בייה

Smini שמיני

A hetiszakasz tartalmából

Az „avatás hét napját” követő nyolcadik napon Áron és fiai megkezdik a kohaniták (papok) rendeltetésszerű ténykedését. Ekkor tűz jött ki az Ö-kkévaló színe elől, és elemésztette az oltárra helyezett égőáldozatot, s az I-teni Jelenlét aláereszkedett, hogy a Szentélyben lakozzék. (III.M.9.)
Áron két idősebb fia, Nádáv és Ávihu „idegen tüzet” visz az Ö-kkévaló színe elé, „amit nem parancsolt nekik”, és mindketten meghalnak az Ö-kkévaló színe előtt. Áron némán áll az őt ért tragédia láttán. Az Ö-ökkévaló ezek után megtiltja a kohanitáknak, hogy bort vagy alkoholt fogyasszanak a szentélyi szolgálat előtt. Mózes és Áron később vitatkoznak egy, az áldozatokkal kapcsolatos jogi kérdésen, végül Mózes Áronnak ad igazat. (III.M. 10.)
I-ten előírja a kóserság szabályait, meghatározza a fogyasztható és a tiltott állatfajokat. A szárazföldi állatok közül azok fogyaszthatók, amelyek hasított patájúak és kérődzők; a halak közül az kóser, amelynek pikkelye és uszonya van; felsorol az Írás egy sor nem kóser madárfajt valamint négy kóser rovart (négy sáskafajt) is. (III.M. 11/1–28.)
A heti szakaszban szó esik továbbá a rituális tisztaság egyes szabályairól, többek között a mikve (rituális fürdő), valamint a források tisztító erejéről. Az Ö-ökkévaló elrendeli Izrael népének, „hogy különbséget tegyetek a tisztátalan és a tiszta között.” (III.M. 11/29–47.)

א וַיְהִי, בַּיּוֹם הַשְּׁמִינִי, קָרָא מֹשֶׁה, לְאַהֲרֹן וּלְבָנָיו--וּלְזִקְנֵי, יִשְׂרָאֵל

„És történt a nyolcadik napon. Mózes szólította Áront és fiait és Izráel vénjeit.” (III.M. 9/1.)
A hetiszakaszban leírtak azután történtek, miután Mózes felavatta a Szentélyt a benne levő kegytárgyakkal, valamint Áront és fiait kohénekké (papokká).
Az ember antropológiai fejlődése visszatérő kérdése, hogy mikor beszélhetünk történelmi, vagy akár személyi vonatkozásban „intellektusról” . A tudósok szerint az ember empirikusan, tehát érzékszervileg fogja fel a környező világot. Ebben nincsen semmi különös, de amikor az ember környezete dolgainak, jelenségeinek önmagukban hordozott értelmezésén túl az azoktól elvonatkoztatott szimbolikus értelmet ad, az már az intellektus biztos jele.
A בַּיּוֹם הַשְּׁמִינִי „nyolcadik nap” fogalmának van egy mélyebb értelmezése.

וַיְכֻלּוּ הַשָּׁמַיִם וְהָאָרֶץ, וְכָל-צְבָאָם. וַיְכַל אֱלֹהִים בַּיּוֹם הַשְּׁבִיעִי, מְלַאכְתּוֹ אֲשֶׁר עָשָׂה; וַיִּשְׁבֹּת בַּיּוֹם הַשְּׁבִיעִי, מִכָּל-מְלַאכְתּוֹ אֲשֶׁר עָשָׂה.

„ Így bevégeztetett az ég és a föld és minden seregük. És a hetedik napon I-ten bevégezte művét, amelyet alkotott és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, amelyet alkotott.” (I.M. 2/2.)
Első nap megteremtette a világosságot (mondhatnók: megteremtette a rezgést, a fotonokat), a második napon I-ten megteremtette az eget és vele a vizet, majd elválasztotta a „felső” vizeket az „alsó” vizektől. (elválasztotta a vertikális dimenziókat). Harmadik napon I-ten megteremtette a szárazföldet úgy, hogy elválasztotta a vizektől (elválasztotta az horizontális dimenziókat) és megteremtette a növényeket. És így tovább a hatodik napig, amikor embert alkotott a föld porából és lelket lehelt belé élővé téve azt. Mára már elfogadott nézet, hogy a fogalom יוֹם אֶחָד, יוֹם שֵׁנִי„első nap”, második nap” stb. ténylegesen nem egy 24 órásnapot, hanem egy idő periódust takar, ami lehet akár millió, vagy milliárd évek idődimenziója. Már pedig ha ez így elfogadott, akkor hetiszakszunknak nevet adó בַּיּוֹם הַשְּׁמִינִי„ nyolcadik nap” fogalmának izgalmas értelmezését adhatjuk. A „nyolcadik nap” akár úgy is felfogható, mint a teremtés hat napja utáni első „hetedik nap” elsőSzombat utáni idődimenzió. Ez maga a történelem, a fejlődés, amelyet generációról generációra épített az emberiség.
A bölcs Salamon király mondta: „Női bölcsesség fölépíti a házat.” A mondat a Tórára vonatkozik, mely a női bölcsességhez hasonlít. Miért? A nő ellátja, rendben tartja a házát, főz és asztalt terít. Olvassuk: „Jertek egyétek kenyeremet, igyátok boromat! Hagyjátok el bűnös uraitokat és fogadjátok el az én tanításomat”. A bálványimádás ellenben hasonlít az erkölcstelen nőhöz, aki rosszra csábít, amint olvassuk: „Balga nő összevissza beszél, kiül az utcára nyíló háza bejáratába, nem ügyel semmire sem a háztartásban, úgy hogy háza üres és a legszükségesebbek hiányában szenved.”

A Midrás irodalom szerint Mózes titkon remélte, hogy Ő kapja meg a főpapi tisztséget, így fivére és fiainak pappá avatása számára egy kis csalódottsággal járt amit magában őrzött. Az avatás hét napja utáni nyolcadik napon, az Ö-ökkévalószólt Mózeshez: „Ne hidd, miután hét napon te áldoztál és végeztél szolgálatot a Frigysátorban te leszel a főpap. Erre Áron van kiszemelve. Szólítsd Áront és a vének jelenlétében és tudasd ezt vele. A vének legyenek tanúi ennek, nehogy mondhassák, hogy önkényesen ragadta magához a tisztséget. Áron hozzon borjút áldozatul az általa készített aranyborjúért.” A kost Izráel fiai vétkéért hozták azért, mert egykor a kecskebak vérébe mártották József köntösét, azzal bizonyítván József halálát és fájdalmat okozva Jákobnak. Áron készítette az aranyborjút, de gondolatban tiltakozott rákényszerített tette ellen. A borjúáldozatot, mint vétekáldozatot hozta a ténylegesen elkövetett vétkei miatt. Izráel azonban gondolatban is vétkezett az aranyborjúval, mivel azt szándékosan imádták, ezért ők égőáldozatot hoztak a gondolatban is elkövetett bűnükért.

Megila 6b szerint Niszán hónap elsején állították fel a Hajlékot, ami nem csak a zsidó nép fiainak volt jelentős esemény: „azon a napon akkora volt az öröm a Kádos Báruch Hu színe előtt, mint amikor megteremtette az eget és a földet”.

Felvetődik a kérdés: Miért szólította I-ten, Mózes Áron és fiai mellett a véneket is, hiszen az időseknek, Áronnal és fiaival ellentétben nem volt feladatuk a felavatott Szentélyben, a Miskánban.

