miután kivonultak Izráel fiai Egyiptom országából, az ötödik hónapban, a hónap első napján.” (IV.M. 33/38. ) Ami még szembeötlik, hogy ott: וַיַּעֲלוּ אֶל-הֹר הָהָר, לְעֵינֵי כָּל-הָעֵדָה „Felmentek Hóreb hegyére az egész közösség szeme előtt” (uo.20/27.) Itt Áron egyedül megy fel a hegyre, viszont azt olvassuk: עַל-פִּי יְהוָה„az Ö-való parancsára” . Az עַל-פִּיúgy is fordítható: „szája”, „ajka” által. Rási ehhez hozzáteszi: „Úgy tanuljuk, hogy (Áron) egy csók által halt meg.” A Talmud ( Brachot 8/a.) nem kevesebb, mint 930 halálmódról számol be. A sorban a legkegyetlenebb halálnak, a fulladás egy formáját tartja. Ennek a „nehézségét” ahhoz hasonlítja, mint amikor valakinek egy gyapjú fonalat kell kivennie a tövisek közül. A „legegyszerűbb” halál a „halál csókja”, mely olyan „könnyű”, mint amikor valaki egy hajszálat vesz ki a tejből. Hetiszakaszunkban találjuk a menedékvárosok עָרֵי מִקְלָטkijelölésének parancsát.וְנָס שָׁמָּה רֹצֵחַ, מַכֵּה-נֶפֶשׁ בִּשְׁגָגָה„hogy oda menekülhessen a gyilkos, aki valakit tévedésből agyonüt” (IV.M.35/11.) Ez Áron főpap halálával is összefügg aיָשׁוּב הָרֹצֵחַ, אֶל-אֶרֶץ אֲחֻזָּתו „….a főpap halála után visszatérhet a gyilkos birtoka földjére. „Nem értjük miért a főpap halála után? Feltételezték, ha a nép látja, hogy a főpapra, sőt Áronra is érvényes az élet mulandóságának törvénye, könnyebben belenyugszik rokona elvesztésébe. Epilógus A Mászéמַסְעֵי Mózes IV. könyvének utolsó heti szakasza. Ahogy minden könyv felolvasása után, úgy a Bámidbár בְּמִדְבַּרvégén is felhangzik a hívők szájából: ונתחזק חֲזַק חֲזַק „Erősödj és erősítsük egymást” Szép, minden közösségben elterjedt szokás, de vajon mindenki tudja ennek szentírási eredetét? A történet i.e 1003-ba nyúlik vissza. Dávidnak, a zsidók második, de legfontosabb királyának, három érdeme volt: egyesítette az északi törzseket a déliekkel (az ami elődjének Saulnak nem sikerült), elfoglalta és városává tette Jeruzsálemet, felhozta a Frigyládát Gát törzs területéről a szent városba . Dávid, aki mint elődje Saul, örökös harcban állt a fliszteusokkal, a szomszédos országokkal, és a Szentföld területén elszórtan megmaradt idegen törzsekkel. Dávid uralkodásában kereste a békét szomszédjaival. Amikor meghaltנָחָשׁNáchás, Ámmón királya, Dávid diplomáciai gesztust tett a trónörökös felé:אֶעֱשֶׂה-חֶסֶד עִם-חָנוּן„hadd gyakoroljak szeretetet חָנוּןChánunnal” (lásd II Sám. 10/2.) Követeket küldött, hogy לְנַחֲמוֹ בְּיַד-עֲבָדָיו„hogy vigasztalja szolgái által.”( uo.)חָנוּן Chánun tanácsadói azonban kétkedve fogadták: הֲלוֹא בַּעֲבוּר חֲקֹר אֶת-הָעִיר, וּלְרַגְּלָהּ וּלְהָפְכָהּ, שָׁלַח דָּוִד אֶת-עֲבָדָיו, אֵלֶיךָ. „Nemde azért, hogy kikutassa a várost és kikémlelje és feldúlja küldte Dávid….” ( uo.)