Lech Lecha

„...Menj el az országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, amelyet mutatok neked.” ( I.M.12/1.)

Ki volt Ábrahám, az első misztikus Ősapa? Eredetileg Ávrám volt a neve, később Isten változtatta meg nevét Ábrahámra (I.M.17/4). A Talmud így ír róla: „eredetileg Arám földjének volt kiemelkedő alakja (“atyja”)”. Az Ávrám név az „Áv Árám” (Arám atyja) szavak rövidített változata, majd az Örökkévaló megáldotta őt, és kapta az Ávráhám nevet, aminek jelentése: „Áv Hámon”, „A tömegek atyja”. (Bráhot 13a)
Ábrahám, (akkor még Ávrám néven), Isten parancsára elhagyta szülőföldjét és egy idegen földre vándorolt. Soren Kierkegaardt dán filozófus szerint Ábrahám „küldetésének” teleológiai okai voltak. Vagyis az Ősapa története bizonyos cél elérése érdekében történt.

Milyen „teleológiai oka” lehetett Ábrahám helyváltoztatásának a biztonságot jelentő szülőföldről az ismeretlen és bizonytalan „idegenbe”?
A Talmudból kiderül, hogy Ábrahámnak, Ur-Kászdimban töltött évei alatt több nehézséggel kellett megküzdenie, melyek közül az egyiket Noé unokája, Nimród okozta, akiről ezt olvassuk: „Kús nemzette Nimródot, ő kezdett el hőssé lenni a földön. Hős vadász volt az Örökkévaló színe előtt…(I.M.10/8-9). „Így szólt Nimród Ábrahámhoz: Te vagy Ábrahám, Teráh fia? Ábrahám igennel válaszolt. Nimród azt mondta neki: én vagyok minden teremtmény ura, és az emberek mind alattvalóim. Miért nem félsz engem? Isten akkor értelmet adott Ábrahámnak, és így szólt Nimródhoz: ha te vagy minden teremtmény ura, és minden rejtett dolgok tudója, mondd meg, hogy mi van a szívemben és mit teszek a jövőben!” „Nimród azonnal hívatta Teráhot, Ábrahám apját és így szólt hozzá: „Mi legyen az ítélete Ábrahám fiadnak, aki kétségbe vonta isteni mivoltomat? Elégetés. Erre tüzes kemencébe vetették, ahonnan Gábriel angyal közbelépésére menekült meg, hogy teljesítse Teremtője akaratát. Isten így bocsátotta útjára: „feléd száll fiatalságod harmatja” (110.Zsol.3), miként a harmat áldás a világnak, ugyanúgy te is áldássá leszel”. De ehhez el kellett hagynod a szülőföldedet. (Pszáhim 118)

Vajon miért nem mondta meg Isten Ávrámnak, hogy hova kell mennie?
Jákob Jisrael Kanievsky rabbi, (1899-1985, Bei Brak-Izrael), a következő képen magyarázta: „Isteni küldetés teljesítésekor az embert tiszta szándék kell, hogy vezesse. Ha Ábrahám tudta volna, útjának célját, tudnia kellett azt is, hogy majd milyen nehézségekkel jár küldetése. Eltökéltsége meginoghatott volna, hogy kizárólag Isten akaratának teljesítése vezesse. A végső cél ismeretében talán türelmetlenné vált volna, mert útja mielőbbi folytatásának vágya lebegett volna a szeme előtt. Ábrahám példája arra tanít bennünket, hogy életünk egyes állomásai, helyzetei elsősorban nem azért fontosak, mert azokon keresztül jutunk el valahova, hanem azért, mert az egyes megállókban tanúsított viselkedésünk határozza meg, hogy végül hova jutunk.”

Jakob ben Wold Kranz rabbit, a dubnói Magidot, (1741-1804) mesés haszid példázatai tették híressé. Egyszer megkérdezték hívei: Mi volt Ábrahám „trükkje”, hogy Isten utasítására azonnal „kilőtte nyilait”, és azok mindig a célpont közepébe találtak? Isten utasítására Ábrahám valóban azonnal kilőtte nyilait. Amikor azok célba találtak ment, és „megrajzolta” a célpontot! - válaszolta a rabbi! Nem volt szemfényvesztés ez? -kérdezték hívei. Hogyan juthat ilyen eszetekbe? - csodálkozott a rabbi, majd így folytatta: Olyan istenfélő ember életében, mint amilyen Ábrahám volt, Isten adta kezébe az íjat. Ő utasította, hogy lője ki a nyilakat. Ábrahám ezután ment és „megrajzolta a célpontot”. Ezzel azt igazolta, hogy az akarat fontosabb, mint a cél! Ha az ember életében megvan a jóindulat, alázatos szellem és a szerény lélek (Ávot 5/19), mint Ábrahámban, aki azt tartotta szeme előtt: „ne törd magad magas rang után, ne vágyódj kitüntetésekre, a cselekedetedre helyezd a hangsúlyt” (uo.6/5) …..nos Ábrahám tudta, hogy „Megbízható a te irányítód…megadja munkád bérét.” (uo.)

A Talmudban ezt olvassuk: „Változtasd meg helyed és megváltozik a szerencséd!” Igen ám, de a Talmud nem mondja, hogy jóra, vagy rosszra változik az meg….. Ábrahám azonnal elindult, amikor Isten mondta: „menj”! Ábrahám, Isten kérésére repült, mint a nyíl. Nem tudta hova jut el! Nem látta a célt! Ment és Isten volt, aki utólag megrajzolta, megvilágosította előtte célja igazi értelmét! Megváltoztatta helyét és megváltozott szerencséje! Mert két dolog nem az embertől függ! E kettő a sors kezében van, amit Isten irányít! Ez a kettő:

egészség és szerencse!

Az élet egy hosszú út, amin haladunk nap, mint nap! Tulajdonképpen minden nap el kéne mondanunk az „Úti imát”:
Legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene hogy békében indulhassunk útra, békességben vezérelj bennünket, mutass nekünk utat, támogass békességgel, és engedd, hogy békében, életben és örömben érjünk célhoz!
ÁMEN!

Szerdócz J. Ervin
főrabbi