בייה
Noé נֹחַ Noét, aki „igaz, jámbor férfiú volt a maga nemzedékében” (I.M. 6/9.) I-ten utasítja, hogy építsen nagy, fából készült, kívül-belül szurokkal bevont bárkát, mert I-ten el fogja törölni az életet a föld színéről, ugyanis „a föld megromlott I-ten előtt, megtelt a föld erőszakkal.”(uo. 6/11.) A bárka megmenekül, benne Noéval és családjával, és minden állatfajból egy-egy párral, egy hímmel és egy nősténnyel, amelyeket Noé felvitt a bárkába.(uo. 6:9–7:9.) Negyven nap és negyven éjjelt tart az Özönvíz, majd még százötven napon át fennmaradnak a vizek, majd csillapodni és apadni kezdenek. A bárka megtelepszik Ararát hegyén és Noé elküldi a hollót, majd a galambot, „hogy megnézze, vajon leapadtak-e már a vizek a föld színéről.” (uo. 7/8.) Amikor a föld felszíne teljesen felszikkad – pontosan egy évvel (365 nap) az Özönvíz kezdete után –, I-ten megparancsolja Noénak, hogy hagyja el a bárkát, és népesítse be újra a földet.( uo. 7/10–8/19.) Noé oltárt épít, és áldozatot mutat be I-tennek. I-ten szövetséget köt Noéval, azzal az ígérettel, hogy soha többé nem pusztítja el az emberiséget az emberek cselekedetei miatt, és az „emberrel” kötött új szövetségének bizonyságául szivárványt helyez el az égen. I-ten meghatározza az élet szentségét: Azontúl a gyilkosság főbenjáró vétség, és noha az embernek megengedett az állathús fogyasztása, tilos ennie még élő állat húsából és véréből. (uo. 8/20–9/17.) Noé szőlőt ültet, és lerészegedik a bortól. Noé fiai közül kettőre, Sémre és Jáfetre áldás száll, amiért betakarják apjuk mezítelenségét, harmadik fiára, Chámra azonban átok mondatik, amiért visszaél apja megalázó állapotával. (uo. 9/18–29.) Noé leszármazottait követő tíz nemzedék közös nyelvet beszél, és közös kultúrával rendelkezik, homogén népként. Szembeszállnak Teremtőjükkel: Várost és tornyot építenek az indokkal: וְנַעֲשֶׂה-לָּנוּ, שֵׁם: פֶּן-נָפוּץ, עַל-פְּנֵי כָל-הָאָרֶץ „ …szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földön.” ( I.M. 11(4.) I-ten összezavarja a nyelvüket, „hogy ne értsék meg egymás beszédét”. Ezzel abbamarad a város és a torony építése, szétszélednek az emberek a föld színén, hetven nyelvet beszélve és népet alkotva. (uo. 10/1–11/9.) A hetiszakasz Noét Ábrámmal (később Ábrahámmal) összekötő tíz nemzedék felsorolásával fejeződik be. Tudomásunkra jut Ábrám utazása szülőhelyéről, Ur-Kaszdimból Cháránba, útban Kánaán földje felé. (uo. 11/10–32.)
יח וַהֲקִמֹתִי אֶת-בְּרִיתִי, אִתָּךְ; וּבָאתָ, אֶל-הַתֵּבָה--אַתָּה, וּבָנֶיךָ וְאִשְׁתְּךָ וּנְשֵׁי-בָנֶיךָ אִתָּךְ.
„Veled pedig szövetséget kötök: menj be a bárkába, te és fiaid, feleséged és fiaid és feleségei veled együtt.” ( I.M. 6/18.) Miben nyilvánul meg ez a szövetségkötés? Ennek a szövetségnek az az eredménye, hogy a bárkába bevitt ételek nem romlottak meg és Noét kortársai nem ölték meg! „Noé fiai” kifejezés alatt az egész emberiségetértjük, Izrael kivételével. Komoly kétségmerül fel az előbbi mondat alapján, mely szerint Izrael nem tartozik Noé fiai közé? Talán Izrael nem Noé leszármazottja? A szövegből kiderül, hogy az Özönvizet az emberiség egyetlen csoportja, Noé és családja élték túl. A Babiloni Talmud, Nedarim 31 felteszi a kérdést: „És Izraelt ki vette ki „Noé fiai” közül? (a válasz: Is-ten önmaga,) mivel Ábrahám megszenteltetett, (Izrael) a nevéről neveztetik.” Tehát a Talmud szövege szerint van Ábrahám és leszármazottai, elválasztva Noé fiaitól. Miért van ez a megkülönböztetés? Az ok az, hogy Ábrahám fiainak 613 parancsot kell teljesíteniük, Noé fiainak csak hetet. A kérdést csak összetettebbé teszi, hogy a 613 parancsot Izrael csak az egyiptomi kivonulás után kapta, a Szináj hegynél, vagyis hosszú évszázadokkal Ábrahám halála után. Ez nem azt jelenti, hogy Izrael felmenői mégis „Noé fiai” közé tartoztak? Rási szerint: „Nimród – a tüzes kemencébe vetette Ábrahám atyánkat, mert nem volt hajlandó bálványt imádni, mivel az tilos Noé fiainak. És Ábrahám Noé fiai közül volt, hiszen nem a Tóra-adás idején élt.” (Babiloni Talmud, Avodazara 3a, Rási ad loc.) A másik kérdés Noé fiainak hét parancsa nem volt érvényben Noé előtt, hiszen olvassuk: וַתִּשָּׁחֵת הָאָרֶץ, לִפְנֵי הָאֱלֹהִים; וַתִּמָּלֵא הָאָרֶץ, חָמָס. „És a föld megromlott I-ten előtt, megtelt a föld erőszakkal.” ( I.M. 6/11.) Tehát I-ten olyan bűnökért pusztította el Özönvízzel az emberiséget, melyeket a hét noahita parancs tilt. Logikus, hiszen nem lehet olyasmiért büntetni, ami nincsen megtiltva, tehát a tilalmaknak már Noé előtt is érvényben kellett lenniük. Maimonidesz, zsidó filozófus, a Misne Tora 9/1- ben vagyis a noahita parancsok elemzésében és értelmezésében azt mondja: „Hat dologra vonatkozóan kapott parancsot az első ember (tehát Ádám) és Noénak hozzátette az élő állat testrészének fogyasztására vonatkozó tilalmat.”Ez azt jelenti, hogy a noahita törvényekből hat, már Ádám idejéből érvényben volt, ami úgy értelmezhető, mint „Ádám fiai hat parancsa”. A témával foglalkozó bölcseink úgy gondolták, hogy az élő állat testrészének fogyasztására vonatkozó parancs is érvényben volt Ádám idejében is, annak ellenére, hogy az általános bibliaértelmezés szerint Ádámtól Noéig az emberiség vegetáriánus volt, és a húsevésre csak az Özönvíz után kapott engedélyt. Ezt abból következtetik ki, hogy „azt mondta az I-ten: nektek adtam minden magot hozó füvet…. és minden gyümölcsöt hozó fát, hogy ételül legyen nektek és a föld minden vadjának, az ég minden madarának ....”(I-M. 1/29-30). Noé generációjának viszont megengedte a hús fogyasztását. …„megáldotta Isten Noét és fiait és azt mondta nekik ... minden mozgó, ami él, ételül legyen nektek; mint a fű zöldjét, nektek adtam mindent.” ( I.M. 9/1-3).Vagyis ehettek az állatok húsából is, Erről, Ádám esetében nem volt szó. A bölcsek hozzáteszik, hogy Ádám leszármazottjainak tilos volt állatokat levágni, de az elhullott állatokat fogyaszthatták. Felmerül egy összetett kérdés:ha elhullott állatokat fogyaszthattak, akkor esetleg fogyaszthattak élő állatról leszakadó testrészeket is? Amit I-ten megtiltott nekik? Vagyis az élő állat testrészének fogyasztásnak tilalma kikövetkeztethető már Noé előtt is. Nézzük a noahita parancsokat: Ezek közül hat tiltás, egy tevőleges. A tilalmak közé tartozó parancsok: - bálványimádás; - i-tenkáromlás; - vérontás; - tiltott szexuális kapcsolatok; - lopás; - élő állat testrészének fogyasztása. A tevőleges: - bíróságok felállítása / igazságszolgáltatás (a hetedik parancs). A hét parancs a Bibliában ilyen felsorolásban, megfogalmazásban nem szerepel, hanem a következő bibliai versből vezethetők le:
וַיְצַו יְהוָה אֱלֹהִים, עַל-הָאָדָם לֵאמֹר: מִכֹּל עֵץ-הַגָּן, אָכֹל תֹּאכֵל. וּמֵעֵץ, הַדַּעַת טוֹב וָרָע--לֹא תֹאכַל, מִמֶּנּוּ: כִּי, בְּיוֹם אֲכָלְךָ מִמֶּנּוּ--מוֹת תָּמוּת.
„Ráparancsolt az Örökkévaló I-ten az emberre, mondván: a kert minden fájáról ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél.” (1Móz. 2:16-17). Kövessük a magyarázat logikai menetét: A mondatban elég lett volna azt mondani: „a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél” – ez azt jelentené, hogy minden más fáról ehetett! A mondat első fele látszólag felesleges. A Tórában azonban nincs semmi felesleges. Minden látszólagos „feleslegesnek” külön értelme van. Logikai elv, hogy a feleslegesnek tűnő mondatrész valamely szava bárhol máshol szerepel a Bibliában, és az ottani kontextusa kapcsolatba hozható (még akár erőltetett módon is), mint jelen esetben is, a noahita törvényekkel. A Talmud, Szanhedrin 56b így magyarázza: „Mestereink tanították: Hét dologra vonatkozóan kaptak parancsot Noé fiai. … Honnan tudjuk ezt? „Ráparancsolt” – ez az igazságszolgáltatás, mert azt mondja (az Írás): Mert ismerem őt, hogy ráparancsol fiaira és háza népére, hogy őrizzék meg az Ö-ökkévaló útját, és igazságot és jogosságot tegyenek (I.M. 18/19). „az Ö-ökkévaló” – ez az i-tenkáromlás, mert azt mondja (az Írás): És aki meggyalázza az Ö-ökkévaló nevét, halált haljon ( III.M.. 24/16). „I-ten” – ez a bálványimádás, mert azt mondja (az Írás): Ne legyenek más i-teneid (II.M. 20/3) „az emberre” – ez a vérontás, mert azt mondja [az Írás]: Aki kiontja az ember vérét, annak az ember ontsa ki a vérét (I.M. 9/6). „mondván” – ez a tiltott szexuális kapcsolatok, mert azt mondja (az Írás): Mondván, ha a férfi elküldi a feleségét, és elmegy tőle és más férfié lesz, vajon visszatér-e még hozzá a férfi? (Jer. 3:1) „a kert minden fájáról” – de nem lopással, „ehetsz” – de nem élő állat testrészét.” Befejezésül meg kell jegyezni, hogy a noahita törvények száma vitatott. A bölcsek további parancsokat tettek hozzá a héthez. Vita tárgyát képezheti, hogy a parancsok némelyike általános elveknek tekintendő-e. Ugyanakkor a noahita parancsok számos kétséget vetnek fel: - Az élő állat testrésze fogyasztásának tilalma hogyan egyeztethető össze a vérfogyasztás tilalmával? - A bálványimádás tilalma szerint, ha Noé nemzedékét bálványimádásra kényszerítik,kötelesek mártíromságot (azaz öngyilkosságot I-ten nevében: kiddus ha-Sém) vállalni? - A bálványimádás tilalma bálvány előtti leborulásként értelmezhető vagy a bálványkészítésre is vonatkozik? - Hogyan érvényes a hét noahita törvény megtartása, a nem zsidó népekre, ha ez csak Mózes első könyvéből vezethető le? Lehet törvény betartatásának elve azok természetes, általánosan elvárhatósága, úgy hogy azokra nem kaptak parancsot I-tentől? Vagy a hét törvény betartása a :כִּי-אֹתְךָ רָאִיתִי צַדִּיק לְפָנַי, בַּדּוֹר הַזֶּה. „…mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.” ( I.M. 7/1.) vezethető vissza? Végül egy érdekes mondatra szeretném felhívni kedves olvasók figyelmét:
עֹד, כָּל-יְמֵי הָאָרֶץ: זֶרַע וְקָצִיר וְקֹר וָחֹם וְקַיִץ וָחֹרֶף, וְיוֹם וָלַיְלָה--לֹא יִשְׁבֹּתוּ.
„Amíg csak megmarad a föld, nem fog megszűnni vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjjel.” ( I.M. 8/22.) Mit közöl ez a felsorolás? Az írás bölcseink szerint azért sorolja fel ezeket, mert azt mondta I-ten: „Nem fogom kiirtani az embereket egyszerre, amint az Özönvíz idején, hanem egyenként pusztítom el őket. „Nem fog megszűnni a vetés és aratás” azt jelenti: Egyesek születnek, mások meghalnak. Mi miatt halnak meg az emberek? „Hideg és meleg” által. Amikor változik a nyár és tél, megjelennek a betegségek. Ezért szokás volt böjtölni Peszách és Szukot után két hétfőn és egy csütörtökön, mert „ez idő tájt változik az idő”! Ezért aszkézist, könyörgés tartottak, hogy az időváltozás ne ártson a szervezetüknek. A hideg ne hervassza, a meleg ne perzselje a vetést.
írta: Szerdócz J. Ervin rabbi