Szeretettel üdvözöljük az Újpesti Zsidó Hitközség weboldalán!

Nagyünnepekről másképp…

Elul hónap van.
Minden reggel a zsinagógákban megszólal a sófár hangja hirdetve:
„Vigyázz ember és készülj fel idejében: közelednek az önvizsgálat, a megtérés (tesuvá), a kegyelem napjai”.
Felhangzanak a 27. zsoltár meghatóan szép versei, utalva az ünnep szellemiségére az örök zsidó élni vágyó optimizmusával: „Bízzál az Örökkévalóban, légy erős és legyen bátor a szíved, remélj az Örökkévalóban.”.

Közeledik az Új Év, Ros Hasono.
Bárhol a világon, és bármilyen szinten is zsidóságát megélő ember szíve erősebben dobog erre a szóra. Új Év, pedig a Tórában ez a fogalom nem is szerepel. Az Új Év fogalmát három kifejezés: a Jom Teruá, a harsona hangjának napja; a Jom Hazikaron, az emlékezés napja; és a Jom Hadin, az ítélkezés napja önti emocionális formába.

Ros Hasono nem is Új Év, nem is az Év Kezdete, hanem „az Év Feje”. Miért pont a feje? Lehetne az „Év Szeme”, azzal, hogy „átnéznénk”, mit tettünk jól, és mit rosszul az utóbbi időben. Lehetne az „Év Lába” azzal, lábaink jó útra visznek bennünket. Lehetne az „Év Füle” azzal, hogy meghalljuk a „Softim” heti szakasz akár az Ünnepre is vonatkozó üzenetét, ugyanis ez a heti szakasz az Elul hónap első heti szakasza. Mit mond a Tóra szöveg?

.יח שֹׁפְטִים וְשֹׁטְרִים, תִּתֶּן-לְךָ בְּכָל-שְׁעָרֶיךָ, אֲשֶׁר יְהוָה אֱלֹהֶיךָ נֹתֵן לְךָ, לִשְׁבָטֶיךָ; וְשָׁפְטוּ אֶת-הָעָם, מִשְׁפַּט-צֶדֶק

„Bírákat és felügyelőket adj magadnak minden kapudban, melyet az örökkévaló a te Istened ad törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel.” ( V.M. 16/18.)
Mi ennek a mondatnak az üzenete, az Ünnep tartalmát illetőleg?

Az Ünnep az önvizsgálat morális és embertársainkkal való jó viszony dimenzionális ideje. Ítélj és mérlegelj minden helyzetben. A helyzet kapu, mely beenged és kirekeszt. A rossz, helytelen megítélés zsákutca, melyben az előítéletek uralkodnak. „Törzsed” szerint tehát az érzékelés különféle szintje szerint ítélj. Az ítélet a látszattól való elvonatkoztatás. „Bírákat és felügyelőket adj magadnak.” Ez a helyes önkép és az önfegyelem. Mindkettő kell a helyes ítélethez, hisz nem lehetsz elvakult magaddal és embertársaiddal sem. Az „Atyák bölcs tanításai”-ban (1.fej./6.) Jehosuá ben Prachja mondja: „…minden embert a jó oldaláról ítélj meg”. Minden embert, kivéve önmagadat. Önmagad vizsgáld a rossz oldaladról. Mert hamis önkép, önmagad túlértékelése elvakulttá tesz másokkal szemben. Ha önmagadban a jót értékeled, embertársaid megítélésében, már csak a rossz megítélésnek marad tere!

Miért nevezzük tehát a Ros Hasonot az „Év Fejének”? Rabbi Menachem Mendel Schnersson szerint az Új Év napja úgy viszonyul az év többi napjaihoz, mint fej a testrészekhez.

Ugyanis az agy irányítja a testrészeket, ugyanakkor a szervek életerejének központja is, amint az agy rendelkezik a gondolkozás képességével.

Feltevődik a kérdés: mi a Ros Hasono funkcionálisan? Nos, az emberek valami periodicitás határán fogadalmat tesznek. A zsidók az Új Évkor fogadalmat tesznek a Tóra betartására, hisz ezen a napon tett fogadalmak meghatározzák az eljövendő év lehetőségeit. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg kezdetét veszi ezen a napon (megtérés 10 Napja) a Tesuva (megtérés), ami a megbocsátás egyedüli esélye.

A Ros Hasono emelkedettsége abban (is) áll, hogy ez a nap az ember és az Örökkévaló legnagyszerűbb kapcsolatának napja. Az Örökkévaló arra kéri az embert ezen a napon, hogy: „fogadja el az ember uralkodónak maga felett” (Talmud Ros hasana 16/a). Ez az igazi összekötetés és kapcsolat Istennel.

Kapcsolat? De hisz a kapcsolatnak számtalan szintje lehet! Az Istennel való kapcsolat legalapvetőbb szintje az elvárásoknak való megfelelés, a micvák, parancsolatok betartása. Ha az ember tudatosan cselekszik és tetteiben a micvák teljesítésének vágya hajtja, ez a kapcsolat cselekvő és gondolati szintje is egyben.

Kérdezhetjük, hogy a megtérés (tesuvá) milyen kapcsolati szint? Hisz a tesuvá a micváktól független attitűd! Igen, mégis a megtérés a kapcsolat állandóságát hordozza. Ha az ember képtelen megtartani a micvákat, ezzel az Istennel való cselekvő és gondolati kapcsolat sérül, még lehetősége van a megtérésre. A megtérés alternatívája a mindenkori állandósult kapcsolat.

A fentebb tárgyalt helyes önkép és megítélés kérdése Isten megítélésében is sarokkő. Az embernek tudomásul kell vennie és tartania, hogy van „távolság” ember és Isten között. Ennek észlelése, ami az embert a tesuvára készteti. Az Örökkévaló uralkodói elfogadása csökkenti ezt a távolságot és erősíti a kapcsolatot.

Mechiltá Smot 202. szerint az Örökkévaló így szól az emberhez: „fogadd el uralmamat, és fogadd el törvényeimet!”. Minden emberi kapcsolat abban áll, hogy elfogadjuk egyedi, estleges uralmát és öntörvényeit. Kapcsolat Istennel még inkább csak úgy lehet, ha elfogadjuk ”Uralmát”, még a tesuva is csak ennek függvényében lehetséges. Hiszen a tesuva jelentése az, hogy megbántuk cselekedeteinket, elhatározás, hogy javítunk életünkön.

A Nagy ünnep sorozatának csúcsa a Jom Kipur, az „Engesztelés napja”. Nem kevesebbet hordoz, mint az összes bűnünk végső bocsánatát és elnézésének lehetőségét. Az „engesztelés” héber neve „kapara” nem csak az elhatározást jelenti, hogy: tenni fogunk, nem vétkezni többé. A „kapara” önmagunk pozitív átértékelésének lehetősége. Az átértékelés pozitivitása jelenti a lélek önmagát javító megtisztulását.

Előidézhet a Jom Kipur önmagában ilyen változást?

Jehuida Hanaszi nem kevesebbet állít, mint hogy a bűnös Jom Kipur napján megbocsájtást nyer függetlenül attól, hogy megbánta bűneit. Megbocsájtást nyer, mivel „a nap maga engesztelést nyer”.

Bölcseink szerint ezzel szemben, csak azok nyernek megbocsátást, akik megbánják és „sanyargatják magukat” (böjtölés).

Mindenkinek kegyelet teljes Ünnepet kívánok! Léono Tojvu, vétikoszéjnu bé széfér hájim! Boldog Új Évet, és legyünk bekötve az egészséges, szerencsés, tartalmas, jó Élet Könyvébe!

Budapest, 2012. augusztus 23. / 5772. Elul 5.