בייה

Vájésev וַיֵּשֶׁב

A hetiszakasz tartalmából

Jákob tizenkét fiával letelepedik Hebronban. József, a kedvenc, 17 éves. Bátyjai féltékenyek rá. József elmeséli bátyjainak két álmát, amelyben megjövendöltetik, hogy uralkodni fog fölöttük. Ezzel még jobban megnöveli testvérei iránta érzett utálatát. (I. M. 37/1–11.)
Simon és Lévi azt tervezik, hogy megölik. Reuvén azzal hárítja el gyilkos tervüket, hogy elsőszülöttsége jogán felveti: vessék inkább gödörbe. Az a szándéka, hogy később majd érte jön, és megmenti. Jehuda eközben eladja Józsefet egy arra tartó izmaelita karavánnak. A fivérek József köntösét egy kecske vérébe mártják, és megmutatják atyjuknak, elhitetve vele, hogy legkedvesebb fiát egy vadállat széttépte. (I. M. 37/12–36.)
Jehuda megházasodik, és három gyermeke születik. Az idősebb fia, Ér, elveszi feleségül Támárt. Miután gyermektelenül hal meg, Onán, Jehuda középső fia veszi feleségül bátyja özvegyét. Onán is meghal, és Jehuda vonakodik harmadik fiához, Sélához adni immár a két idősebb fiú özvegyét. Támár eltökélt szándéka, hogy gyermeke legyen Jehuda családjából. Prostituáltnak álcázza magát, és apósát, Jehudát csábítja el. Jehudának tudomására jut, hogy menye teherbe esett. Amikor megtudja, hogy Támár tőle esett teherbe, nyilvánosan is elismeri apaságát. Támár ikreknek ad életet, az egyik Perec (Dávid király egyik őse), a másik Zerách. (I. M. 38.)
József Egyiptomba kerül, ahol eladják Potifárnak, a fáraó udvari tisztjének. Potifár felesége szemet vet a tehetséges és szemrevaló csinos ifjúra. József elutasítja a közeledését. Erre Potifárné elhiteti férjével, hogy a héber szolga próbálta elcsábítani őt. Potifár börtönbe veti Józsefet. A szerencsés és tehetséges József hamarosan elnyeri a börtön vezetőjének bizalmát, aki rábízza az egész börtön igazgatását. (I. M. 39.)
József találkozik a börtönben a fáraó pohárnokával és sütőmesterével, akiket azért vettettek börtönbe, mert vétkeztek királyi uruk ellen. Mindkettő álmot lát, amelyet József megfejt. Jóslatai beteljesednek. A fő kenyérsütőt a „jóslatnak” megfelelően felakasztják, a főpohárnokot pedig visszahelyezik állásába. A főpohárnokkal József megígérteti, ha beteljesednek jóslatai, gondoskodik róla, hogy kiderüljön József ártatlansága. A főpohárnok azonban teljesen megfeledkezik Józsefről, és nem tesz semmit az érdekében. (I. M. 40.)

Hetiszakaszunk érdekes mondattal kezdődik:

וַיֵּשֶׁב יַעֲקֹב, בְּאֶרֶץ מְגוּרֵי אָבִיו--בְּאֶרֶץ, כְּנָעַן.

„És Jákob lakott atyja tartózkodásának országában Kánaán földjén. (I. M. 37/1.)
Kérdés, hogy miért csupán Jákob atyját említi az írás?
A magyarázat az, hogy egyedül Izsák volt az az Ősapák közül, akinek nem kellett távoli országba mennie. Jákob reménykedett, hogy — miután apósát Lábánt, majd Számáelt, az angyalt, akivel küzdött, végül Ézsaut is, vagyis minden ellenfelét kiengesztelte, kibékítette, — megnyugodhat, vehet földeket, várost építhet magának. Élete azonban nem így alakult.
Mit jelent: וַיֵּשֶׁב יַעֲקֹב, בְּאֶרֶץ מְגוּרֵי אָבִיו „lakott Jákob atyja tartózkodásának országában”?
Báchja szerint az igaz jámbor ember úgy tekint a földi életre, mint idegen, kinek csak tartózkodási helye e földi élet, ahol csak „útravalót” szerez be: erényt, erkölcsöt, jó tetteket, melyekről majd igazi otthonában beszámol I-tenének. Ezért mondja a szakasz, hogy Jákob ideiglenesen tartózkodott a földön, ahol atyja is mint idegen tartózkodott. Dávid király is ezért mondja: „Idegen vagyok én e földön.”
A hetiszakasz, mely József életéről szól, ezzel folytatódik:

אֵלֶּה תֹּלְדוֹת יַעֲקֹב, יוֹסֵף בֶּן-שְׁבַע-עֶשְׂרֵה שָׁנָה הָיָה רֹעֶה אֶת-אֶחָיו בַּצֹּאן, וְהוּא נַעַר אֶת-בְּנֵי בִלְהָה וְאֶת-בְּנֵי זִלְפָּה, נְשֵׁי אָבִיו; וַיָּבֵא יוֹסֵף אֶת-דִּבָּתָם רָעָה, אֶל-אֲבִיהֶם.

„Ezek Jákob nemzetségei, József tizenhét éves korában legeltette testvéreivel a juhokat, bojtár volt Bilha és Zilpa atyja feleségeinek fiai mellett. ” (I. M. 37/2.)
A mondathoz néhány fontos kérdés kapcsolódik:
Miért hangsúlyozza az írás, hogy arról, akiről semmit sem tudunk, tizenhét éves volt?
Azért, mert Józsefnek, kinek élete meghatározta a zsidó nép jövőjét, a tizenhetes szám határozta meg az életét. Tizenhét évesen eladták testvérei, tizenhét évig távol volt apjától, és végül tizenhét évet töltött együtt József az apjával, a testvéreivel, és azok családjával Egyiptomban.
Újabb felmerülő kérdés: ha József olyan meghatározó a zsidók jövőjét illetően — hiszen az akkori Egyiptomnak, amely kor legerősebb állama, rangban második embere lesz —, miért olyan fontos a (הָיָה רֹעֶה) legeltetést megemlíteni?
Rási szerint a הָיָה רֹעֶה „legeltette” egy próba. Olyan, mint Ábrahám ősapa 10 megpróbáltatása közül az utolsó. Fontos megfigyelés, hogy I-ten a másik két Ősapát, továbbá Mózest, Sault és Dávid királyt is ezzel tette próbára. Mózes is megkereste, és ölében vitte vissza az eltévedt bárányt, így bizonyította rátermettségét, hogy népét kivezesse Egyiptomból. A הָיָה רֹעֶה „legeltette” az alkalmasság, felelősség képességének próbája!
Ha ilyen fontos szerepet kap József, akkor az is kérdés, hogy fiatalkorában milyen is volt József?
A misztikus magyarázat szerint az Ö-ökkévaló az ember teremtéséhez felhasználta Metatron angyal segítségét. Ezzel angyaltársai fölé helyezte, felébresztve azok irigységét. Ez a féltékenység eredete, mely átterjedt az emberekre is. Látjuk, hogy a testvérek irigykednek Józsefre. Hagyomány szerint József igen szép volt. Vonásai Jákobéra hasonlítottak, aki szépségét Ádámtól „örökölte”. Alakját túlvilági fény ragyogta be. I-tenfélő volt, prófétai és gazdasági érzékkel volt megáldva. A Midrás szerint érdemeket örökölt Izrael törzseinek erejéből.

Olvassuk a mondatban: אֵלֶּה תֹּלְדוֹת יַעֲקֹב „Ezek Jákob nemzetségei”. Jákob nemzetségéről tudósít a heti szakasz. Megszoktuk, hogy más esetben a Tóra a teljes nemzetség felsorolást adja („nemzetségei” többes számban). Itt miért csak Józsefet említi?
A hagyomány szerint azért, mert Jákob, az apa, és József, a kedvenc fiú élettörténete sok tekintetben megegyezett: keserves vajúdás után születtek, testvéri gyűlölet kísérte útjukat, nyájat legeltettek, elkerültek otthonról, álmot láttak, másokat szolgáltak, tehetséggel voltak megáldva, idegen országba kényszerültek, és idegen országban házasodtak és nemzettek fiakat. Jákob – talán érthető is – őt tekintette elsőszülött fiának. Tulajdonképpen Ráchelnek, a szeretett feleségnek az elsőszülött fia volt. Csupán Lábán csalása, – mivel Ráchel helyett Leát csempészte Jákob nászsátrába – fosztotta meg Józsefet az elsőszülöttség lehetőségétől.
Azért csak Józsefet említi a hetiszakasz, mert József a főszereplője annak az elbeszélésnek, melyet Beresit könyvének hátralevő része elmond. Ezeknek az elbeszéléseknek a páratlan hatóereje abban rejlik, hogy azt az érzést keltik az olvasóban, hogy az uralkodó I-teni gondviselés törvénye érvényesül, mely megvalósítja a metafizikai célt, még ha az emberi motívumok, viszonyok bonyodalmai nehezítik is annak megértését.
Jákob Ráchelért tizennégy évig szolgált, József Ráchel fia volt. Jákob fiainak jó tulajdonságai benne összpontosultak. Reuben elsőszülöttségét József kapta meg. Judától a királyságot, Jiszaszkártól a bölcsességet, Lévitől a spirituális tudást. Lévi próféciai képességét is megkapta: megjövendölve az éhínséget a Fáraónak. Judától uralkodók származtak, József is uralkodó lett Egyiptomban. Iszaszkár bölcsességét felülmúlta József bölcsessége. A Fáraó maga elismeri:הֲנִמְצָא כָזֶה- -אִישׁ, אֲשֶׁר רוּחַ אֱלֹהִים בּו „Találhatunk-e olyan embert mint ez, egy embert, akiben I-ten szelleme van?” ( I. M. 41/38.)
Tudjuk, hogy Jákobnak két felesége volt (sorrendben): Lea és Rachel. Leától szültetett hat fiú: Reubén, Simeón, Lévi, Jehuda, Jisszakar és Zebulon, valamint Dina a lány. Rácheltől született: József és Benjámin. Bilhától, Ráchel szolgálójától született: Dán és Náftáli. Zilpától, Lea szolgálójától Gád és Ásér. A kérdés, hogy miért Bilha és Zilpa fiaival legeltetett? Lea hat fiával és Ráchel fiával, Benjaminnal pedig nem?
A magyarázat életszerű és nagyon érdekes. József tizenhét éves korában gyerekes volt. Nem volt eléggé komoly. Legfőbb időtöltése az volt, hogy piperkőc módjára szépítgette magát. És ami nagyon különös, hogy csak Bilha és Zilpa fiaival társalgott. Azokkal, akiket a többi testvér megvetett, és csak mint szolgálók gyermekeire tekintettek. József hozzájuk vonzódott, mert kárpótolni akarta őket a többiek méltatlan bánásmódjáért. És íme, ez a gesztus előjele annak, amivé majd válni fog! סמן טוב ומזל טוב „Jó jel, és jó szerencse” — szoktuk erre mondani! Csakhogy „hurrá!” optimizmusunk lelohad, ha a következő mondatot olvassuk:

וַיָּבֵא יוֹסֵף אֶת-דִּבָּתָם רָעָה, אֶל-אֲבִיהֶם

„és József rossz híreket hozott felőlük atyjukhoz.” (I. M. 37/2.)
Rási is rákérdez: miért van Józsefnél: וַיָּבֵא -דִּבָּתָם רָעָה „rossz híreket hozott”?
A zsidó szöveg magyarázat rabbi Jismael 13 elve szerint keres egy párhuzamot ezzel a kijelentéssel. Hol találunk olyan helyet a Tórában, ahol rossz hírről van szó? Nem kell sokat keresnünk: a kémeknél Mózes IV. könyvében. Igen ám, de van egy kis különbség, ott az áll: וַיֹּצִיאוּ דִּבַּת הָאָרֶץ „És hozták rossz hírét az országnak.” (IV. M. 13/32.) Mi a kettő közötti különbség?
Nos, bölcseink szerint, József, mivel igazságos ember volt, csak azokat a hibákat mondta el apjának, amit ténylegesen látott testvéreinél. A kémek koholt dolgokat mondtak, és hazugságokkal hozakodtak elő! József is tévedésben volt, félreértette testvéreit.
A Midrás csodálatos „értékmentő” magyarázata szerint pl. látta testvéreit, hogy tehenet vágtak, és találtak benne borjút is, amit szintén elfogyasztottak, anélkül, hogy rituálisan azt is levágták volna, ahogyan halahikusan megengedett. József hitte, hogy azt a törvényt szegték meg, mi szerint tilos élő állat húsát enni. Továbbá azt is sérelmezte, és mondta is el וַיָּבֵא -דִּבָּתָם רָעָה „rossz híreket hozott” értelemben, hogy testvérei lenézték, és szolgálók fiainak tekintették Bilha és Zilpa fiait. Látta, hogy testvérei sokat érintkeznek idegen nőkkel és erkölcstelenséget követnek el. Mégis, e három dologban lényegében, alaptalanul gyanúsította testvéreit. S mivel mindennek következménye van, három büntetést kapott a három alaptalan híresztelés miatt. A három büntetés visszautal a három bűnös cselekedetre, még ha azok nem is voltak tudatosak. Mivel élő állat húsának fogyasztásával vádolta őket, testvérei kecskét vágtak, és annak vérébe mártották köntösét. Mivel igazságtalanul vádolta testvéreit, hogy rabszolgák fiainak nevezik Bilha és Zilpa fiait, ő is rabszolgának lett eladva. Végül, mivel erkölcstelenséggel vádolta testvéreit, Potifár felesége őt is erkölcstelenségre akarta csábítani.
Háromszor vétkezett ellenük:
a.) Noahida törvények között is szereplő, élő állat részének fogyasztása vádjával. Az aggadikus irodalom, amely szerint is alaptalan volt a vád, annyival kiegészíti, hogy még József köntösének beszennyezéséhez is állatot vágtak. Amikor a nyáj megbetegedett, úgy gyógyították, hogy farkukból és fülükből levágtak darabokat.
b.) Bilha fiait egyszerűen szolgáknak nevezte. A büntetést, hogy eladták testvérei, ezért a vétkéért kapta.
c.) Azzal vádolta őket, hogy kánaáni lányok után járnak. Ebből csak annyi volt igaz, hogy előfordult, hogy azokkal együtt itatták a nyájat. Ezért a vétkéért kapta a Potifárnéval történt büntetését, szolgasorba taszították Egyiptomban.

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi