בייה
Vájéru וַיֵּרָא A hetiszakasz tartalmából: I-ten megjelenik Ábrahám előtt három nappal azután, hogy az Ősapa 99 évesen körülmetélte magát. Ábrahám kimutatja vendégszeretetét, étellel fogadja a három vendéget, akik megjelennek előtte a forró sivatagban. A három angyal híreket hoz, az egyik bejelenti, hogy egy éven belül Sára fiút fog szülni. Sára ezt hallván felnevet. – ( I.M. 18/1–16.) Ábrahám közbenjár I-tennél, hogy az könyörüljön meg a bűnös Szodoma városon. Kettő, a három álcázott angyal közül, megérkezik Szodomába. Ábrahám unokaöccse, Lót, a város lakója vendégül látja őket. A város gonosz lakosai megtámadják Lót lakóhelyét a két vendég „férfi” miatt, de Lót megvédi vendégeit. A két vendégtől megtudja látogatásuk okát, a város pusztulását, és szándékukat, hogy megmentsék Lótót és családját a pusztulástól. Menekülésük közben Lót felesége megszegi a parancsot, hogy ne nézzen hátra a pusztuló városra. Hátranéz és ezért sóoszloppá válik. ( Uo. 18/16–19:29. ) Szodoma és Gomora városok pusztulása után Lót és leányai meghúzzák magukat egy barlangban. Lót lányai meg vannak győződve arról, hogy atyjukon és rajtuk kívül más nem maradt életben a világon. Leitatják atyjukat, majd külön-külön apjukkal hálnak. Az együttlétből származó két fiúgyermekből a moábiták és az ammoniták ősapja lesz. (Uo. 19/30–38.) Ábrahám Gerárba vándorol. Ott a filiszteus király, Ávimelech magához veszi Sárát, akit Ábrahám nővéreként mutattak be. I-ten figyelmezteti Ávimelechet álmában, hogy meghal, hacsak nem adja vissza az asszonyt a férjének. (Uo. 20.) I-ten megemlékezik Sárának tett ígéretéről: fiúgyermekkel ajándékozza meg, Ábrahám 100, Sára 90 éves korában. A gyereket Izsáknak (Jichák) – jelentése: „nevetni fog” – nevezik el. Izsákot nyolcnapos korában körülmetélik. (Uo. 21/1–8.) Ábrahám Sára kérésére elűzi Hágárt és Ismáélt hajlékából, I-ten jóváhagyásával. Anya és fia a sivatagban bolyonganak. I-ten meghallja a szomjúságtól haldokló fiú sírását, megmenti életét, úgy, hogy egy kutat mutat az anyjának. ( Uo. 21/10-22.) Ávimelech szövetséget köt Ábrahámmal Beér Sevában, ahol a fegyverszünet szimbólumaként Ábrahám hét bárányt ajándékoz a filiszteus királynak. (Uo. 21/9–34.) I-ten próbára teszi Ábrahámot. Felszólítja, hogy áldozza fel Izsákot Jeruzsálemben, Mórija hegyén (a Templom-hegyen). Ábrahám megkötözi, és az oltárra helyezi fiát, felemeli a kését, hogy levágja a gyereket. Egy égi hang azonban megakadályozza tettében. Fia helyett egy szarvával a bozótba gabalyodott kost áldoz fel. Ábrahám a hetiszakasz végén megtudja, hogy unokaöccsének, Betuélnek, Rebeka nevű lánya született. (Uo. 22.) Hetiszakaszunk egy ellentmondással kezdődik: וַיֵּרָא אֵלָיו יְהוָה, בְּאֵלֹנֵי מַמְרֵא………. וַיַּרְא „És megjelent neki az Ö-ökkévaló Mámréterebinusainál…” „És látta őket” (I.M. 18/1-2.) Mi az ellentmondás? וַיֵּרָא אֵלָיו יְהוָה „És megjelent neki az Ö-ökkévaló”, majd וְהִנֵּה שְׁלֹשָׁה אֲנָשִׁים, נִצָּבִים עָלָיו „Íme három férfi áll előtte”. Az Ö-ökkévaló jelent meg az Ősapának, vagy három férfi? Az a hatás, amely Ábrahám Ősapát érte, az az Ö-ökkévaló jelenléte. A hatás empirikus megélése a három férfi képében való megnyilvánulás. Az előző hetiszakaszban (I.M. XVII/24) olvassuk: „Ábrahám pedig kilencvenkilenc éves volt, amikor körülmetéltetett előbőrének húsa”. A három „férfi” vendég megjelenése Ábrahámnál a körülmetélést követő harmadik napon történt, amikor az Ősapa lábadozott. A három férfi három angyal volt: Michael hozta a jó hírt Sárának, Gábriel jött elpusztítani a két várost, Rafael gyógyítani jött Ábrahámot, onnan ment megmenteni Lótot. A hagyomány szerint egy angyal csak egy küldetést teljesíthet. Rasi felhívja figyelmünket: „Figyeld meg az egész fejezetben többes számban vannak említve az angyalok: וַיֹּאכֵלוּ „Ettek”. A feladat teljesítésénél egyes számban: „egy esztendő múlva visszatérek”, „Mondták neki”. „Mámréterebinusai”? Ki ez a Mámré? Mámré szövetségtársa volt Ábrahámnak, ö bátorította a körülmetélésre, ezért kapta ezt az tiszteletet, hogy az ő területén jelent meg I-ten Ábrahámnak. Prófétai irodalomból ismert, hogy I-ten tűzben, vízben, szélben, viharban és egyéb elemekben jelent meg . Ábrahámnak Mámré ligeteiben jelentek meg az angyalok. Ennek jelentése, hogy amint a fák idős korukban is hoznak gyümölcsöt, úgy Ábrahámnak is idős korában lesz utóda. Másik ellentmondásra hívja fel figyelmünket Büchker Zsigmond albertirsai rabbi: Talmud kérdi: ha וְהִנֵּה שְׁלֹשָׁה אֲנָשִׁים, נִצָּבִים עָלָיו; ”Íme, három férfi állt előtte”. Ha „előttük állt”, hogyan futhatott eléjük? A magyarázat: valóban előtte álltak, de látták, hogy Ábrahám sebét kötözgeti, és illedelmesen távolabb mentek, de erről a Tóra nem számol be. A hagyomány szerint az angyaloknak elől és hátul is van arcuk. Újabb kérdés, hogy nem lett volna helyesebb azt írni „utánuk futott”? Ábrahám észlelte, hogy „közelednek”, ezért futott elébük. Az angyalok az égből szálltak alá.
וַיֹּאמַר: אֲדֹנָי, אִם-נָא מָצָאתִי חֵן בְּעֵינֶיךָ--אַל-נָא תַעֲבֹר, מֵעַל עַבְדֶּךָ.
„És szólt: Uram, ha kegyet találtam előtted, ne kerüld el, kérlek szolgádat.” (I.M. 18/3.) Ha előbb az áll וְהִנֵּה שְׁלֹשָׁה אֲנָשִׁים, נִצָּבִים עָלָיו; „Íme, három férfi állt előtte”, miért egyes számban van a megszólítás? Melyiküket szólította meg? Talmud szerint az „idősebbet” szólította meg. Egyre érdekesebb, hiszen az angyalok nem fizikai létezők, hanem szellemi teremtmények, akiknek nincsen koruk. A Talmud erre is talál magyarázatot: aki középen állt, azt tartotta az etikai szabályok szerint az idősebbnek. Mások szerint I-tennek mondta, hogy ne menjen el, amíg vendégeit meg nem vendégeli. Ebből kitanulható, hogy a vendégszeretet még az I-ten szolgálatnál is fontosabb. Az ima is abba hagyható vendég érkezésénél. „Talmud Jichák” szerzője szerint tehát Gábrielt szólította meg, aki középen állt, és aki Szodoma elpusztításáért jött. Tudta, hogy Michael, aki a hírt jött közölni Sárával, és Rafael, aki gyógyítani jött, úgyis bemennek hozzá, Ábrahámhoz, hogy ott teljesítsék küldetésüket. Gábrielnek viszont semmi dolga nem volt nála, csak két társa kedvéért volt velük, azért őt szólította meg. A továbbiakban olvassuk:
יֻקַּח-נָא מְעַט-מַיִם, וְרַחֲצוּ רַגְלֵיכֶם; וְהִשָּׁעֲנוּ, תַּחַת הָעֵץ. ה וְאֶקְחָה פַת-לֶחֶם וְסַעֲדוּ לִבְּכֶם, אַחַר תַּעֲבֹרוּ--כִּי-עַל-כֵּן עֲבַרְתֶּם, עַל-עַבְדְּכֶם; וַיֹּאמְרוּ, כֵּן תַּעֲשֶׂה כַּאֲשֶׁר דִּבַּרְתָּ.
„Hadd hozzanak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat és pihenjetek meg a fa alatt, És én hozok egy darab kenyeret, hogy erősítsétek meg szíveteket, azután tovább mehettek, ha már erre jöttetek szolgátok felé.” (I.M. 18/4-5.) Ha az előbbiekben olvastunk Ábrahám vendégszeretetéről, vajon miért kérte, hogy mossák meg lábaikat? Nem volt ez udvariatlanság? Nem! Olvastuk, hogy a vendégszeretet még az I-ten szolgálat parancsát is felülírja. Az I-ten szolgálatot igen, de a bálványimádás tilalma mindkettő előtt áll! Hiszen olvassuk: לֹא-יִהְיֶה לְךָ אֱלֹהִים אֲחֵרִים, עַל-פָּנָי. „Ne legyen idegen I-tened színem előtt” ( II.M. 20/2.) Ábrahám ősapa félt az arábiak bálványaitól. Ugyanis abban az időben az arábiak a port imádták, ezért akarta, hogy lemossák, és tisztán, „bálvány” nélkül menjenek sátrába. Előbb olvastuk Ábrahám vendégszeretetével kapcsolatosan, hogy a következőket mondta a vendégeknek: וְאֶקְחָה פַת-לֶחֶם וְסַעֲדוּ לִבְּכֶם „És én hozok egy darab kenyeret, hogy erősítsétek szíveteket…” ( I.M. 18/5.) Ha a kenyeret ő hozta, miért „hozatott” vizet és nem maga hozta? A magyarázat az, hogy Ő volt a közösség feje. Ez viszont hiba volt, és I-ten ezt azzal „torolta” meg, hogy a pusztában nem I-ten önmaga, hanem szolgája Mózes adott vizet a zsidóknak. Kenyeret viszont Ő maga hozott, ezért a pusztában I-ten saját maga mannával táplálta a zsidókat. Talmud Joma 75b szerint Rabbi Akiva és Rabbi Jismael vitatkoztak: „Mi az angyalok eledele?”. Rabbi Akiva azt mondta: „a magasság kenyerét ették (azaz mannát), ez az angyalok eledele”. Amikor ezt elmondták Rabbi Jismaelnek, az így szólt: „Mondjátok meg Akibának, hogy téved! Tényleg azt gondolod, hogy az angyalok esznek? Nem ez áll: לֶחֶם לֹא אָכַלְתִּי, וּמַיִם לֹא שָׁתִיתִי „nem ettem kenyeret és nem ittam vizet? ” ( V.M. 9/18.) A Birák könyve 6-13 fejezetben Gibon bírái próbálják megetetni az embernek nézett angyalt, Sámson leendő szülei is próbálkoznak ugyanezzel, de mindkét esetben felégetik az ennivalót. Mánoát, Sámson apját mentegeti a szöveg, hogy azért tette, mert: „Nem tudta, hogy angyal.” ( Bir. 13/16.) Ellentmondás van a dologban, mert az I.M. 18/1-6- ban ez áll: וַיִּתֵּן, לִפְנֵיהֶם; וְהוּא-עֹמֵד עֲלֵיהֶם תַּחַת הָעֵץ, וַיֹּאכֵלוּ. „eléjük tette, azok pedig ettek”. Az angyalok egyrészt esznek, mint az emberek, másrészt „látják”, hogy Sára nevet a sátrában. Ezzel kapcsolatban áll Genezis Raba 48, illetve Bava Metzia 86b-ben: Rabbi Tachuma, Rabbi Ealazar nevében, Rabbi Avin, Rabbi Meir nevében: „Ha rómaiak között vagy, viselkedj úgy, mint egy római.”. A felső szférákban nem esznek, ahogyan Mózes hasonlóvá vált hozzájuk, amikor az égi magasságokban emelkedett: וָאֵשֵׁב בָּהָר,אַרְבָּעִים יוֹם וְאַרְבָּעִים לַיְלָה--לֶחֶם לֹא אָכַלְתִּי, וּמַיִם לֹא שָׁתִיתִי. (V.M. 9/9.) A lenti világban ahol esznek: וַיִּתֵּן, לִפְנֵיהֶם; וְהוּא-עֹמֵד עֲלֵיהֶם תַּחַת הָעֵץ, וַיֹּאכֵלוּ (I.M. 18/8) Mondja Rabbi Meir: „Csak úgy tűnt, mintha ennének.”. Maimonidész More Nevuchim 2/6 szerint a bibliai szöveg absztrakt dolgokról beszél. „Álomjelenetekben, mi sem természetesebb, hogy akár I-ten, akár az angyalok beszélnek az emberrel, esznek, isznak. Lásd: tejeset fogyasztanak húsossal. Rambam szerint az egész jelenet meg sem történt, kizárólag Ábrahám álmában. Rasi szerint két reveláció történt, két különálló „megjelenés” történt: 1. először maga I-ten jelenik meg Ábrahám előtt וַיֵּרָא אֵלָיו יְהוָה 2. aztán bánja, hogy nem küldött neki vendégeket, hozott hát angyalokat ember formában. וְהִנֵּה שְׁלֹשָׁה אֲנָשִׁים, נִצָּבִים עָלָיו Rámbám szkepszise: ha I-ten jelent meg, miért hagyta magára az angyalok elé futva? Hiszen a Misna Brahot 5/1-ben áll: „még ha egy király is üdvözli az embert ima közben, nem fordulhat oda üdvözlésére. Vagy, ha kígyó tekeredik is valaki bokájára, imáját nem szakíthatja meg!”. Végül még
וְאַבְרָהָם וְשָׂרָה זְקֵנִים, בָּאִים בַּיָּמִים; חָדַל לִהְיוֹת לְשָׂרָה, אֹרַח כַּנָּשִׁים.
„Ábrahám és Sára pedig öregek voltak, nagyon korosak, megszűnt Sárának úgy lenni, amint a nőknél szokás.” ( I.M. 18/11.) A Tórában itt találkozunk először a „זקן” öreg megnevezéssel. Mi lehet ennek az üzenete? Bölcseink szerint Ábrahám volt az első „öreg” a Földön. Ábrahámig az öregség jelei nem voltak láthatók az embereken. A Midrás szerint Ábrahám így kérte az Ö-ökkévalót: „Világ Ura! Ha öreg ember fia kíséretében megjelenik valahol, nem tudják megkülönböztetni apát a fiútól, nem tudják, kit részesítsenek tiszteletben.”. Erre azt mondta I-ten: „Helyes”. Erre Ábrahám haja hirtelen megőszült. Ahogy Izsákig nem volt fájdalom a földön, erre azt mondta I-stennek: „Világ ura, az ember fájdalom nélkül hal meg és majd a túlvilágon kell szenvednie elkövetett bűneiért. Erre I-ten testi fájdalmat küldött Izsákra: „Szemei elhomályosodtak és nem látott.”. Jákobig nem volt betegség a földön. Mondta I-tennek Ábrahám: „Világ Ura! Az ember hirtelen elhal, nem rendelkezik vagyona felöl. Jobb, ha az ember felkészül halálára.”. Küldött I-ten Jákobra betegséget, és Józsefnek hírt hoztak: „Íme, atyád beteg.” Mindenkinek jó egészséget kívánok!
írta: Szerdócz J. Ervin rabbi