Devorim

„Ezek a szavak, ...” (V.M. 1/1.)

Devorim, Mózes V. könyvének közismert második neve: Misné Tórá, azaz a „Tan” (Tóra) ismétlése. Rabbi Mose ben Nachman (Nachmanidész 1194-1270 Akko) szerint, Devorim könyvében nem szerepelnek a szokásos: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez mondván…”, „parancsold meg Izrael fiainak”, „szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik” stb. formulák, emlékeztetve arra, hogy nem új előírásokkal szembesülünk, hanem a korábban átadottak ismétlődnek e könyvben.

„Aki megkérdőjelezi, hogy a Tóra minden szava Istentől van, az eretnekség bűnébe esett.” (Szanhedrin 99a)

Jósijáhú királyságát (ie. 640-609) vallási szempontból zűrzavaros kor előzte meg. Josijáhú, a bálványimádó Menasse király unokája volt. Uralkodása alatt szünetelt a vallási élet, különféle bálványkultuszok vették át a Szentélybeli szolgálatot. Menasse uralkodása idején szenvedett mártírhalált Jesájá próféta. (Szánhedrin 103b.) Menasse király halála után, mindössze nyolcévesen került trónra Josijáhu Izrael országában. Apja, Amon királysága tiszavirág rövidségű volt. Még ifjú királyként elrendelte az elődjei alatt romos állapotba került Templom helyreállítását. A restaurálási munkák alatt olyan esemény történt, ami Izrael szellemi újjászületését jelentette. Történt, hogy Hilkijáhú főpapnak tudomására hozták, hogy tekercset találtak a Szentély falában, a Szentek Szentje (Debir) közelében. A főpap átadta a tekercset Sáfánnak, a király írnokának: „Megtaláltam a törvény könyvét az Örökkévaló házában!” Sáfán írnok jelentette a királynak: „Hilkijáhú főpap átadott nekem egy könyvet.” Az írnok felolvasta a tekercset a király előtt. „És történt, hogy midőn a király hallotta a törvény könyvének szavait, megszaggatta ruháit, és parancsot adott Hilkijáhunak, a főpapnak, és Sáfánnak, az írnoknak, mondván: Menjetek, kérdezzétek meg az Örökkévalót érettem és a népért és egész Judáért, a megtalált könyv szavai felől; mert nagy az Örökkévaló haragja, amely kigyulladt ellenünk, mivel atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindenben aszerint cselekedtek volna, amint íratott benne számukra.” (II. Kir. 22/10-13.)

A tekercs, amit a király elé vittek, Mózes ötödik könyve volt. Hilkijáhu főpap felismerte a régen elfelejtett könyvet, amit „a törvény könyve”-ként nevezett meg. Valószínű, hogy az eredeti tekercs Salamon király, a jeruzsálemi Szentély építőjének idejében került a falba, az akkori szokásoknak megfelelően. Tudott tény, hogy „Devorim” könyvének felfedezése az után történt, hogy több mint fél évszázadig, a hitehagyott király uralkodása alatt, a Tóra nyilvános felolvasása szünetelt. Magát a könyvet is eltűntnek nyilváníthatták, de kétségtelen, hogy a nép tudott létezéséről, így könnyen felismerték.

A XVI. századtól voltak olyan „bibliakritikusok”, akik a fenti leírásból azt feltételezték, hogy a megtalált tekercs, Mózes ötödik könyve, Josijáhu király idejében írt hamisítvány. Mások azt is tudni vélték, hogy a „hamisító” Jeremiás próféta volt.

Azóta, zsidó és nemzsidó Bibliatudósok, nyelvészek bizonyították a megtalált szöveg eredetiségét.

„Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják, boldogok." (Péld. 3/18.)