Ki tece

„Ha madárfészket találsz az úton, ne vedd el anyát a fiókákkal együtt, hanem bocsájtsd el az anyát, de a fiókákat elveheted…. hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy.” (V.M. 22/6.)

Salamon király mondta: „Lám az igaznak a földön megfizetnek, hát még a gonosznak és vétkezőnek!” (Péld.11/31.) Mi van akkor, ha egy ember felmászik egy fára, elkergeti az anyamaradat, elveszi a fiókáját, lefele jövet viszont leesik és meghal?

Rabbi Akiba kérdezte: „Jár-e jutalom a tudatosan teljesített jó cselekedetért? És ha jár, miért a büntetés? Rabbi Simon ben Sátáh mondta: Ha valakinek az apja azt mondja fiának: menj fel a tetőre és hozzál nekem fiókát. A fiú felmegy a tetőre, elküldi az anyamadarat és megfogja a fiókát, visszafele jövet leesik és meghal. ….. ugyan mitől lesz jó neki, és miként hosszabbodtak meg napjai? Vagy talán a leeső ember más okból kapott büntetést, mert netalán bűnös gondolatai voltak? Ez kétséges, - ellenkezett rabbi Joszi, - Isten nem társíthatja a jó cselekedet jutalmát bűnös gondolat vétkével. Egy esetben következhetett be a szerencsétlen baleset, - folytatta rabbi Chizkija, - ha közben bálványimádáson gondolkodott! Honnan tudható? „hogy megragadjam Izrael házát a szívükben” (Jehezkiel 14/5) A bálványimádás ugyanis az egyetlen fejben elkövethető halálos bűn.

Rabbi Jákob kérdezte erre: ha a jó cselekedeteknek van evilági jutalma, akkor Isten miért nem védi meg a jótevőt ilyen rossz gondolatoktól? Hiszen Rabbi Elázár így tanította: „aki jó cselekedetekkel foglalkozik, nem éri károsodás sem mentében, sem jöttében! A szerencsétlenség oka rossz állapotban lévő létra lehetett, így a baleset előrelátható volt. Ahol bármi károsodás bekövetkezhet, ott nem számíthatunk csodára…”. (Kiddusin 39)
......... hát nem lettünk okosabbak!

Rabbi Mose ben Nahman (Ramban 1194-1270, Akko) szerint azért kell elküldeni az anyamadarat, hogy ne szeme láttára vegyék el fiókáját, hiszen ez fájdalmat okozna az anyamadárnak! Nem tehetünk különbséget az újszülött iránti érzések kapcsán állat és ember között. El lehet kapni egy egészséges madarat? Csak abban az esetben lehet, ha a fiókáira vigyáz, hiszen egyébként könnyűszerrel elrepül.

A Tórai parancs szimbolikus és képletes: „Abból, hogy tilos kihasználni fiókáját óvó anyamadár védtelenségét”, arra tanít a hétköznapi életben, hogy a kínálkozó lehetőségek nem mindig azért vannak, hogy kihasználjuk azokat. A Tórai parancs a jellempróba képi kivetítése.

Jeruzsálemi Talmud Chagiga szerint Elisa ben Abuja hitehagyott lett. Történt, hogy a rabbik, akik részt vettek körülmetélésének ünnepén, olyan intenzitással beszéltek a Tóráról, hogy tűz jött le az égből és körülvette őket. Elisa apja ezt látva kijelentette, hogy fiát is a Tórának szenteli. Azt gondolta, hogy ez által fia is egykor csodákat fog tenni. Az apa tévedésbe eset. A várt csoda helyett rossz irányban alakult a gyerek, a jövendő rabbi, sorsának alakulása.
Történt, hogy egyszer Elisa ben Abuja tanúja volt annak, hogy egy gyereket apja felküldött egy fára, hogy lehozza az ott levő fészekből a tojásokat. Figyelmeztette fiát, csak úgy hozhatja le a tojásokat, ha Tórai parancs szerint előbb elkergeti az anyamadarat. A gyerek úgy is tett, majd leesett a fáról és meghalt. A rabbi Elisa ben Abuja megrendült és azt a következtetést vonta le, hogy nincsen igazság, a Mennyei Atya nem Igaz Bíró......

Rabbi Elisa ben Abuját rabbitársai kiközösítették: „herem” alá vonták. Csak hűséges tanítványa, rabbi Meir tartott vele kapcsolatot. Egyszer elment hozzá és látta, hogy mestere halálán van. Kérlelni kezdte, hogy térjen meg és Isten megbocsájt neki! Elisa rabbi azt mondta, hogy túl késő, nincsen már ideje megtérni, és kilehelte lelkét! Elisa sírján tűz ütött ki. Meír rabbi imaköpenyével (a tálittal) próbálta kioltani a lángokat mondván: „Vagy az Örökkévaló, vagy ha nem, én a hű tanítvány fogom megmenteni a pokol tüzétől!” A lángok erre kihunytak. Erre rabbi Meir mondta: „megmenekült Elisa az általa tanult Tóra érdemei fejében.”

„Te ajándékoztad meg az embert tudattal, a halandót belátással. Önts belénk is tudatot, belátást és értelmet! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki tudatot ajándékozol!” (imarészlet)

Szerdócz J. Ervin
főrabbi