חָנוּןChánun ezért a küldöttekkel megalázóan viselkedett: וַיְגַלַּח אֶת-חֲצִי זְקָנָם, וַיִּכְרֹת אֶת-מַדְוֵיהֶם בַּחֵצִי, עַד שְׁתוֹתֵיהֶם; וַיְשַׁלְּחֵם„lenyíratta szakálluk felét, levágatta ruháikat alfelükig (úgy, hogy kilátszott fenekük és nemi szervük), és elbocsátotta őket”. Dávid a megszégyenítésre harccal akart elégtételt venni. Dávid hadsereg parancsnoka יוֹאָבJoáb, miután az ammoniták szemből, a szövetséges, egyébként zsoldos arámiak hátulról felsorakoztak ellene, a seregét két részre osztotta. Egyiket ő vezetette harcba a másikatאַבְשַׁיAbsáj vezette. A stratégia: אִם-תֶּחֱזַק אֲרָם מִמֶּנִּי--וְהָיִתָה לִּי, לִישׁוּעָה; וְאִם-בְּנֵי עַמּוֹן יֶחֶזְקוּ מִמְּךָ, וְהָלַכְתִּי לְהוֹשִׁיעַ לָךְ„Ha erősebb lesz Arám nálamnál akkor te légy nekem segítségül, ha pedig Ammón fiai erősebbek lesznek náladnál, akkor én megyek neked segíteni.” (uo. 10/11.) Bátorításul elhangzik az ismert felszólítás: חֲזַק וְנִתְחַזַּק„ Légy erős és erősödjünk.”( uo.10/12.) Önmagában nem érthető, csak a folytatás szövegével: בְּעַד-עַמֵּנוּ, וּבְעַד עָרֵי אֱלֹהֵינוּ; וַיהוָה, יַעֲשֶׂה הַטּוֹב בְּעֵינָיו.„népünkért és I-tenünk városaiért, az Ö-való pedig majd teszi, a mi jónak tetszik szemeiben.” (uo.) E különös mondat megértéséhez tudnunk kell, hogy a zsidók csak honvédő háborút vívhattak, és csak ekkor számíthattak I-ten segítségére. Ez a harc nem az volt. Bosszúhadjárat volt a küldöttek megaláztatásáért. Felmerül a jogos kérdés: akkor miért hangzik el a megtévesztő: „népünkért és I-tenünk városaiért?” A harcot Jóáb megnyerte. Az arámiak vezére Hadád-Ézer békét kötött Dáviddal, és ami lényeges: וַיִּרְאוּ אֲרָם, לְהוֹשִׁיעַ עוֹד אֶת-בְּנֵי עַמּוֹן„ És féltek segíteni Ammón fiait.” (uo. 10/19.) Így Dávid már elfoglalhatta Jeruzsálemet. Igen ám, de nem „Istenünk városairól” („Városai” többes számban?) olvasunk? Világos lesz ez is, ha elolvassuk a 11. fejezet első mondatát: וַיְהִי לִתְשׁוּבַת הַשָּׁנָה לְעֵת צֵאת הַמְּלָאכִים, וַיִּשְׁלַח דָּוִד אֶת-יוֹאָב וְאֶת-עֲבָדָיו עִמּוֹ וְאֶת-כָּל-יִשְׂרָאֵל וַיַּשְׁחִתוּ אֶת-בְּנֵי עַמּוֹן, וַיָּצֻרוּ, עַל-רַבָּה; וְדָוִד, יוֹשֵׁב בִּירוּשָׁלִָם. „És volt évek fordult akkor, amikor hadba vonultak a királyok elküldte Dávid Joábot és szolgáit vele, meg egész Izráelt,, ostrom alá vették Rabbát, Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. „Tehát Jeruzsálem, mely eredetileg Benjámin törzséhez tartozó, de idegen kézen levő, az Ö-való által kijelölt hely volt. Nem kisebb jelentőségű, mint az, hogy ott tette próbára az Ö-való Ábrahámot, nem kevesebbet kérve Tőle, mint fia feláldozását. Jeruzsálem tehát jogosan lett Dávid városa! ונתחזק חֲזַק חֲזַק „Erősödj és erősítsük egymást”
írta: Szerdócz J. Ervin rabbi