Achrej mojsz - Kedojsim

„...írtassanak ki a személyek, akik teszik, népük közül.” (III.M.18/29.)

Rabbi Bahja szerint „összesen négy fajta életminőség érhető el a test és a lélek számára a parancsolatok gyakorlása által”. Vannak, akik Istentől rendelt jobb élet reményében tartják be az előírásokat, amint az olvasható: „jobbjában hosszú élet, baljában gazdagság és tisztelet”. (Péld. 3/16) Mások az örök, túlvilági életre is gondolnak. Olyanok is vannak, akiket Isten iránti elkötelezettség irányít, nem is törődve azzal, hogy a parancsok végrehajtása Istentől eredendő előnyökkel jár. Végül az is előfordul, hogy valaki megtagadva a földi élet fizikai aspektusait, kizárólag parancsok végrehajtásának transzcendens értékeire koncentrál.

Milyen „kiirtásról” van szó a szakaszban? Olyan halálra érvényes a kijelentés, amelyek a hetiszakasz előbbi részében olvashatóak. Az „Élj általuk” (III.M.18/5) be nem tartására érvényes törvényekre vonatkoznak. Bölcseink három kiirtást említenek: Van olyan, amely „csak” a test kiirtására vonatkozik. Egy másik, amely a csak lélek kiirtásával foglalkozik. Végül az, amely a testre és a lélekre is vonatkozik. Rabbi Joszé a hetvenedik születésnapján ünnepséget tartott, megünnepelve azt, hogy. élete éveinek száma teljessé vált és hiánytalan lett, megmenekült a testi kiirtástól. Hiszen ez van a 90-ik zsoltárban: „Életünk hossza nem több, mint hetven év.” ( 90. Zsolt. 9.) „Rábbá azt mondta: „Igaz évek kiirtásától megmenekültél, de nem a napok elvágatásától, hátha nem éred el az égben kiszabott napjaid.” Hiszen így folytatódik: „...legföljebb nyolcvan év!” (uo.) Az évek kiirtása felismerhető, ha valaki harmincötödik éve előtt hall meg, de a napok kiirtása ebből még felismerhetetlen.

Bölcseink a következő jeleket adták a „kiirtására”: Ha egy öreg ember olyan vétséget követ el amiért kiirtás jár, három napi betegség után meghal. Ha olyan mértékben szegi meg a Szombatot, amelyért kiirtás jár, akkor betegsége első napján hal meg. Ezt „haragos kimúlásának” nevezik, mivel Isten megharagudott rá. Ha betegségének második napján hal meg ez „hirtelen halál”. Ha betegségének harmadik napján hal meg az „irtó halál”. Ezek csupán a testi kiirtások, mivel lelke nem írtatik ki. Ha valaki Pészachkor kovászosat eszik, Jom Kipurkor nem böjtöl, fajtalanságot követ el, lelke nem részesül öröklétből bár életben marad. Ha valaki Istent gyalázza, annak teste és lelke is kiírtatik. Ilyenről mondja a Tóra: „Irtva írtassanak ki!” (Talmud Avoda Zara)

Jáákov Kranz rabbi, (Dubnói Magid 1741-1804) tanította: „Boldog az ember, kinek nem számít fel vétket Isten”, (32. Zsolt.2.) majd hozzátette: ha valakinek nem számítanak fel valamit, akkor azt rögtön ki kell fizetni. Ezután mesélni kezdett: „Egyszer egy zsidó úton volt és megszállt egy útszéli kocsmában, leült és rendelt valamit. Látta, hogy az ott mulatozók bort meg ételeket rendelnek, majd azt mondták: Felírni! - és fizetés nélkül távoztak. Ezt tapasztalva emberünk is fizetés nélkül akart távozni, de a gazda elé állt és felszólította: „tessék kiegyenlíteni a számlát!” Miért? - kérdezte. Csak én fizessek, a többiek nem? Erre a kocsmáros azt felelte: Te most vagy először nálam. Lehet, hogy többé meg sem fordulsz házamban, neked rögtön kell fizetni. A többieknek azonban annyi van már a rovásukon, hogyha fogyasztanak itt valamit, csak felírom. Azok, majd a végén fogak fizetni. Neked: nem írok fel semmiféle tartozást. Neked rögtön kell fizetni. Így van ez, - magyarázta a magid, - a jámborral is, ki ha egyszer vétkezik, rögtön bűnhődik. A gonoszok, számos bűnükkel, vidáman élnek a földön, azoknak annyi fizetni valójuk van, hogy az Isten elveszi a vétküket és egyszere fizet neki a túlvilágon. Ha jámbor embert látunk görnyedni a sors csapásai alatt, akkor ne csóváljuk fejünket hitetlenül, hanem lássuk be, hogy jobb így, jobb mindjárt fizetni. Az a jámbor bizonyára megtévedett: elkövetett kivételesen valami bűnt, hát rögtön bűnhődik is érte. És ne csóváljuk fejünket, ha gonosz embereket látunk vidáman, boldogságban: lássuk be, hogy ezeknek csak a végén fog fizeni az Isten. Egyszerre később. Ezért mondja a zsoltár: „Boldog az ember, kinek nem számít fel vétket Isten.” (uo.) Nem számít fel, nem ír rovására, hanem rögtön behajtja az árát.

Szerdócz J. Ervin