בייה

Jiszró יִתְרוֹ

A hetiszakasz tartalmából


Mózes apósa, Jiszró, ellátogat Midjánból a zsidók táborába, mert meghallotta, hogy hatalmas csodákat tett az Ö-ökkévaló Izráel népével. Magával vitte Mózes feleségét és két fiát, akiket Mózes – Áron tanácsára – hazaküldött, még mielőtt beléptek volna Egyiptomba. Jiszró azt tanácsolja Mózesnek, hogy hozzon létre egy elöljárókból és bírákból álló vezető testületet, amely segítségére lesz a kormányzásban és a nép körében felmerülő, igazságszolgáltatással kapcsolatos feladatok elvégzésében. (II.M.18.)
Izráel gyermekei a Szináj heggyel szemben táboroznak. Mózes tudatja velük, hogy az Ö-ökkévaló kiválasztotta őket, hogy az Ő מַמְלֶכֶת כֹּהֲנִים „papi birodalma” és גוֹי קָדוֹשׁ „megszentelt népe” legyenek. A nép erre válaszul kijelenti: „Mindazt, amit az Ö-ökkévaló mondott, meg fogjuk cselekedni!”. Mózes felkészíti a zsidókat a kinyilatkoztatásra, és figyelmezteti a népet, hogy három napon át tartózkodjanak a házasélettől, és készüljenek fel a nagy eseményre. (II.M. 19/1-15.)
A harmadik hónap (sziván) hatodik napján, hét héttel a kivonulást követően, „Mindazt, amit az Ö-ökkévaló mondott, meg fogjuk cselekedni!” — Izráel népe Mózes utasítására összegyűlt a Szináj hegyénél. I-ten leereszkedik a hegyre mennydörgés, villámlás, gomolygó füst és sófárhang közepette. Mózest felszólítja, hogy menjen fel hozzá. (II.M. 19/16-25.)
Az Ö-ökkévaló kihirdeti a Tízparancsolatot, elrendelve Izráel népének, hogy higgyen az Ö-ökkévalóban, ne imádjon bálványokat, ne vegye I-ten nevét a szájára hiába, tartsa meg a szombat napját, tisztelje a szüleit, ne öljön, ne paráználkodjék, ne lopjon, ne tegyen hamis tanúságot, és ne kívánja meg azt, ami a másé. (II.M. 20/1-14.)
A nép elpanaszolja Mózesnek: túlságosan sok számukra az I-teni kinyilatkoztatásakor elhangzott parancs, sem hogy el tudnák azt viselni. Könyörögnek Mózesnek, közvetítse I-ten üzenetét számukra. (II.M. 20/14-23.)

וַיִּשְׁמַע יִתְרוֹ כֹהֵן מִדְיָן, חֹתֵן מֹשֶׁה, אֵת כָּל-אֲשֶׁר עָשָׂה אֱלֹהִים לְמֹשֶׁה, וּלְיִשְׂרָאֵל עַמּוֹ: כִּי-הוֹצִיא יְהוָה אֶת-יִשְׂרָאֵל, מִמִּצְרָיִם.

„És meghallotta Jiszró, Midján papja, Mózes apósa mindazt, amit I-ten Mózes népével, Izráellel cselekedett, hogy kivezérelte az Ö-ökkévaló Isráelt Egyiptomból.” (II.M. 18/1.)
Hetiszakaszunk fontossága abban rejlik, hogy I-ten kinyilatkoztatását (hyerophánia) az עשרת הדברות a Tíz parancsolatot tartalmazza, amely talán „tíz mondás”-ként fordítható. A kérdés az, hogy valójában hány micvát tartalmaz a 613-ból. Még a hölgyek is kötelesek meghallgatni, habár rájuk nem vonatkozik a Tóra felolvasás, hallgatás parancsa. Ha így van, a kérdés az, miért lett a hetiszakasz יִתְרוֹ Jiszróról elnevezve. Kétségtelen, hogy Mózes apósa volt, de tény, hogy a bálványimádó Midján nép főpapja is. Ki is volt יִתְרוֹ Jiszró?
Jiszrónak hét neve volt (pl. Ruél). Előbb Jeszernek hívták, ám amikor elismerte I-tent az egyedülinek, nevét egy „ו” betűvel egészítették ki, így lett Jeszerből Jiszró. A Midrás szerint a nagy érdeme az volt, hogy elhagyta a bálványimádást. Ennek az lett a következménye, hogy népe kiközösítette. Többé nem vettek róla tudomást, megtagadták tőle szolgálatukat, még juhainak őrzését is. Fiai nem voltak, ezért lányai kényszerültek pásztorkodásra. Így kerülhetett sor arra, hogy Jiszró lányai megismerkedtek Mózessal. (lásd. II.M. 2/16-23.)
וַיִּשְׁמַע יִתְרוֹ „És meghallotta Jiszró…” kezdődik a hetiszakasz.
Persze azonnal kíváncsivá tehet bennünket, olvasókat: mit hallhatott Jiszró, hogy az olyan erős hatással volt rá? Bölcseink szerint több dolgot hallhatott.
Hallhatta azt, ami a Nádas-tengernél történt, az Ámálék támadásakor. Hallhatott az I-ten által nyújtott segítségről, melynek hírére indult el Jitró.
De hallhatta, hogy a zsidóknak I-ten Tórát akar adni.
Bölcseink szerint, Mózes apósa iránti tiszteletből lelkes szavaival hatott Jiszróra. Az ember kommunikációs eszköze a nyelv. Salamon király mondta: לֵב שָׂמֵחַ,יֵיטִב פָּנִים; וּבְעַצְּבַת-לֵב, רוּחַ נְכֵאָה. „Örvendő szív, derültté teszi az arcot, de a szív fájdalmában levert a lélek.” (Péld. 15/13.) A beteg lélek tele kétellyel, nélkülözi az igaz, erős, rendíthetetlen hitet, amely a gyógyítója lehetne. A nyelv viszont gyógyítja a lélek kételyeit. Minden lélekben ott van a jó csírája. A nyelv, az ima, ezt az erkölcsi erőt felszínre hozza. Bölcseink szerint Ábrahám egész életében a nyakán drágakövet hordott. Az összes beteg, aki rátekintett erre a kőre, meggyógyult. Amikor Ábrahám meghalt, I-ten levette ezt a követ, és odatette a Nap közepébe. Ábrahám tehát a nyakán „keresztül”, azaz nyelvén keresztül terjesztette a Tórát. Akik hallgatták szavait, meggyógyultak. Ábrahám halála után I-ten a Napba helyezte át a lehetőséget. Ezentúl hangtalanul bár, de a Tóra „hangja” bejárja az egész Földet, és hirdeti teremtő voltát, parancsoló szavát.

Szánhedrin 94a szerint hallotta, és Mózesnek és a hatszázezer kivonuló férfinek a szégyene, hogy nem mondtak áldást a Kivonulásra. Erre jött וַיִּחַדְּ יִתְרוֹ--עַל כָּל-הַטּוֹבָה, אֲשֶׁר-עָשָׂה יְהוָה לְיִשְׂרָאֵל: אֲשֶׁר הִצִּילוֹ, מִיַּד מִצְרָיִם. וַיֹּאמֶר, יִתְרוֹ, בָּרוּךְ יְהוָה, אֲשֶׁר הִצִּיל אֶתְכֶם מִיַּד מִצְרַיִם וּמִיַּד פַּרְעֹה: אֲשֶׁר הִצִּיל אֶת-הָעָם, מִתַּחַת יַד-מִצְרָיִם. „És örvendett Jiszró a jó miatt, amit az Ö-ökkévaló művelt Izráellel, hogy megmentette az egyiptomiak kezéből. És szólott „Legyen áldott az Ö-ökkévaló, aki megmentett benneteket, az egyiptomiak hatalmából és a Fáraó kezéből, aki megmentette a népet az egyiptomiak hatalma alól!”. (II.M. 18/9-10.) Jiszró tanította meg, hogy nem kizárólag csodák, jelentős események sora után kell áldani I-tent, hanem akkor is, amikor a világban zajló eseményekre gyakorolt hatása nem érzékelhető.
Izráel első királya Saul, égi parancsot kapott, hogy támadja meg az Amálitákat. Kéni utódait — akik az I-ten által pusztulásra ítélt területen laktak — figyelmeztette:

וַיֹּאמֶר שָׁאוּל אֶל-הַקֵּינִי לְכוּ סֻּרוּ רְדוּ מִתּוֹךְ עֲמָלֵקִי, פֶּן-אֹסִפְךָ עִמּוֹ, וְאַתָּה עָשִׂיתָה חֶסֶד עִם-כָּל-בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, בַּעֲלוֹתָם מִמִּצְרָיִם; וַיָּסַר קֵינִי, מִתּוֹךְ עֲמָלֵק

„Ekkor szólt Saul Kénihez: Menjetek, távozzatok el, vonuljatok el az ámálék közeléből, nehogy elveszítselek vele együtt, holott te szeretetet gyakoroltál Izráel fiaival, mikor felvonultak Egyiptomból!” (1Sámuel 15:6)
Bölcseink szerint „gyanús”, hogy a Jiszróról szóló beszámoló közvetlenül az Amaliták támadásáról szóló fejezet után áll. Ezt azzal magyarázzák, hogy különbséget kell tenni Amálék és Jiszró között. Amálék Ézsau leszármazottjai voltak, Izráelnek rokonai, azaz Ezsáutól származtak, aki Jákobnak, a harmadik ősapának az ikertestvére volt. Minden rokonsági előzmény ellenére megtámadták a fáradt és meggyötört, Egyiptomból szabadult zsidó népet. Jiszró minden idegensége ellenére ragaszkodik Mózeshez, és több szívességet is tett neki. Ezért a Tóra dicséri Jiszrót, Amálékról pedig azt állítja, hogy ki kell írtani az ég alól! (lásd II.M. 17/14.)

בַּחֹדֶשׁ, הַשְּׁלִישִׁי, לְצֵאת בְּנֵי-יִשְׂרָאֵל, מֵאֶרֶץ מִצְרָיִם--בַּיּוֹם הַזֶּה, בָּאוּ מִדְבַּר סִינָי וַיִּסְעוּ מֵרְפִידִים, וַיָּבֹאוּ מִדְבַּר סִינַי, וַיַּחֲנוּ, בַּמִּדְבָּר; וַיִּחַן-שָׁם יִשְׂרָאֵל, נֶגֶד הָהָר.

„A harmadik hónapban Izráel fiainak kivonulása után Egyiptom országából, ezen a napon elérkeztek Szinaj sivatagába. Elindultak Refidimból és eljutottak Szinaj sivatagába és táboroztak a sivatagban és tábort ütött ott Izráel szemközt a heggyel.” (II.M.19/1-2.)
A mondat érdekessége az, hogy a hivatkozás „Izráel fiai”-ra vonatkozik (többes számban) , viszont egyes számban áll: „tábort ütött” ?
Erre az a magyarázat, hogy előbbi táborozásuk Refidinben nem volt békés, tele volt indulattal és elégedetlenséggel, lázadtak Mózes ellen vizet követelve. Most a Szináj hegynél egy emberként, egy akarattal voltak készek elfogadni a Tórát.

Bachja magyarázata időrendi sorrendbe állítja az eseményeket:

  • Hétfőre esett Újhold napja.
  • Kedden érkeztek a hegyhez.
  • Szerdán jelentette Mózes I-tennek, hogy a nép kész átvenni a Tórát.
  • Csütörtökön hagyta meg I-ten Mózesnek, hogy tartsa magát készen a nép a kinyilatkozáshoz, ne közeledjen asszonyhoz három napig: csütörtökön, pénteken és szombaton.
  • Szombaton, a hét hetedik napján, adta I-ten a Tórát.

Azért mondjuk Szombaton a reggeli imában: „ישמח משה במתנת חלקו „Örvend Mózes jutalmi részének”, mivel Szombaton történt a Tóraadás Mózes közvetítésével.

וּמֹשֶׁה עָלָה, אֶל-הָאֱלֹהִים; וַיִּקְרָא אֵלָיו יְהוָה, מִן-הָהָר לֵאמֹר, כֹּה תֹאמַר לְבֵית יַעֲקֹב, וְתַגֵּיד לִבְנֵי יִשְׂרָאֵל

„És Mózes fölment I-tenhez és szólította őt az Ö-ökkévaló a hegyről mondván: Ekként szólj Jákob házához, és hirdesd Izráel fiainak.” (II.M. 19/3.)

Bachja Tóramagyarázó érdekes magyarázatot ad, miszerint: „בֵית יַעֲקֹב „Jákob háza” kifejezés alatt a nőket kell érteni, mivel a nők képviselik, tartják össze a házat, a családot. Ezért בֵית יַעֲקֹב „Jákob házához”, a nőkhöz, gyengéden beszélt. בְנֵי יִשְׂרָאֵל „,Izráel fiai” alatt a férfiakat kell érteni, velük szigorral beszélj, adja a Tóra az utasítást Mózesnek. A nőktől nem kívánja I-ten, amint azt az előbb is olvashattuk, hogy a Tórával foglakozzanak, és azt sem, hogy minden rendeletét betartsák.

. אַתֶּם רְאִיתֶם, אֲשֶׁר עָשִׂיתִי לְמִצְרָיִם; וָאֶשָּׂא אֶתְכֶם עַל-כַּנְפֵי נְשָׁרִים, וָאָבִא אֶתְכֶם אֵלָי.

„Ti láttátok mit cselekedtem Egyiptommal, és hogy felemeltelek benneteket sasszárnyakon és elhoztalak benneteket magamhoz.” (II.M. 19/4.)
A mondatban költői megfogalmazásban olvashatunk I-ten viszonyáról a zsidó néphez, az egyiptomi rabságból való kiszabadulást illetően, ami a Tóra szerint עַל-כַּנְפֵי נְשָׁרִים „sasszárnyakon” történt. Miért pont sasszárnyakon?
Bölcseink szerint a mondat arra a utal, hogy a sas a fiókáit a szárnyain viszi. Minden más madár — magyarázzák bölcseink — lábaival megragadva viszi a kicsinyeit. Ennek a magyarázata az, hogy a madarak félnek a felettük elrepülő ragadozóktól. Ha egy ragadozó felülről megtámadná, elengedné fiókáit, és azok még megmenekülhetnének. A sas viszont a legmagasabban repül. Felülről semmi támadás nem érheti, csak az ember nyilaitól fél. Ezért viszi a szárnyain a kicsinyeit, hogy őt érjék a nyilak, így megvédve azokat. Így tett I-ten is. Vezette Izráelt felhőoszlopban, amikor az egyiptomiak lőtték nyilaikat, a felhő felfogta azokat.

וְעַתָּה, אִם-שָׁמוֹעַ תִּשְׁמְעוּ בְּקֹלִי, וּשְׁמַרְתֶּם, אֶת-בְּרִיתִי--וִהְיִיתֶם לִי סְגֻלָּה מִכָּל-הָעַמִּים, כִּי-לִי כָּל-הָאָרֶץ.

„Most tehát, ha hallgatva hallgattok hangomra és megtartjátok szövetségemet, akkor értékes kincs lesztek számomra az összes népek közül, mert enyém az egész föld.” (II. M. 19/6.)
A zsidó vallásfilozófia paradigmája, hogy I-tennek van-e tudomása a történelem folyásáról? Beleavatkozik-e I-ten a történelembe, irányítja-e a történelmet?
כִּי-לִי כָּל-הָאָרֶץ „Mert enyém az egész föld” gondolatban a כִּי „mert” bizonyítéknak tekinthető az előbbi filozófiai, logikai kérdésre. כָּל-הָאָרֶץ „az egész föld”-et úgy kell érteni, hogy a Föld, mint anyag, tekintendő, ami I-ten fennhatósága alá tartozik. Arisztotelész szerint viszont anyag csak mozgásban, változásban létezhet. Válaszként, magyarázatként kell tekintenünk a mondatra: amíg az egész Föld létezik, I-ten irányítja a történelmet!

וְאַתֶּם תִּהְיוּ-לִי מַמְלֶכֶת כֹּהֲנִים, וְגוֹי קָדוֹשׁ: אֵלֶּה, הַדְּבָרִים, אֲשֶׁר תְּדַבֵּר, אֶל-בְּנֵי יִשְׂרָאֵל.

„És lesztek számomra papok birodalma és megszentelt nép. Ezek azon szavak melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.” (II.M. 19/6.)
A zsidók metafizikai küldetéstudata végigkíséri az egész történelmet.
מַמְלֶכֶת כֹּהֲנִים A „Papok birodalma” magába foglalja a zsidók kötelesség misszióját. Izráel olyan a népek között, mit a pap a közössége számára: ha a pap vétkezik, vétke sokszor nagyobbnak látszik és szigorúbb megítélés alá esik. A „kiválasztott nép” nem cím, hanem a feladat megnevezése: kötelesség.

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi