Emor

„De a hetedik napon szombati nyugalom legyen, szent gyülekezés.” (III.M. 23/3).

Salamon király idős korában írt egyik elmélkedésében meghatározta a „Determinizmus” (sorsmeghatározottság) alaptételét: „Mindennek megvan a kora, és ideje van mindennek az ég alatt.” (Koh.3/1) Talmud kérdezi: Istennek van időbeosztása? „Ráv rabbi azt mondja: „Tizenkét órából áll a nappal. Első háromban az Örökkévaló Tórát tanulmányoz. Második háromban Ő ül és az egész világot bírálja. Amint látja, hogy a világ pusztulásra van ítélve felemelkedik az ítélet trónjáról és leül az irgalom trónjára.” (Avoda Zarah 3b:7-13) A zsidó gondolkodás és életforma, alapértéke a Szombat (Sábát) betartásának megtartó ereje. Ennek gyakorlata az „Imitatio dei”, Isten teremtő munkájának folytatása: „És megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte azt, mert azon a napon nyugodott minden művétől, amit teremtett Isten és alkotott.” (I.M.2/3) Egy mondás szerint, amint a zsidók megtartják a Szombatot, úgy a Szombat megtartja a zsidókat! A Szombat idődimenziója tehát fontos és meghatározott: péntek napnyugta előtt köszönt be és szombat este napnyugtáig tart. Napjainkban ez nem probléma, hiszen megfelelő naptár (luáh) könnyen beszerezhető. De mi van, ha az ember olyan helyzetbe kerül, amikor nincs módja kiszámítani az Ünnep pontos időtartamát, mikor köszönt be és mikor fejeződik be a „nyugalom napja”. A Talmud olyan esetről hoz példát és megoldást, amikor egy a sivatagban bolyongó ember lehetőségeit taglalja. Ráv Hija szerint, miután rájön az illető, hogy nem tudja milyen nap van, tartsa meg másnap az ünnepet, majd számoljon hat napot és az lesz számára a Szombat. Ráv Huná viszont azt javasolja, hogy először számoljon hat napot és a hetedik legyen a sábesz. Ráv Hijá abból indul ki, hogy az első ember pénteken lett megteremtve, ezért másnap már rögtön sábesz volt, míg Ráv Huná a világ teremtése alapján mondja azt, hogy világ hat (munka)nap alatt lett teremtve és a hetedik nap volt szombat. A háláchá ezt a véleményt követi. (Sábát 69b)

A Szombattartás szigorúságát egy valami írja fölül: a „Pikuách nefes”, az élet elsőbbsége, az életmentés. A bölcsek tanították: „Aki Szombaton életet ment, és aki éber, az dicséretre méltó. És az embernek nem kell engedélyt kérnie a bíróságtól, hanem siet, hogy önállóan cselekedjen. Hogyan? Ha valaki lát egy gyermeket, aki a tengerbe esett, kiteríti a halászhálót, és kiemeli a vízből. Aki pedig éber és gyorsan cselekszik, az dicséretre méltó, és nem kell bírósági engedélyt kérnie, bár ezzel halat is fog a hálóba.” (Joma 84b:7-10)