Chájé Szárá

„És meghalt Sára Kirjat-Árbában, vagyis Hebronban...” (I.M. 23/2.)

Meghalt az első Ősanya. Meghalt Sára, az asszony, akinek péntek este gyújtott gyertyái égtek a következő Szombatig, és akinek ünnepi kalácsai frissek maradtak a következő Szombatig. Sára volt az első asszony, akire vonatkozik az Írás: „Ezért (értsd: Sáráért) a férfi elhagyja atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és egy testté lesznek.” (I.M.2/24.) „Sem a nap, sem a hold, sem a csillagok nem tudták boldoggá tenni Ábrahámot. Sötét. – mondta az első Ősapa. – Sötét van, nem látok, egyedül vagyok. Az első világosság akkor tűnt fel előtte, amikor az Úr neki rendelte Sárát”. Sára jelentette a világosságot férjének, Ő irányította lépteit. Ezért mondta Isten Ábrahámnak: „ …mindenben, amit mond neked Sára, hallgass az ő szavára…” (I.M. 21/12.) Ábrahám hallgatott felesége szavára, amikor azt mondta: „Kergesd el ezt a szolgálót és fiát…” (uo.10.) Eltávolította házából Hágárt az ágyasát, aki Ismaelt szülte neki, pedig „a dolog nagyon bántotta a fia miatt.” (uo.11) De akkor megszólalt az égi hang és azt mondta Isten: „Azt, aki ellen a feleséged ellenszenvet tanúsít, távolítsd el a házadból! Tiszteld az asszonyod, mert csak miatta van áldás rajtad és házadon!”(Beresit Rabba 42.)

„Simon ben Eleázár rabbi mondta: Amikor a nőről van szó, Isten hatalma is kedvességé finomul. Ádámról úgy szól az Írás, hogy Isten megteremtette (vajicer), Évát ellenben felépítette (vajiven), tehát formálta gyöngéden, mennyei művészettel alakította. Ádámot megfogta (vajikach) és elhelyezte az Éden kertjében. Éváról ellenben az van írva, hogy odavitte (vajiviecho) a férfihez. Odavitte, kísérte, bátorította. Az első kedvesség a nő iránt a világon, magától Istentől származott. Jehuda rabbi mondta erre: Ez így van, de valóban Sárára, Ábrahám feleségére érvényes.” (Szanhedrin 100b)

Az ideális Ábrahám-Sára kapcsolatnak volt egy „szépséghibája”: „…felesége nem szült neki gyermeket.” (I.M.16/1), … nem teljesítették a „szaporodjatok és sokasodjatok” (I.M. 1/28.) parancsát. Házaspárok, melyek tíz éve éltek gyermektelenül, elváltak egymástól. Sára és Ábrahám ennél hosszabb ideig élt gyermekáldás nélkül, mégsem váltak el.

„Rabbi Simon ben Joháj-t felkereste egy pár, hogy válassza el őket, mivel tíz év házasság után nem született gyermekük. A rabbi így szólt hozzájuk: „életetekre mondom: miként társak voltatok evésben és ivásban, ugyanúgy nem fogtok elválni, csak evéssel és ivással. A pár távozott és nagy lakomát csaptak és az elegendőnél sokkal többet ittak. A férj azt mondta: „Vegyél minden értékes dolgot, amit találsz a házamban, és vidd azokat apád házába. Mit tett? Miután férje elaludt, odarendelte szolgáit és szolgálónőit, és ezt mondta nekik: „Tegyétek a férjemet az ágyra, és vigyétek apám házába!” Éjszaka a (férj) felriadt álmából, és mikor elpárolgott a bor hatása, így szólt az asszonyhoz: „hová kerültem?” Az asszony így válaszolt: „apám házában vagy. Mi dolgom van nekem apád házában? - kérdezte a férfi. Hát, nem azt mondtad nekem tegnap éjjel, hogy „vegyél minden értékes dolgot, amit találsz a házamban, és vidd azokat apád házába? Nincs nekem értékesebb az egész világon nálad. Elmentek újra Rabbi Simon ben Joháj-hoz, aki imádkozott értük, és az ima meghallgatásra talált. (és lett gyermekük)”. (Jevamot 64a)

Történt, hogy Ros-Hasonokor, a zsidó újév első napján, Szaploncán a zsidók házaik felé tartottak az imaházból. Köztük Josef Meir is, áthatva a „rettenetes nap” szentségétől. A csoport elhaladt egy nő mellett, aki az utca porában ült zokogva. Josef Meir, aki a sor végén haladt, megállt és életében először egy asszony könnyes szemébe nézett. Ő, aki hangját sem hallatta soha, megszólította az asszonyt és ez megállásra késztette a többieket is. „Miért sírsz lányom?” - kérdezte szelíden. Az asszony, aki nem ismerte, kifakadt: „Rebe, tíz éve vagyok férjnél, nem szültem gyereket férjemnek! El akar válni tőlem! Mi lesz velem Rebe? Kegyelmezzen rajtam! Imádkozzon értem Rebe!”

Aznap, az istentiszteleten Josef Meir olvasta a prófétai szakaszt, Hanna történetét. A meddő asszonyét, akin Isten megkegyelmezett. Josef Meir nem tiltakozott, hogy az asszony rabbinak szólította. „Menj haza lányom! - mondta az asszonynak. A Kegyelmes Isten látja könnyeid őszinteségét. De ha nem, én majd beszélek Vele.”

Az emberek, akik jelen voltak, elnémultak mind. Ott álltak és nézték Josef Meirt és nem ismertek rá. Abban, ami történt, volt valami misztikus és szokatlan. De azután már ment is minden a maga útján, és ahogy az lenni szokott elfelejtették az egészet.

Majd jött a zsidó pünkösd a Sviesz és a szaploncai zsidók mentek a feldíszített imaházba ünnepelni, imát mondani a sok jóért, amivel Isten ellátja a világot. Az ima még nem kezdődött el, amikor kicsapódott az imaház ajtaja és egy idegen kaftános zsidó lépett be sietve. Körülnézett, majd odament Josef Meirhez és leborult lábai előtt: „Rebe! Csoda történt! Fiam született, ahogy azt megígérted feleségemnek!

Egy pillanat alatt Josef Meir Szaplonca rabbija lett. Sorsa akkor fordult jóra, amikor a falu módos embere ráv Duvid Basch hozzáadta lányát, aki özvegy asszony volt, és idősebb a rabbinál. Ráv Joszef Meir Weissből csodarabbi lett. Jöttek hozzá meddő asszonyok, hogy imádkozzon értük. A rabbi imádkozott és kámeát adott kezükbe. Megszólította a félelmetes és kegyelmes Istent és könyörgött nevükben, hogy engedje, hogy anyák lehessenek. …és megtörtént a megannyi csoda. Sok meddő asszony rövidesen anya lett. Különös, hogy rabbi Joszef Meir Weisnek nem született gyermeke feleségétől. Viszont Ő sem vált el feleségétől.

Szerdócz J. Ervin
főrabbi