Midrásban Vájikrá Rábá 11/8 szerint Rabbi Akiva költői magyarázatot ad a kérdésre: „Izráel népe hasonlít a madárra, ahogyan a madár nem tud repülni szárnyai nélkül, ugyanúgy képtelen a zsidó nép jelentőset alkotni vénjei nélkül”.
Rási magyarázata: „Azért hogy tudassa, Áron és fiai az Ö-ökkévaló parancsa alapján mennek be a Hajlékba, hogy ellássák a papi munkakört, és senki ne gondolja, hogy önhatalmúlag cselekszenek”. Ez arra utal, hogy a fontos tisztségek betöltése nem mindenki számára okozott egyformán elégedettséget, és Mózes, - aki jól ismerte a zsidó nép lelkét- intézkedéssel elejét akarta venni egy komolyabb botrány kitörésének.
Rabbi Uri Asztreliszki jámbor rabbi megjegyzi: „Kellemesebb az embernek beugrani egy tüzes kemencébe, mint nagy és híres cádiknak lenni Izráel népében”.
A nyolcadik napon, Niszán hónap elsején, a kohének új státuszba kerültek, elkezdhették szent feladatuk végrehajtását. Ennek tükrében meglepő, hogy szakaszunk a vájhi וַיְהִי kifejezéssel kezdődik. Ugyanis, ha egy Tórai szakasz vájhi וַיְהִי szóval kezdődik, azt általában valami rossz követi. Mi lehetett a baj? Ebből bölcseink azt tanítják, hogy az aranyborjú vétkéig minden zsidó érdemes volt arra, hogy megélje az I-teni jelenlétet. Utána viszont már szükségessé vált az építmény felállítása, melyben a Sechina lakozik.

. ז וַיֹּאמֶר מֹשֶׁה אֶל-אַהֲרֹן, קְרַב אֶל-הַמִּזְבֵּחַ וַעֲשֵׂה אֶת-חַטָּאתְךָ וְאֶת-עֹלָתֶךָ, וְכַפֵּר בַּעַדְךָ, וּבְעַד הָעָם; וַעֲשֵׂה אֶת-קָרְבַּן הָעָם, וְכַפֵּר בַּעֲדָם, כַּאֲשֶׁר, צִוָּה יְהוָה.

„És mondta Mózes Áronnak: Jöjj közelebb az oltárhoz és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, hogy engesztelést szerezz magadnak és a népnek. És készítsd el a nép áldozatát, hogy engesztelést szerezz számukra, amint megparancsolta az Ö-ökkévaló!” (III. M. 9/7.)
Midrás: Egyszer Áron, a kóhén, félt közeledni az oltárhoz, mivel egy borjút látott az oltáron. Mózes biztatta: „Ne félj, lépj bátran oda és készítsd el vétekáldozatodat.” Rámbán ezt így magyarázza: Áronnak bűntudata volt az aranyborjú miatt. Mózes megnyugtatta, és bíztatta, hogy I-ten már megbocsátotta tettét. Rasi szerint Mózes így szólt Áronhoz: „Ne tarts semmitől, hiszen erre lettél kiválasztva I-tentől.”

Sulchán Áruch a Midrásban olvasott történetet aktualizálja: Ha valakit felszólítanak, hogy előimádkozzon, illő hogy mielőtt elfogadná a felkérést szabadkozzon: „Nem vagyok méltó arra!” Csak kétszeri háromszori felszólításra engedjen a felkérésnek. Ha viszont a közösség fizetett alkalmazottja, nincsen helye az ilyen szabadkozásnak, hiszen erre lett kiszemelve.

וְכַפֵּר בַּעַדְךָ, וּבְעַד הָעָם

„… hogy engesztelést szerezz magadnak és a népnek.” ( uo. III. M. 9/7.)

Ebből bölcseink kitanulják, hogy az ember előbb tisztázza lelkiismeretét, magát megdorgálva és csak azután dorgálja embertársait.

A bemutatott áldozati állat három szimbolikus részét áldozták:

  • siradékot, mivel az ember jóllakottsága, jóltápláltsága kevélységet okoz;
  • veséket, mivel az a bűnös szándék helye;
  • májat és hártyáját, mivel a máj tele van vérrel, márpedig a vérmesség okozz legtöbb bűnt.


ב וַתֵּצֵא אֵשׁ מִלִּפְנֵי יְהוָה, וַתֹּאכַל אוֹתָם; וַיָּמֻתוּ, לִפְנֵי יְהוָה

„Ekkor tűz jött ki az Ö-ökkévaló színe elől és megemésztette őket és meghaltak az Ö-ökkévaló színe előtt.” (III. M. 10/2.)
Olvastuk, hogy a felavatásukat követő első áldozatuk bemutatásakor Áron két idősebb fia elégett a Pusztai Szentély „Szentek Szentjében”. Miért haltak meg Áron fiai?
A Talmud bölcsei vitatkoznak ezen:
Rabbi Eliezer szerint, azért haltak meg, mert törvényt hoztak, hogy tüzet kell vinni az oltárra, mindezt Mózes jelenlétében, kinek nem kérték ki véleményét.
Rabbi Jismaél azt mondja, hogy ezért haltak meg, mert részegen mentek be a Szentély területére. Véleményét abból következteti, hogy a Tóra, haláluk után erre figyelmeztet:יַיִן וְשֵׁכָר אַל-תֵּשְׁתְּ אַתָּה וּבָנֶיךָ אִתָּךְ, בְּבֹאֲכֶם אֶל-אֹהֶל מוֹעֵד--וְלֹא תָמֻתוּrészegítő italt ne igyál se te, se fiaid veled…” (III. M. 10/9.)
Arra, hogy valaki meghal a Frigyláda érintésékor, találunk egy érdekes hasonlóságot. A zsidók a filiszteusokkal folytatott háborúja során a Frigyláda az ellenség tulajdonába került. Azt követően a filiszteusok között súlyos pestis járvány tört ki, ezért regényes körülmények között visszaküldték a tízparancsolatot tartalmazó ládát a zsidóknak. Idézzük a történet szövegét: „Amikor Náchon szérűjéhez érkeztek, Uzá az I-ten ládájához kapott, és megfogta, mert megbotlottak az ökrök. Ezért fellángolt az Ö-ökkévaló haragja Uzá ellen. Nyomban lesújtott rá meggondolatlanságáért az I-ten, és meghalt ott, az I-ten ládája mellett. ” (II. Sámuel 6/6-7.)

Áron két fiát tűz emésztette fel. A Tórai szövegben a וַתֹּאכַל אוֹתָם „megemésztette őket” miért van „ו”-al írva?
„Bál Turim” szerint azért, mert a „, ו” számértéke: „6”. Hat oka volt haláluknak:

  • idegen tüzet használtak;
  • túl kevélyek voltak;
  • Mózes jelenlétében döntöttek vallási ügyben;
  • ittas állapotban végeztek szolgálatot;
  • nőtlenek maradtak, mert minden lányt méltatlannak találtak, hogy feleségül vegyék, így utód nélkül maradtak;
  • füstölögtetni akartak, hogy meggazdagodjanak, ugyanis azt hitték, hogy aki I-ten oltárán füstölögtet, az nagy vagyonhoz jut.


A Szentírásban egyébként tizenkét esetet ismerünk, amikor emésztő tűz jött az égből.
Hatszor örömteljes alkalmakkor:

  • Áron először áldozott, tűz jött az égből és fölemésztette az áldozatokat. Bizonyítva, hogy I-ten dicsősége ( Sechina) időzött Izráel körében.
  • Gideon jelet kért I-tentől és tűz jött az égből és felemésztette az (kecskebak) áldozatot, amelyet ő hozott.
  • Menoáchnak angyal jelent meg, és megjövendölte, hogy felesége fiút fog szülni. Ennek örömére áldozatot mutatott be, tűz jött az égből fölemésztvén áldozatát.
  • Dávid megvette Arnóni gabonacsűrjét. Áldozatot hozott I-tennek és az égi tűz felemésztette azt.
  • Salamon az általa épített Szentélyben annyi áldozatot hozott, hogy nem fért el az oltáron. Kénytelen volt a Szentély udvarát felszentelni és ott áldozott. Az égi tűz fölemésztette az udvaron bemutatott áldozatokat.
  • Elijáhu Izráel szeme láttára leleplezte Baál kultusz álprófétáit. Áldozatot hozott, amit vízzel öntözött. Az égi tűz felemésztette az áldozatot a vízzel együtt.

