Üdvözöljük az Újpesti Zsidó Hitközség honlapján!

בייה

Ki tece כִּי-תֵצֵא

A hetiszakasz tartalmából

A Tóra 613 parancsolatából (micvájából) 74 ebben a hetiszakaszunkban található. Többek között a szép fogolynőre, az elsőszülöttek örökösödési jogaira, a konok és rebellis fiúra, a halottak eltemetésére és méltóságára, az elveszett tárgyak visszaszolgáltatására vonatkozó törvények; további törvények, hogy az anyamadarat el kell hessegetni, mielőtt elvennénk a fiókáját; hogy kötelességünk védőkorláttal védeni házunk tetejét, valamint a kilájim (tiltott növényi és állati hibridek) különféle formái. (V.M.21/10–22/9.)
Felsorolásra kerül, hogy milyen bírósági eljárást kell alkalmazni és milyen büntetést kell kiróni: házasságtörés esetén; ha egy hajadont megerőszakolnak, vagy elcsábítanak; vagy ha egy férj alaptalanul hűtlenséggel vádolja meg a feleségét. Ebben a hetiszakaszban olvashatunk arról a tilalomról, hogy ki nem házasodhatnak zsidóval: a fattyú, a moabita vagy ammonita származású férfi, az első vagy második generációs edomita vagy egyiptomi. Itt szerepel a prostitúció tilalma is. (V.M. 22/12–23:9, 23/18.)
Olvashatunk a következő rendelkezésekről: a katonai tábor tisztaságának előírásairól, a szökött rabszolga kiszolgáltatásának tilalmáról, a bérmunkás időben való kifizetésének kötelezettségéről, az adósokkal való helyes bánásmód kérdéseiről és a kamatszedés tilalmáról, valamint a 39 korbácsütésről, amely egy tórai tilalom áthágásáért jár. (V.M. 23/10–26., 24:10–25:4.)
A Tóra ebben a hetiszakaszban rendelkezik a válás törvényeiről is, melyekből több, házasságkötéssel kapcsolatos törvény is származik. Megismerkedhetünk a jibumra avagy „levirátus”-ra vonatkozó törvényre: amikor egy gyermektelenül elhunyt férfi fivére elveszi testvére megözvegyült feleségét, valamint itt olvashatunk a chálicáról („a saru lehúzása”): arról az esetről, amikor a felek nem óhajtják a sógorházasságot.(V.M. 24/1–4., 25/5–10.)
Ki Técé hetiszakasza egy felszólítással fejeződik be: „Emlékezzél meg arról, amit Amálék tett veled az úton, midőn kivonultatok Egyiptomból!” (V.M. 25/17–19.)

כִּי-תֵצֵא לַמִּלְחָמָה, עַל-אֹיְבֶיךָ; וּנְתָנוֹ יְהוָה אֱלֹהֶיךָ, בְּיָדֶךָ--וְשָׁבִיתָ שִׁבְיוֹ. יאוְרָאִיתָ, בַּשִּׁבְיָה, אֵשֶׁת, יְפַת-תֹּאַר; וְחָשַׁקְתָּ בָהּ, וְלָקַחְתָּ לְךָ לְאִשָּׁה.

„Midőn kivonulsz háborúba ellenséged ellen és az Ö-való, a te I-tened kezedbe adja őt és foglyokat ejtesz közüle, és látsz a foglyok közt egy szép külsejű nőt és megkedveled és el akarod venni feleségül.” (V.M. 21/10-11.)
A hetiszakasz érdekes mondatszerkezettel indul: כִּי-תֵצֵא לַמִּלְחָמָה„midőn kivonulsz háborúba” Majd וּנְתָנוֹ יְהוָה אֱלֹהֶיךָ, בְּיָדֶךָ „a te I-tened kezedbe adja”. A mondat nincs konkretizálva, hogy milyen ellenségről van szó, azt sem lehet megtudni, hogy a „háborúba vonulás” és a „kezedbe adja őt” kérdésből, hogyan következik egy nővel való kapcsolat.
Az ember élete tulajdonképpen kétszintű harc, „háború”. Egy a külvilág felé irányuló megfelelés, a helytállás kényszere, az ebből eredő megelégedettség, a sikerélmény vágya. Ugyanakkor van egy belső háborúja is az embernek. Saját ösztönei, vágyai elleni harc kényszere. Küzdelem a jó ösztön irányítása és a rossz leküzdése között.
Hilél rejtélyes mondását olvassuk az Atyák fejezeteiben: (1/14.) אם אין אני לי מי לי וכשאני לעצמי מה אני ואם ואם לא עכשו אימתי „Ha én nem vagyok magamért akkor ki van értem? És ha én vagyok magamért, akkor ki vagyok én? És ha nem most, akkor mikor?”
A nehezen értelmezhető mondatból kiolvasható az ember belső harcának viszonya a külvilággal. Az ember bizonytalanságban él e harcot illetőleg. Ennek feloldására szüksége van egy viszonyítási pontra, egy tanácsadóra. Erre mondja rabbi Gamliél: עשה לך רב והסתלק מן הספק „tégy szert egy tanítómesterre, hogy megszabadulj a bizonytalanságtól”. Valljuk be sokszor nem is elég egy biztos tanácsadó, sokszor e belső harcban az Ö-valóhoz fordulunk, abban a tudatban, amire Rés Lákis rabbi is utal a Talmud Szukot Traktátus 52b-ben. Az ember képtelen legyőzni saját belső, rossz ösztöneit az Ö-való segítsége nélkül. A 127/1. zsoltár is állítja: אִם-יְהוָה, לֹא-יִבְנֶה בַיִת-- שָׁוְא עָמְלוּ בוֹנָיו בּוֹ;„ha az Ö-való nem építi fel a házat, hiába vesződnek vele az építők, ha az Ö-való nem őrzi a várost, hiába virraszt az őr.” Ebből talán az következik, hogy fel kell adnunk szabad akaratunkat és csak az Ö-valóra kell bíznunk sorsunkat? Nem! Nagyon fontos a szándék és az elhatározás komolysága. Bölcseink bizton állítják: „Aki jön, hogy megtisztítsa magát, azt megsegíti (az ég)” (Sábát Traktátus 104a) Így (is) érthető, amit rabbi Hilél mond: Ha az ember önmaga nem tesz semmit és nem harcol ösztönei ellen akkor ki fog segíteni? „És ha én vagyok magamért, akkor ki vagyok én?” Tehát ha meg is tesszük az erőfeszítést rossz ösztöneink ellen, ez önmagában nem elegendő! Szükség van I-ten segítsége is. „És ha nem most, mikor?” Senki nem mondhatja, hogy ezt a harcot zárolni lehet az ember idős korára. Nem lehet azzal érvelni, hogy majd akkor, amikor korából eredendően vágyai nagy részét úgy is feladja, hogy majd akkor tér vissza az Ö-valóhoz. Boldog az az ember, aki fizikai ereje teljes birtokában is tudatosan féli az Ö-valót.
Ebből a megközelítésbőla:כִּי-תֵצֵא לַמִּלְחָמָה, עַל-אֹיְבֶיךָ; „Amikor háborúba mész ellenséged ellen” mondat úgy magyarázható, hogy amikor megkezded a harcot rossz ösztönöd ellen, akkor „ az Ö-való, a te I-tened, „kezedbe adja őt”, „mert aki jön, hogy megtisztítsa magát, azt az Ö-való is megsegíti!” A kérdés igen kényes képletére, a szabad akarat és a sors meghatározottságára szintén Rabban Gamliel ajánl megoldást. עשה רצונו כרצונך כדי שיעשה רצונך ברצונו בטל רצונך מפני רצונו כדי שיבטל רצון אהרים מפני רצונך„teljesítsd az Ő (Ö-való) akaratát, mintha a tied lenne, hogy Ő is teljesítse a te akaratodat, mint sajátját. Érvénytelenítsd akaratodat az Ő akaratával szemben, hogy Ő is érvénytelenítse mások akaratát a tieddel szemben” (Ávot Traktátus 2/4.)
Tanult olvasóm azonnal feltehet egy kérdést: Hogyan engedi meg, sőt hogyan bátorítja az Ö-való egy nem zsidó nővel kötendő házasságot?
Bölcs Salamon király mondja: „Add fiam szívedet nekem, szemeid őrizzék utjaimat.” Az ember köteles szolgálni I-tent minden porcikájával, de kiváltképp szívével és szemével. A szem és szív csábítják legkönnyebben az embert, amint a Semá ima tilalmában is olvassuk: וְלֹא-תָתוּרוּ אַחֲרֵי לְבַבְכֶם, וְאַחֲרֵי עֵינֵיכֶם, אֲשֶׁר-אַתֶּם זֹנִים, אַחֲרֵיהֶם. „….ahelyett, hogy szívetek és szemeitek után járnátok, melyek erkölcstelenségre visznek benneteket.” (IV.M. 15/39.
A Tóra számol azzal, hogy az ember, aki a háborúban egy szép nőt talál, nem tud ellenállni, érzéki vágyainak parancsolni. Megengedi, hogy feleségül vegye. Felmerül persze annak a lehetősége, hogy a nő nem zsidó, betér és zsidó lesz. Igen ám, de a kényszerűségből történt betérés, nem (vagy azáltal sem) érvényes. De mindenre van megoldás. A megoldást a kérdésben a vétkek viszonya, mértéke adja. A kérdés megítélésében az az alapelv, hogy melyik a nagyobb vétek! Érvényesnek mondani egy vallásilag megkérdőjelezhető házasságot, vagy ezt a férfi-nő viszonyt megtartani a kapcsolat törvénytelenségében? A két vétek közül esetünkben a paráznaság a nagyobb bűn, ezért megengedi a kényszerű betérést, ami a kisebb vétek.
A heti szakasz folyatásában olvassuk:

וַהֲבֵאתָהּ, אֶל-תּוֹךְ בֵּיתֶךָ; וְגִלְּחָה, אֶת-רֹאשָׁהּ, וְעָשְׂתָה, אֶת-צִפָּרְנֶיהָ. וְהֵסִירָה אֶת-שִׂמְלַת שִׁבְיָהּ מֵעָלֶיהָ, וְיָשְׁבָה בְּבֵיתֶךָ, וּבָכְתָה אֶת-אָבִיהָ וְאֶת-אִמָּהּ, יֶרַח יָמִים; וְאַחַר כֵּן תָּבוֹא אֵלֶיהָ, וּבְעַלְתָּהּ, וְהָיְתָה לְךָ, לְאִשָּׁה.

„Akkor vidd őt házadba, és nyírja el haját, és gondozza körmeit és távolítsa el fogságbeli ruháját, maradjon a házban, sirassa apját és anyját.” (V.M. 21/12-13.)
Mire ez a felsorolás? A válasz Büchler Zsigmond rabbi a צאינה וראינה könyvében úgy határozza meg, hogymindezt azért tegye, hogy lehűtse vágyait, a nő fájdalmas érzését kímélje. Maradjon a házban, és tanulja megismerni I-tent. Ha addig „kijáró, futkosó” volt, tartózkodjon otthon. Közvetlen ez után kerül említésre az eset az engedetlen fiúval, aki konok és engedetlen. Ebből azt tanuljuk ki, hogy nem tanácsos ilyen nőt feleségül venni, mert ebből a házasságból engedetlen és konok fiú fog születni.
Ha házasságról olvastunk, akkor a Tóra felhívja a figyelmet az esetleges válás kérdésére is.

כִּי-יִקַּח אִישׁ אִשָּׁה, וּבְעָלָהּ; וְהָיָה אִם-לֹא תִמְצָא-חֵן בְּעֵינָיו, כִּי-מָצָא בָהּ עֶרְוַת דָּבָר--וְכָתַב לָהּ סֵפֶר כְּרִיתֻת וְנָתַן בְּיָדָהּ, וְשִׁלְּחָהּ מִבֵּיתוֹ וְיָצְאָה, מִבֵּיתוֹ; וְהָלְכָה, וְהָיְתָה לְאִישׁ-אַחֵר.

„Ha valaki feleséget vesz magának és férjévé lesz, akkor lesz, ha nem talál az kegyet szemeiben, mert talált rajta valami szemérmetlen dolgot és ír neki váló levelet, kezébe adja és elküldi házából – az elmegy házából és megy és más férfiúé lesz.” (V.Mózes 24:1-2.)
A zsidó hagyomány szerint válást csak férj kezdeményezhet.
Maimonidész szerint a férjes asszony is kezdeményezhet válást de csak egyetlen érvvel. Csak akkor választják el férjétől, ha kijelenti: „Undorodom tőle és nem akarok vele élni.” Ezt bölcseink azzal indokolják, nem lehetséges az, hogy „Izráel lányai, mint foglyok legyenek férjüknél.”
Mislé 20/24- ban áll: מֵיְהוָה מִצְעֲדֵי-גָבֶר; וְאָדָם, מַה-יָּבִין דַּרְכּוֹ. „Az Ö-valótól valók a férfi léptei, s az ember - miképp értheti az útját?” Nagyon jól tudjuk, az életben semmi sem véletlen. Az ember szabad akarattal rendelkezik, és számára adott a választás lehetősége. Heller Ágnes Költészet és gondolkodás című esszé gyűjteményének (Múlt és Jövő kiadó 1998) Maimonidész filozófiájával foglalkozó részében a nagy filozófust idézi: a választás „kontingens”, az ember szabad akaratból választja azt, amit választania kell. Valamilyen ok miatt választunk, valamilyen ok miatt érünk el valamit választásunk által. De az egész ok-okozat lánc azt szolgálja, hogy általa megvalósuljon a „végzet.” Az ember egy cél érdekében teljesít egy választott „feladatot”. Feladat, amely csak a sajátja, és ahogy a filozófus mondja: „Ami nagy az emberen, az az, hogy ő csak híd és nem cél: amit szeretni lehet az emberen, az az, hogy ő csak általmenés és lemenés” (Nietzsche Im-ígyen szól a Zarathustra) Az ember teljesít egy feladatot, amely rá van szabva, rá vár, a Teremtés óta.
Miért lenne ez más a házassággal? A férfi és nő egymás párja וְהָיוּ לְבָשָׂר אֶחָד„egy testté lesznek” (I.M. 2/24.), és nem csak testük, hanem lelkük is „eggyé lesz”. Ha ez így van, akkor miért vannak válások? Az előbbi logikát folytatva: a válás is választás. Végeredményben egy feladatot teljesítünk:פְּרוּ וּרְבוּ” szaporodjatok és sokasodjatok” (I.M.1/28.) A házasság tehát Tórai parancs, de lehet tévedés is, lehet az emberre kiszabott életcél elől való megfutamodás.
A házasság parancs, a válás lehetőség, amennyiben nem valósítja meg elsődleges és másodlagos „célját”: a harmóniát a házasfelek között!
A kérdés, hogy mi indokolhatja a válást? Újabb kérdés: mikor lehet a válás a feladat előli megfutamodás? Nem lehetséges-e, hogy a válás önmagában egy cél, egy új „feladathoz”? A válás, mint a végzet által való megvalósulás szegmense?
Jer. Talmud, Sábát 6:9. a jidish szóhagyomány gyakran idézet képletét hozza: משנה מקום משנה מזל „változtasd meg helyed és megváltozik szerencséd!”
A zsidó bölcsesség aranyszeme és misztikuma! Válasz és misztérium! משנה מזל „megváltozik szerencséd!” Persze a válasz lebegtetve hagyja, nem mondja ki: „jóra, vagy rosszra változik” a „szerencse”?
Mi indokol egy válást?
Gitin 90a tudatja férfi szempontból a válásra elegendő morális okot:
„Az férfi ( אנוש ) csak akkor váljon el, ha szemérmetlenséget talál benne.” ( אשה a nőben).
Érdekes és egyben különös, hogy a „férfi” megnevezésben az אנוש kifejezést használja a גבר helyett. Ami a férfi mulandóságára utal. A nő esetében az אשה kifejezést a נקבה helyett, ami az univerzális „nőiességre”, a nőre utal a személyes, a férfihez rendelt nő helyett. Van benne valami univerzális logika, hiszen a nő az által, univerzális, hogy a férfitől függetlenül is nő, a férfit viszont a nő „igazolja” férfinak vonzalmával, a férfit meghódító és magához kötő hajlamával.
Hilél iskolája szigorúbb. Nevetségesen kicsinyes okot is elégnek talál a váláshoz Szerinte a férfi akkor is kezdeményezhet válást, ha az asszony odaégette ételét.
A Talmudból ismert történet, hogy Rachel, Rabbi Akiva felesége, évtizedeket várt lemondva házastársi jogairól (hogy a férje eteti, öltözteti és vágyait kielégíti).
Rabbi Akiva szerint (és ennek ellenére) a férfi akkor is válhat, „ha szebb nőt talált .…” Elég (pestiesen mondva) meredek kijelentés!
Hogy az esetleges kedélyeket megnyugtassuk, a zsidó törvényűség könyve Evenháezer 119:3. Hilél halaháját fogadja el, de hozzáteszi: „aki a törvény betűjénél lelkiismeretesebb” akar lenni, az Sámáj tanításához tartsa magát.
A válás indokolható oka tehát a szemérmetlenség, erkölcstelen viselkedés. Ha a teremtés koronáját a feleség viselkedése lelki és erkölcsi rontásba taszítja, ha az erősebb nem képviselőjét feleségével való együttélése lelki fájdalommal, spirituális romlással és árulással jár (lelki vagy testi erőszakról nem is beszélve), Sámáj iskolája szerint akkor el kell válni.
Hilél tanítása, az „odaégetett étel”, mint válóok a válást a fizikai és materiális jóléthez köti. Válóok, ha a feleség viselkedése a család anyagi vagy szellemi gyarapodásnak hátráltatását okozza.
Elvonatkoztatva a Talmudi logikai érvek sorától, felötlik a kérdésben a poszibilitás és plauzibilitás elve: a válás lehet ugyan indokolt,ennek ellenére, mégsem „ajánlatos”.
Rabb Ákivá változata: az, ha valaki a jelenleginél „szebbet talál”, értelmezhető úgy is, hogy a férfi (érdekes nem a nő…) úgy érzi, nem ő az igazi, ez nem elegendő ok a válásra. Miért nem? Tanulságos Jákob, Lea és Ráchel esete.
Jákob, Ráchelt kérte feleségül apósától, az pedig rászedte és Leát adta hozzá.
Olvassuk: וְעֵינֵי לֵאָה, רַכּוֹת; וְרָחֵל, הָיְתָה, יְפַת-תֹּאַר, וִיפַת מַרְאֶה. „Lea szemei gyengék voltak, Ráchel azonban szép alakú és szép arcú volt.” (I.M. 29/17.)
Értelemszerűen Lea nem volt szép. Sőt olvassuk: וַיַּרְא יְהוָה כִּי-שְׂנוּאָה לֵאָה „Látta pedig az Ö-való, hogy Leát nem szereti…..” (uo.29/31.) Minden emberi logikán túlmutató fordulatról számol be a Tóra: וַיִּפְתַּח אֶת- וַתַּהַר לֵאָה וַתֵּלֶד בֵּן „megnyitotta méhét […] Léa fogant és fiat szült…” (Uo. 30-31.)
Mi ebből a tanulság? Jákob mindkét feleségével (és két ágyasával Bilhával és Zilpával) teljesítette be a zsidó nép, a kiválasztottság és vele az Egyi-tenhit beteljesedését. Lea hat fiút és egy lányt szült. Ráchel, a szeretett feleség viszont csak kettőt. (Az ágyasok négyet.) Mindez független a fizikai adottságoktól. Sőt a Tóra Leát, a nem előnyös külsejű feleségről semmi előnytelent nem állít. Ráchel a szép alakú és arcú feleségről viszont azt állítja: וַתְּקַנֵּא רָחֵל, בַּאֲחֹתָהּ„…irigykedni kezdett Ráchel nővérére.” ( I.M. 30/1.) A szép a csúnyára?
Ki érti ezt? Íme „Ami nagy az emberen, az az, hogy ő csak híd és nem cél….” (Nietzsche)

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi