בייה

Vajigás וַיִּגַּשׁ

A hetiszakasz tartalmából


Júda József elé lép, és kéri: engedje szabadon Benjámint. Ajánlatot tesz, hogy Benjámin helyett rabszolgája lesz Egyiptom második emberének. Józsefet meghatja a fivérek összetartása. Felfedi előttük kilétét: „Én vagyok József!”. Majd kérdezi: „Él-e még atyám?” ( I. M. 44/18–45/3.)
A fivéreket a szégyen és a bűntudat érzése keríti hatalmába. József vigasztalja őket: „I-ten... küldött engem előttetek...”. Minden így volt rendelve, hogy Jákob családja és vele az egész térség megmeneküljön az éhhaláltól. József meghívja a testvéreit és atyját Egyiptomba, és kéri, hogy költözzenek a termékeny földű Gósenbe. Ajándékot ad a testvéreknek, Benjáminnak többet, mint a többieknek (I.M. 45/3–23.).
A fivérek sietnek, hogy megvigyék a hírt Kánaánba. Jákob „lemegy” Egyiptomba fiaival és azok családjával, összesen hetvenen. 22 év elteltével Jákob végre újra találkozhat szeretett fiával. Útban Egyiptom felé Jákob ígéretet kap I-tentől: „Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek majd ott. Én lemegyek veled Egyiptomba, és majd fel is hozlak onnan.” ( I. M. 45/24-46/34.)
Miután megérkeznek Egyiptomba, József elviszi apját és fivéreit a Fáraóhoz, akit Jákob megáld. Közben József az éhínség idején élelmet és gabonát ad el, és ebből megveszi Egyiptom összes földjét a Fáraó számára. A Fáraó odaadja József családjának Gósen termékeny földjét, hogy ott letelepedjenek. Izrael gyermekei gyarapodni kezdenek egyiptomi száműzetésükben. ( I. M. 47/1–27.)

וַיִּגַּשׁ אֵלָיו יְהוּדָה, וַיֹּאמֶר בִּי אֲדֹנִי, יְדַבֶּר-נָא עַבְדְּךָ דָבָר בְּאָזְנֵי אֲדֹנִי, וְאַל-יִחַר אַפְּךָ בְּעַבְדֶּךָ: כִּי כָמוֹךָ, כְּפַרְעֹה.

„Ekkor eléje lépett Jehuda és mondta: „Kérlek uram, hadd szóljon szolgád egy szót urad fülébe és ne törjön ki haragod szolgád ellen, mert te olyan vagy, mint a Fáraó.” ( I. M. 44/18.)
A Tórai helyzet megértéséhez fel kell idéznünk Mózes I. könyvéből a hetiszakaszunkat a megelőző szövegből. Egyiptomban a bőség évei után eljön a hét szűk esztendő. Az éhínség az egész térséget sújtja. Egyedül Egyiptomban lehet élelmet szerezni, abból, amit a Fáraó József tanácsára felhalmozott. József tíz fivére is Egyiptomba utazik, hogy gabonát vegyenek. Benjámint apja, Jákob félti, nehogy baja essen, ha testvéreivel megy, ezért nem engedi el maga mellől. József felismeri testvéreit, ők azonban nem ismernek rá. József, aki nyilván neheztel testvéreire, hogy eladták őt Egyiptomba, azzal vádolja őket, hogy kémkedni jöttek Egyiptomba. József ragaszkodik ahhoz, hogy hozzák a Kánaánban maradt Benjámint is Egyiptomba. Ezzel igazolhatják, hogy nem kémkedni jöttek, hanem valóban azok, akiknek mondják magukat. József Simont túszként Egyiptomban tartja. Útban hazafelé Kánaánba a fivérek felfedezik, hogy a pénz, melyet a gabonáért fizettek, rejtélyes módon visszakerült zsákjaikba. (I. M. 41/53–42/28.)
Jákob elengedi Benjamint, de csak úgy, hogy Júda személyes felelősséget vállal érte. József szívélyesen fogadja őket, szabadon engedi Simont, házában ebéddel vendégeli meg testvéreit. Még tartogat egy cselt testvérei megtévesztésére: elrejti varázserővel bíró ezüstserlegét Benjámin zsákjában. A fivérek másnap reggel elindulnak hazájukba. József embereivel üldözőbe veszi őket. Átkutatják a zsákjaikat, és megtalálják a serleget. Letartóztatják őket. József felajánlja, hogy szabadon engedi mindnyájukat, csak Benjámint tartja magánál, hogy szolgája legyen. (I. M. 42/29–44/17.) Ekkor וַיִּגַּשׁ אֵלָיו יְהוּדָה „Ekkor eléje lépett Jehuda…” (1Mózes 44, 18)
A Midrás Tánhumá 11/5 a Tórai történetet virtuális drámai dialógusba helyezi:
„Ekkor Júda József elé lép” (1Mózes 44, 18) …kötekedve szól Józsefhez: „Uram, kérlek, légy elnéző velünk. Hadd szóljak én, a szolgád. Vagy talán így kellett volna mondanom: mondhatok-e valamit az uramnak?”
Az olvasó számára feltűnő, hogy Júda, a kiszolgáltatott héberek szószólója beszédében, ahogyan kipuhatolja viszonyukat az egyiptomi uralkodóval, a vádaskodó keménység és a védekező szelídség akkordjai keverednek. Hangsúlyozni kell, hogy Júda nem tudja, hogy Egyiptom kormányzója, József, a testvérük.
„Júda: Te uram, te, aki olyan vagy, mint a Fáraó. Ahogy a Fáraó, a te urad kedveli a nőket? Te is, aki látod, hogy Benjámin jóképű, azt kívánod, bárcsak a szolgád lehetne. ”
Júda felvetése kétértelmű. József teljhatalmú úr, bármit megtehet. Júda József hatalmának tudatában azzal kérdéssel hozza zavarba Józsefet, nem „ferde hajlama” miatt akarja Benjámint szolgájának? Tudnunk kell, hogy bölcseink az „Egyiptom undokságai” alatt az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot értik. Beszédében Júda nem veszi figyelembe, szinte megkérdőjelezi József teljhatalmát. A dialógus folytatódik:
„Olyan vagy, mint a Fáraó. Te és ő nagyok vagytok a helyeteken, de mi, akik előtted állunk, mi is nagyok vagyunk a magunk módján, helyünkön. Mikor uram kérdezte szolgáit, kezdettől fogva vádaskodva fordult hozzánk. Több országból jöttek Egyiptomba élelmet vásárolni, de Te senkinek se tettél fel kérdéseket. Uram, talán azt gondolod, vajon a lányodat elvenni jöttünk, vagy a testvérünket akarod feleségül? Nekünk semmi rejtenivalónk nincsen előtted. ”
A Midrás szerint Júda zavarba hozza Józsefet, a „testvérünket akarod feleségül?” egyértelmű célzással. József először meglepetésében szólni sem tud, majd visszavág.
József: „Júda, te a testvéreid közül a legbeszédesebb, a serlegből látom, hogy testvéreid között akad nálad ügyesebb mint te, a fecsegő! ” (Emlékszünk? József Benjámin csomagjába csempészi „varázs” serlegét.)
Júda felfogja, hogy túl messzire ment beszédével. Érzi: veszélybe sodorhatja önmagát és testvéreit. Megváltozik beszéde: védekező pozícióba kezd. Júda: „Én a kezesség miatt viselkedem így, melyet testvéremért, Benjáminért vállaltam.”
József egy pillanatra indulatában elfelejtkezik magáról, majdnem felfedve önmagát, célzásokat téve Egyiptomba való eladásának körülményeiről! József: „Miért nem vállaltál kezességet a testvéredért, mikor eladtátok őt az izmaelitáknak húsz ezüstért? Öreg apádnak szenvedést okoztál azzal, hogy azt mondtad: a vadak tépték szét Józsefet. Pedig ő nem is vétett ellened! De azt, hogy Benjámin vétkezett, és ellopta a serleget, feltétlenül meséld el az apádnak. Megy a kötél a vödör után!”
Az olvasónak feltűnhet, amint Józsefet felkavart indulatai hogyan zavarják meg tisztánlátásában.
Júda, amikor hallotta, felkiáltott, és hangosan, keserűséggel zokogott: „Hogyan térjek vissza apámhoz úgy, hogy a fiú nincs velem?”
József válaszol: „Gyere vitatkozzunk, mi ketten. Tessék, vádaskodj nyugodtan.”
Júda kelepcébe érzi magát. Rájön, hogy, ha megfélemlítéssel nem tud Józseffel elbánni, majd az erőhöz folyamodik.
Júda hívatja testvérét Náftálit: „Menj, kutasd ki, hány piac van Egyiptomban”. Náftáli hamar visszatért, mondván: „tizenkettő”.
Júda erre azt mondja: „Ebből jómagam kardélre hányok hármat, közületek pedig, ha mindenki elpusztít egyet, akkor nem marad az egyiptomiak között egyetlen élő ember.”
A testvérek erre abban a tudatban válaszolnak, hogy ők, Jákob fiai, vérengzést hajtottak végre Schem városában, testvérük, Dina megbosszulásáért. Emlékeztetik testvérüket: „Júda, Egyiptom nem Schem. Ha elpusztítod Egyiptomot, az egész világot pusztítod el.”
Ekkor: וְלֹא-יָכֹל יוֹסֵף לְהִתְאַפֵּק „József nem bírta magát tovább türtőztetni” (1Mózes 45/1).
Rabbi Smuél bár Náhmán szerint József valójában nagy veszélynek volt kitéve, mert, ha testvérei most megölik, apjuk soha nem tudja meg, mi történt Józseffel.
A drámai helyzet érdekes fordulattal folytatódik:
וַיִּקְרָא, הוֹצִיאוּ כָל-אִישׁ מֵעָלָי; וְלֹא-עָמַד אִישׁ אִתּוֹ „(József) fölkiáltott: Menjen ki mindenki mellőlem!” (I.M. 45/1.)
Felmerül a kérdés: miért szólította fel az egyiptomiakat, hogy menjenek ki a teremből, hiszen ezzel életveszélybe kerül. Ezt a veszélyt vállalva, azért küldte ki az egyiptomiakat, mert fel akarta fedni magát testvérei előtt. Nem akarta, hogy egymásra találása testvéreivel tanúk előtt valósuljon meg.Azt gondolta magában: „Inkább haljak meg, csak ne hozzak szégyent testvéreimre az egyiptomiak előtt.”
Júda József szándékáról mit sem sejtve, látva, hogy egyedül maradt velük, folytatja vádjait József ellen.
Júda: „Kezdettől fogva vádaskodtál ellenünk. Azzal kezdted, hogy kémek vagyunk, majd azzal vádoltál, hogy az ország belsejét akartuk kifürkészni, harmadszor azzal, hogy elloptuk a serlegedet. Én, a jámbor „Cádik”, apám életére esküszöm, te pedig a gonosz Fáraó életére esküszöl. Ha kivonom kardomat a hüvelyéből, egész Egyiptom halottakkal telik meg.”
Júda szavai már az elkeseredettség, nem az agresszió szavai.
Júda egyre zavartabb, egyre elkeseredettebb. József ezzel szemben egyre emberibb. Mindez a dialógusból nem olvasható ki. A Midrás gyors, pattogó dialógussal folytatódik:
József: „Ha kivonod kardodat, én a nyakad köré tekerem.”
Júda: „Ha a számat kinyitom, lenyellek.”
József: „Ha kinyitod a szád, betömöm egy kővel.”
Júda: „Mit mondjunk apánknak?”
József: „Mondd néki ezt: ment a kötél a vödör után. ”
Júda: „Hazug vádakkal illetsz minket.”
József: „Nincs hazugabb tett, mint egy testvér eladása.”
Júda: „Schem lángja ég a szívemben.”
József: „Menyed, Támár tüzét siratom.” (József arra céloz, hogy Támár prostituáltnak adva ki magát, teherbe esik apósától, mivel az nem engedte meg, hogy harmadik fia felesége legyen.) Júda ezt nem tudhatta, hiszen menye egy fátyollal takarja el magát, amikor cselből testi kapcsolatba kerül apósával. Júda teherbe esett menyét meg akarja égetni.
Júda: „Engem a harag pusztít, hogy senki sem hisz nekem.” József: „Összetöröm a te haragodat.” Júda: „Most elindulok, és vérrel festem Egyiptom piacait.” József: „Ti örök életetekben festők voltatok, hiszen testvéretek ingét vérrel festettétek, atyátoknak pedig azt mondtátok, egy vad tépte szét.”
József látva, hogy szándékukban áll a vérengzés, azt gondolja magában: „Jobb, ha bevallom nekik, ki vagyok, semmint, hogy Egyiptomot elpusztítsák.”
József: „Nem azt állítottátok, hogy meghalt József, Benjámin testvére? No, ide is hívom hozzátok!”. Szólította: „József, Jákob fia, gyere ide! József, Jákob fia, gyere ide és beszélj a testvéreiddel, akik eladtak téged!”. A testvérek a ház négy sarkát fürkészték. József erre azt kérdezte: „Mit bámultok? Én vagyok József, a testvéretek!”. A testvérerek annyira megrettentek, hogy nem hagyta el hang a torkukat.
Rabbi Johánán szerint a testvérek meglepetésükben azt mondták: „Ó, jaj nekünk! Mi lesz a büntetésünk az Ítélet napján?”. Amikor József bevallotta, hogy valójában ő József, az elveszett testvérük, nagyon megrettentek. Felkiáltottak: „Hát ilyen lesz az, amikor a Szent, a neve áldott, törvénykezik.”
Itt rabbi Johánán a felidézett virtuális történetet egy prófétai résszel teszi igazolhatóbbá, de egyben színesebbé is.

וּמִי מְכַלְכֵּל אֶת-יוֹם בּוֹאוֹ, וּמִי הָעֹמֵד בְּהֵרָאוֹתוֹ: כִּי-הוּא כְּאֵשׁ מְצָרֵף, וּכְבֹרִית מְכַבְּסִים.

„De ki bírja az Ö-kkévaló eljöttének napját, és ki az, aki megállhat megjelenésekor?” (Máláchi 3/2), vagy לֹא-יִרְאַנִי הָאָדָם, וָחָי „nem láthat engem ember, és élve marad” (II. M. 33/ 20).
Rabbi Johánán felteszi a kérdést: „Mire emlékeztet az, hogy József láttára „megrettentek testvérei”? Válasz: „Arra, mikor a Szent, neve áldott, számon kéri a parancsolatok betartását, és a Tórával szemben elkövetett bűnöket.
Ekkor a Szent (neve áldott), csodát tett, és a testvérek nyelve megoldódott. József így szólt hozzájuk: וְהִנֵּה עֵינֵיכֶם רֹאוֹת, וְעֵינֵי אָחִי בִנְיָמִין: כִּי-פִי, הַמְדַבֵּר אֲלֵיכֶם. „szemeitek látnak, mint testvérem Benjámin szemei, ahogy az én szám szól hozzátok” (I. M. 45/ 12). Ugyanis hallották, hogy József héberül, a szent nyelven beszélt velük.
A történet új fordulatot vesz:
Nem hittek neki, amíg fel nem nyitotta köntösét, és megmutatta nekik a szövetség jelét. Miért tette? Azért, mert amikor elhagyta őket (amikor eladták), még nem volt szakálla, most szakállasan úgy néz ki, mint egy király. Mivel felismerték, meg akarták ölni. Ekkor leszállt egy angyal, és a ház négy sarkába szórta őket. De ugyanabban a percben Júda akkorát üvöltött, hogy Egyiptom falai leomlottak, és József leesett a székről, a Fáraó lecsúszott a trónjáról. Mindketten, József és a Fáraó a földre estek, a József előtt álló vitézek nyaka kitekeredett, és így maradt haláluk napjáig, ahogy írva van:שַׁאֲגַת אַרְיֵה, וְקוֹל שָׁחַל; וְשִׁנֵּי כְפִירִים נִתָּעוּ „oroszlánüvöltés, a vad hangja, és az oroszlánkölykök fogai kitörettek” (Jób 4/10). Ezért mondja az Írás, hogy a hangja elhallatszott a Fáraó palotájáig. A hang Júda hangja volt. שְׁמַע יְהוָה קוֹל יְהוּדָה „Az Ö-kkévaló (meg)hallotta Júda hangját” (V.M. 33/7).
Mikor József látta, hogy testvérei mennyire szégyenkeznek, így szólt: „Gyertek ide hozzám! ”. Egyenként megcsókolták, és egymás vállán sírtak:וַיְנַשֵּׁק לְכָל- אֶחָיו, וַיֵּבְךְּ עֲלֵהֶם „Megcsókolta összes testvérét, és sírt rajtuk” (I.M. 45/15). Mint ahogyan József testvérei csak a sírás által vigasztalódtak meg, a Szent, neve áldott, így fogja megváltani a népét. Sírással, ahogy írva van:בִּבְכִי יָבֹאוּ,וּבְתַחֲנוּנִים אוֹבִילֵם--אוֹלִיכֵם אֶל-נַחֲלֵי מַיִם, בְּדֶרֶךְ יָשָׁר לֹא יִכָּשְׁלוּ בָּהּ: כִּי-הָיִיתִי לְיִשְׂרָאֵל לְאָב, וְאֶפְרַיִם בְּכֹרִי הוּא. „Sírással jönnek és könyörgésekkel, patakok vizéhez vezetem és menesztem őket, egyenes úton, és út közben nem fognak megbotlani, mert Izrael atyja lettem, és Efraim az én elsőszülöttem” (Jer. 31/8.)

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi