בייה
Mikéc מִקֵּץ A hetiszakasz tartalmából József kiszabadul a fogságból. A Fáraó álmát ugyanis nem tudta senki megfejteni. Ezért Józsefet kihozták a börtönből a főpohárnok tanácsára. Az álomban hét kövér tehenet felfal hét sovány tehén, hét szép, telt kalászt elnyel hét aszott, vékony kalász. József megfejtette az álmot, ami szerinte azt az üzenetet hordozza, hogy a bőség hét esztendejét az éhség hét szűk esztendeje fogja követni. József azt tanácsolja a Fáraónak, hogy a bőség éveiben halmozzon fel gabonatartalékot. A Fáraó kinevezi Józsefet Egyiptom kormányzójává. József feleségül veszi Ászenátot, Potiferának, Ón papjának leányát, és két fia születik tőle: Menásse és Efrájim. (I.M. 41/1–52.) A bőség évei után eljönnek a szűk esztendők. Az éhínség az egész térséget sújtja. Egyedül Egyiptomban lehet élelmet szerezni, abból, amit a Fáraó József tanácsára felhalmozott. József tíz fivére is Egyiptomba utazik, hogy gabonát vegyenek. Benjámin azonban otthon marad, mert Jákob félti: nem szeretné, hogy baja essen. József felismeri bátyjait, ők azonban nem ismernek rá. József azzal vádolja őket, hogy kémkedni jöttek Egyiptomba. József ragaszkodik ahhoz, hogy hozzák el Benjámint is az országba. Ezt azzal az indokkal parancsolja testvéreinek, hogy ezzel igazolhatják, hogy valóban azok, akiknek mondják magukat, és nem kémek. Simont József túszként visszatartja. Hazafelé a fivérek felfedezik, hogy a pénz, amelyet a gabonáért fizettek, rejtélyes módon visszakerült hozzájuk. (I.M. 41/53–42/28.) Jákob csak akkor engedi el Benjamint, ha Jehuda személyes felelősséget vállal érte. József ezúttal szívélyesen fogadja őket, szabadon engedi Simont, ebédre hívja testvéreit házába. Ott elrejti varázserővel bíró ezüstserlegét Benjámin zsákjában. A fivérek mit sem sejtve, másnap reggel elindulnak hazájukba. József embereivel üldözőbe veszi őket. Átkutatják a zsákjaikat, és megtalálják a serleget. Letartóztatják őket. József felajánlja, hogy szabadon engedi mindnyájukat, csak Benjámint tartja vissza, hogy szolgája legyen. (I.M. 42/29 -44/17.) A hetiszakasz az álomról szól. Érdemes ezúttal az álomról szót ejteni. A témával C.G. Jung, a pszichológus tudós két könyvében közérthetően foglalkozik: C.G. Jung: Álom és lelkiismeret ( Európa Könyvkiadó, 1996) J.G. Jung: Az ember és a szimbólumai.( Göncöl kiadó, 1978.) C.G. Jung szerint az álom: „az álom a tudatalatti reagálása az élet fontos eseményeire, és alapvető, feldolgozatlan kérdéseire”. Az álmok, élmények, tapasztalatok, megoldatlan kérdések olyan tudatalatti visszatükrözések, mely tudatos énünket foglalkoztatja. Az álmok gyakran nem érthetőek, hiszen nem egyértelműek. Az álmok képekben, szimbólumokban „szólnak hozzánk”, nem adnak egyértelmű magyarázatot. Az álmot értelmező számára viszont olyan alap, amelyből értelmezi azt. Az álmok ugyanis rejtve, de sejtetik a megfejtésüket, tartalmukat, és az ahhoz vezető utat is. A szimbolikus, képi nyelvet ehhez ismerni kell. Jung szerint az információk, élmények, tapasztalások, sérelmek, áramlása mindenkiben folyamatos. Az „Én” a napi történéseket, sérelmeket elraktározza. Az „Én” azzal védekezik, hogy felejt, de lényegében leviszi a tudattalanba. Időnként az álomban közöl valamit, mely a személyre, vagy a külvilágra vonatkozik. Más esetben a személy és a külvilág viszonyát értelmezi. A „megoldás”, az álom megfejtése, az álmot látó saját gondolkodásában „rejtőzik”. Jung szerint az álom homályos tükör, az álmot látó értelmi szintjének megfelelő szimbólumaiban jelenik meg, „beszél”. A személy tudatában a tudati szintek is különböznek, és a tudati szintek különbözősége, a szintek közötti kommunikációs zavarok okozzák az álmok szimbolikus jellegét és érthetetlenségét. Tehát az álmok az „Én” történéseinek értelmi szint szerinti feldolgozása, melyet esetenként azok kivetítése követi: nonverbális az álom vizuális eszközével, készletével. A „zavarok kiküszöböléséhez” azok „tudatalatti kivetítéséhez” a tolmács az „álomfejtő”, napjainkban a pszichoanalitikus. A Szentírásban megjelenő álmok az álom „hétköznapi voltán” túl, információs csatornák is. Az álom az arra hivatott ember (próféta) számára egy kommunikációs csatorna, amely időnként megnyílik az égi szférák felé. I-ten álmon keresztül „kommunikál”: útbaigazítást, tanácsot, jövendölést ajánlva az ember számára. Álmot természetesen minden ember lát, a prófétai álom viszont üzenet értékű, és ez a kiválasztottak kiváltsága. Az álom, a profetikus álom értelmezéséhez, az álom, mint I-ten kinyilatkozásának felismeréséhez képesség kell. Kettős képesség, azaz veleszületett különleges képesség, ugyanakkor kognitív, tehát elsajátítható képesség, bölcsesség szükséges. Majmonidesz szerint ez a veleszületett és elsajátított képesség tizenkilenc csoportba sorolható. Az álom a vallás világában létra a földi profán és szakrális égi dimenziók között, melyben az „Égi” a közlő, a föld pedig a befogadó recipiens. Van „egyszerű” álom, amely egy egyértelmű, közérthető üzenetet álomban közöl. A profetikus álmok, Jung értelmezésében az ún. kommunikációs álmok, mindig szimbolikusak, megfejtésükhöz „kulcs” kell. Az ókor világában az álmok istenek, démonok ajándékai voltak, melyek egyben néha érzelmi, gyakran érzéki ajándékok is; vagy gyakran lehettek büntetések, vagy a szellemek „kötekedése” is. Ezek ellen démonűzést alkalmaztak, és különféle praktikákkal védekeztek. A Szentírás első álma az Ádámra bocsátott álom. (I.M. 2/21.) וַיַּפֵּל יְהוָה אֱלֹהִים תַּרְדֵּמָה עַל-הָאָדָם „És az Ö-ökkévaló mély álmot bocsátott az emberre és ő elaludt…” Ábrahám Ősapa álma: „látomás-álom” (I.M. 15/1.) אַחַר הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה, הָיָה דְבַר-יְהוָה אֶל-אַבְרָם, בַּמַּחֲזֶה „Ezen dolgok után, szólott az Ö-kkévaló igéje Ábrahámhoz, látomásban…” Ábrahám „álma” valójában kábulat, melyet akár módosult tudatként is felfoghatunk, mikoron „irracionális képekben” lát. Az álom-állapot üzenet a kiválasztottság szellemében magalakuló szövetségről, és annak különös nyelvén biztosítja Ábrahámot. Jákob, a harmadik Ősapa, „létra álma” még misztikusabb (I.M. 28.) : וַיַּחֲלֹם, וְהִנֵּה סֻלָּם מֻצָּב אַרְצָה, וְרֹאשׁוֹ, מַגִּיעַ הַשָּׁמָיְמָה; וְהִנֵּה מַלְאֲכֵי אֱלֹהִים, עֹלִים וְיֹרְדִים בּוֹ. „És álmodott. Íme, egy létra állt a földön, melynek csúcsa az égig ért, és íme, I-ten angyalai fel és alá jártak rajta”. Az álmot Jákob meg sem próbálja értelmezni. Talán azért, mert az álma felvezetője annak a kinyilatkoztatott ígéretnek, amely az álmot követi. Nem egyértelmű az sem, hogy I-ten szavai hozzátartoznak az álomhoz, vagy az Ősapa éber állapotában hangzanak el. Hetiszakaszunk és az előbbi hetiszakasz is József álmairól szól. Két féle álomról olvasunk: József olyan álmairól, melyeket ő lát és fejt meg. Az álmot ő látja, de testvéreit is érintő álmok ezek, ezért közli azokat testvéreivel ésAtyjával. Különlegessége ezeknek az álmoknak az, hogy József nem számol azok rá nézve kedvezőtlen következményeivel, azaz, hogy az álmok és megfejtésük miatt testvérei meggyűlölik. Az álmok értelmezése csak a könyv végén világosodik meg számunkra. Mások álmairól is olvasunk, melyeket szintén József fejt meg.
וַיְהִי, מִקֵּץ שְׁנָתַיִם יָמִים; וּפַרְעֹה חֹלֵם,
„Történt két év múlva, hogy a Fáraó álmodott: Íme, ott állt a folyó partján.” (I.M. 41/1.) A mondatot olvasva felmerül a kérdés: mit jelenthet a וַיְהִי, מִקֵּץ שְׁנָתַיִם יָמִים „Történt két év múlva”? Azt, hogy József két év büntetést kapott ártatlanul, ugyanis Potifár felesége szemet vetett az ifjúra, de az ellenállt a nő vágyainak. József látszólag ártatlanul bűnhődik. Az előbbi hetiszakaszban azonban elkövet egy hibát: I-ten helyett a főpohárnok személyébe helyezte bizalmát. Aki emberben bízik, az csalódik. Ezért mondja a 125. Zsoltár:הַבֹּטְחִים בַּיהוָה כְּהַר- צִיּוֹן לֹא-יִמּוֹט, לְעוֹלָם יֵשֵׁב. „Kik az Ö-kkévalóban bíznak, olyanok, mint Cion hegye, nem fognak sohasem meginogni.”. Chizkuni szerint Józsefnek tizenkét fia lett volna, de mivel a főpohárnok közbenjárását kérte, I-ten iránti bizalmát árulta el. Ezért csak két fia született, és két évvel többet raboskodott, mint amit az Ö-ökkévaló eleve megszabott neki. József kérte a főpohárnokot:
כִּי אִם-זְכַרְתַּנִי אִתְּךָ, כַּאֲשֶׁר יִיטַב לָךְ, וְעָשִׂיתָ-נָּא עִמָּדִי, חָסֶד; וְהִזְכַּרְתַּנִי, אֶל-פַּרְעֹה, וְהוֹצֵאתַנִי, מִן-הַבַּיִת הַזֶּה. טו כִּי-גֻנֹּב גֻּנַּבְתִּי, מֵאֶרֶץ הָעִבְרִים; וְגַם-פֹּה לֹא-עָשִׂיתִי מְאוּמָה, כִּי-שָׂמוּ אֹתִי בַּבּוֹר.
„Hanem azután emlékezz meg rólam, ha jó sorsod lesz, és gyakorolj rám szeretetet, említs meg engem a Fáraónál és vezess ki ebből a házból. Mert elloptak engem a héberek országából, itt sem követtem el semmit, hogy börtönbe vessenek.” (I.M. 40/14-15.) Amikor az álomfejtők nem tudják megfejteni a Fáraó álmát, akkor jut eszébe a héber rabnak tett ígérete. József bűne az volt, hogy a Pohárnoktól kér segítséget, nem I-tentől. József fiatalkori álomlátásával ellentétben nem saját személyét, hanem I-tent emeli mondatai középpontjába (négyszer fordul elő az „I-ten” megnevezés). Az ifjú egocentrikus érzésétől megszabadulva nem saját személyét, tehetségét, hanem az I-teni üzenetet hangsúlyozza álomfejtésében. A Fáraó tetszését is a fiú szerénysége nyerte meg. Mi történt volna, ha a Pohárnok nem feledkezik meg Józsefről? Kiszabadította volna, és valószínű szolgájává teszi. Lett volna alkalma megfejteni a Fáraó álmát, de másként csengtek volt szavai a Fáraó fülében. Jutalomra számíthatott volna a Fáraótól, de nem többre, hiszen börtönből való menekülését emberi kapcsolatának, és saját tehetségének tudhatták volna. Józsefnek szüksége volt két esztendőre, hogy magára maradva ráébredjen, nem számíthat emberi segítségre, saját képességeire sem, hanem egyedül I-tenben bízhat. Szenvedésének, megpróbáltatásának köszönhette, hogy új életérzésének adjon hangot, ezzel megnyerve az uralkodó tetszését, és vele az alkirályi címet.
וַיְדַבֵּר שַׂר הַמַּשְׁקִים, אֶת-פַּרְעֹה לֵאמֹר: אֶת-חֲטָאַי, אֲנִי מַזְכִּיר הַיּוֹם.
„Ekkor szólt a főpohárnok Fáraóhoz mondván: Meg kell említenem vétkeimet ma.” (I.M. 41/9.) Miért említi a Főpohárnok önmaga vétkét előbb, mint, hogy hivatkozna a héber ifjúra, Józsefre? Rási szerint a gonoszok jótéteményeiben rejlik egy kis gonoszság is.
וְשָׁם אִתָּנוּ נַעַר עִבְרִי, עֶבֶד לְשַׂר הַטַּבָּחִים, וַנְּסַפֶּר-לוֹ, וַיִּפְתָּר-לָנוּ אֶת-חֲלֹמֹתֵינוּ: אִישׁ כַּחֲלֹמוֹ, פָּתָר
„És ott volt velünk egy héber fiú, a testőrök kapitányának szolgája, és mi elbeszéltük neki, ő pedig megfejtette álmunkat. Mindegyikünknek álma szerint fejtette meg.” (I.M. 41/12.) Miért részletezi, hangsúlyozza a Főpohárnok Józseffel kapcsolatban, hogy ifjú, héber és szolga? Rási előző megállapítása alapján a Főpohárnok Józsefről tudatosan hátrányos dolgokat mond. Három dolgot állít Józsefről: נַעַר „ifjú”, aki nem volt elég érett ahhoz, hogy hivatalba kerüljön; עִבְרִי „héber”, aki nem ismeri az ország nyelvét; עֶבֶד „szolga”, az ország törvényei szerint szolga, rabszolga nem kerülhet magas funkcióba. Chickija szerint a Főpohárnok félt, hogy, ha József magas hivatalba kerül, számon kéri rajta, hogy ígérete ellenére elfelejtette kiszabadítani a börtönből. A Fáraótól is félt, hogy miért engedett ilyen értelmes fiút, olyan sokáig börtönben sínylődni? Toldojsz Jichák szerint: ellenkezőleg, pozitív dolgokat mond el a felsorolásban. נַעַר „ifjú”, ennek ellenére álmok fejt, megfejtései beigazolódnak, tehát próféciai képességei vannak. עִבְרִי „héber”, tehát nem lehet egyszerű varázsló, mint az egyiptomiak, hiszen a héberek vallása tiltja a varázslást. עֶבֶד „szolga”, tehát nem nevelkedett olyan házban, ahol sok mindent elsajátíthatott volna. A testőrfőnöknél szolgált, aki köztudott, hogy nem foglalkozik ilyen tudományokkal.
יג וַיְהִי כַּאֲשֶׁר פָּתַר-לָנוּ, כֵּן הָיָה: אֹתִי הֵשִׁיב עַל-כַּנִּי, וְאֹתוֹ תָלָה.
„És történt, ahogyan megfejtette, úgy is lett: engem visszahelyeztek állomásomba és őt felakasztották.” (I.M. 41/13.) Hogyan lehet, hogy a Fáraó nem fogadta el a bölcsei magyarázatait? Az előbb olvasható: וְאֵין-פּוֹתֵר אוֹתָם לְפַרְעֹה„de nem volt senki, aki meg tudta volna fejteni”. (I.M. 41/8.) Ez arra vonatkozik, hogy nem találta hitelesnek álomfejtői magyarázatait. A Fáraó ugyanis az álmát értelmével és jelentésével együtt álmodta. A megfejtését viszont elfelejtette, így bármit mondtak neki, azzal nem idézték emlékezetébe álmának jelentőségét. A bölcsek azt mondták neki: „hét lányod fog születni és hét lányod fog meghalni”. Ez nem oszlatta el nyugtalanságát. Nem kell rendkívüli bölcsesség ahhoz, hogy a tehenek szántásra, a kalászok a búzára vonatkoztak, de az Ö-ökkévaló elvonta értelmüket, hogy Józsefhez folyamodjanak és pozícióba hozzák.
וַיַּעַן יוֹסֵף אֶת-פַּרְעֹה לֵאמֹר, בִּלְעָדָי: אֱלֹהִים, יַעֲנֶה אֶת-שְׁלוֹם פַּרְעֹה.
„Felelt József Fáraónak, mondván: „Ez nem én bennem van, I-ten ad majd jó feleletet Fáraónak.” (I.M. 41/16.) Vajon miért szerénykedik József? Maimonidész Tévelygők útmutatója 2/37 szerint azért, mert az egész Teremtés, minden pillanata, I-ten léteztető ereje által működik, így a próféta szelleme is kizárólag I-ten akaratának megfelelően száll a kiválasztott halandóra. A próféciának tehát nem kizárólagos előfeltétele (habár gyakran velejárója) a szellemi rátermettség. Teljesen felkészületlenül is érhet valakit a „szellem”. Bilám (akiről IV.M. 22-25. fejezeteiben olvashatunk) felkészült és rátermett volta ellenére nem tudott I-ten akaratával szemben cselekedni. Talmud Bává Bátrá Traktátus12a szerint „a bölcs többet ér a prófétánál”. József, bár bízott I-ten segítségében, tudatni akarta a Fáraóval, hogy a megfejtés nem az ő bölcsessége, hiszen ezzel a képességgel I-ten akkor is megáldhatja, ha ő erre nem érdemes. Számolt azzal, hogy Egyiptom bölcsei, akik nem tudták megfejteni az álmot, irigykedni fognak rá. József az álomfejtés I-teni forrását hangsúlyozza, ugyanakkor Egyiptom álomfejtőinek és bölcseinek irigységét is megelőzi kijelentésével.
írta: Szerdócz J. Ervin rabbi