Hatszor gyászos eseteknél:

  • Nábád és Ábihu idegen tüzet hozott az oltárra. Az égi tűz megölte őket.
  • Tűz jött az égből, amikor Mózes Áronnal perlekedett.
  • Korách fellázadt társaival, égi tűz fölemésztette Korach párt híveit, kétszázötven férfit.
  • Égi tűz emésztette fel Jób házait.
  • Ötödik és egyben a hatodik esetben Elijáhu próféta idejében, amikor az égi tűz felemésztette ellenségeit.


Szánhedrin 52 a magyarázata: „Mózes és Áron mentek az úton, Nádáv és Ávihu utánuk, és egész Izráel népe pedig őutánuk. Azt mondta ekkor Nádáv Ávihunak: „Mikor fog már ez a két öreg meghalni, hogy én és te vezethessük ezt a nemzedéket?” Azt válaszolta erre az Ö-ökkévaló: „Majd meglátjuk, ki fog kit eltemetni!”

Bölcseink más magyarázatot adnak Nádáv és Ávihu, Áron két idősebb fia vétkeire, ami miatt az égi tűz felemésztette őket. Ezek pedig a következők:
1. Részegen mentek be a pusztai Szentélybe, vagy a hajuk nem volt rendesen levágva, vagy nem volt rajtuk a megfelelő papi öltözék.
2. Nem tisztelték meg az apjukat a tűz hozásával.
3. Nem tanácskoztak Mózessel, vagy valaki mással, mielőtt hozták a tüzet.
4. Nem házasodtak meg.
5. Azt mondták: mikor fog ez a két öregember (Mózes és Áron) meghalni, hogy mi vezethessük a nemzedéket?

A Tóra kimondja: –וַתֵּצֵא אֵשׁ מִלִּפְנֵי יְהוָה „tűz jött ki az Ö-ökkévaló színe elől”.
Tehát nem ad konkrét magyarázatot a ”balesetre”. Miért találták hát a Bölcsek szükségesnek, hogy hozzátegyék a saját magyarázatukat? Bölcseink tovább is mennek magyarázatukban, ugyanis kikövetkeztetik, hogy Nádáv és Ávihu már a Szináj-hegynél kiérdemelték volna a halálbüntetésüket, ugyanis akkor flegmán fogadták a Sechina (I-teni jelenlét) látomását, élményét. Akkor az mentette meg őket az azonnali haláltól, hogy az I-ten nem akarta megzavarni a Tóraadás örö¬mét.
A történetben van egy ellentmondás is. A Pusztai Szentély felállítása, a Tóraadáshoz hasonlóan, örömnap, örömünnep. Az öröm megzavarása mégsem tartotta vissza a Teremtőt attól, hogy megölje Nádávot és Ávihut?
Mózes így szólt a zsidó néphez: „Távolítsátok el a jécerhárát (rossz ösztönt) a szívetekből, hogy közös i-tenfélelem és i-tenszolgálat töltsön el titeket. Ahogy Ő Egy, úgy a ti szolgálatotok is egy kell, hogy legyen.” (Midrás – Jálkut, Smini 521.)
Azt mondja a Neciv, hogy már Mózes idejében voltak olyanok, akik a Tóra által kijelölttől eltérő módon akarták a vallásos élményt megtapasztalni és közel kerülni az I-tenihez. Mózes figyelmeztette népét, hogy tartsák magukat távol a rossz ösztönöktől, mert az a vágy, hogy a nem előírt módon kerüljünk közelebb I-tenhez nem a szentségben gyökerezik, hanem a „jécerhárá”, a „rossz ösztön” műve.

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi