בייה

Chukát חֻקַּת

A hetiszakasz tartalmából


I-ten megismerteti Mózessel a vörös tehén törvényét. Ugyanis csak ennek az állatnak a hamvaiból készített „öntet”-tel tisztítható a halottal való érintkezésből származó tisztátalanság. (IV.M.19.)
Negyven évig tartó sivatagi vándorlás után Izráel népe elérkezik Cin pusztaságába. Mirjám, Mózes nővére meghal, a nép víz nélkül marad. I-ten parancsot ad Mózesnek: szólítson meg egy sziklát, parancsoljon rá, hogy adjon vizet. Mózest feldühíti népe, a nyakas, türelmetlen, lázadozó zsidó nép. Mérgében botjával a sziklára csap. Víz fakad a sziklából, ugyanakkor az Ö-való közli Mózessel, hogy ő és fivére, Áron, nem léphetnek be az Ígéret Földjére. Áron rövidesen meghal Hór hegyén, fia, Elázár veszi át tőle a főpapi feladatát. (IV.M.20.)
„Beszélt a nép I-ten és Mózes ellen”, azaz népe újabb elégedetlenségének ad hangot. Ezt követően, vagy ennek következményeként mérges kígyók támadják meg a zsidók táborát. I-ten utasítja Mózest, hogy készítsen rézkígyót, helyezze egy hosszú pózna tetejére. Aki majd felpillant rá, arra kígyóméreg nem fejti ki végzetes hatását, így felgyógyul a kígyómarásból. (IV.M.21/4–9.)
A nép dalra fakad a csodálatos kút tiszteletére, amely vízzel látta el őket a sivatagban. (IV.M. 21/10–20.)
A hetiszakasz különböző háborúkról számol be. A zsidó nép folytatja a vándorlást a Szentföld felé. Át akar jutni Edom földjén. Az edomiták nem engedik meg a zsidóknak az átvonulást országukon. A nép kisebb csata után végül megkerüli Edom királyságát. Ezek után újabb sikeres harcban vesznek részt a kánaániták ellen. Mózes további csatára kényszerül az emorita királyok, Szichon és Og ellen. Ezek szintén meg akarják gátolni, hogy Izráel átvonuljon a területeiken. A zsidók elfoglalják ezeket a Jordántól keletre fekvő területeket. (IV.M. 20/14–21.; 21/1–3., 21/22:1.)

Hetiszakaszunk a „פָרָה אֲדֻמָּה” a „vörös tehén” rendelettel kezdődik. A „פָרָה אֲדֻמָּה” „vörös tehén” klasszikus példája a חק törvényeknek, melyek lényegükben érthetetlenek. Talmud Szanhedrin traktátus 21b. szerint azért nincsenek felfedve a rendeletek, mert voltak olyan „okok”, melyeket még bölcs Salamon király sem értett és tévedett értelmezésükben. A királynak ugyanis tilos volt több feleséget venni amint az olvassuk: וְלֹא יַרְבֶּה-לּוֹ נָשִׁים, „És (a király) ne tartson sok feleséget” (V.M. 17/17.) Salamon értelmezése szerint ez rá nem vonatkozott. Erre a וְלֹא יַרְבֶּה( ne tartson) „jud” betűje panasszal ment az Ö-való elé: „Salamon eltöröl engem! Ma engem holnap egy másik betűt töröl ki a Tórából, amíg az egész Tóra ki lesz törölve!” I-ten válasza: „ Ezer olyan, mint ő lesz eltörölve, de belőlem egy darab sem!”

A vörös tehén „חק„ törvényének sok „különlegessége” van. Először is a fentebb említett dilemma, miszerint bölcs Salamon se tudta megmagyarázni a rendelet értelmét. Tudni kell, hogy a חקיםrendeleteket, minden magyarázat nélkül kell elfogadnunk, szemben a tמישפטים törvények többségével, amelyekre racionális magyarázat adható. Másodszor hogy a tehén hamvának vízzel kevert öntetének paradoxonja: „tisztává teszi a tisztátalant, miközben tisztátalanná teszi a tisztát". Ugyanis csak tiszta személy készítheti a vörös tehén hamuját tartalmazó öntetet, rálocsolhatja azt a tisztátalanra, miközben a folyamatban résztvevő tiszta személy rituálisan tisztátalanná válik.
De mi is a misztikus „vörös tehén"törvénye? Törvény, amelynek nagyon szigorú szabálya, elbírálása van? Aפָרָה אֲדֻמָּה olyan tehén, melynek minden szőrszála vörös (csupán egyetlen szőrszála lehet más színű). Testén nem lehet hiba, nem rakhattak rá igát, azaz nem foghatták semmiféle munkára. A Talmud szerint a két Jeruzsálemi Szentély fennállása alatt összesen kilenc vörös tehén született. A tehén hamujából készített öntetet viszont évszázadokon keresztül lehet hígítani és használni. Érdekes, hogy a homeopátia, mint alternatív orvostudomány, amikor napjainkban elterjedt és széleskörű, tudományos berkekben is elismerést kapott, használja a „hígítás” mint lényegi koncentráltság fogalmát. Ugyanis a „hígítás”, amit „kalibrált potencionálásnak” neveznek, önmagában nem az alapszubsztancia oldódásaként értelmeznek, hanem ellenkezően hatás koncentrálásaként. A tízedik vörös tehén születését a Mesiách idejére „várjuk”, majd feláldozzák a harmadik Szentély idején, az idők végén.

זֹאת חֻקַּת הַתּוֹרָה, אֲשֶׁר-צִוָּה יְהוָה לֵאמֹר: דַּבֵּר אֶל-בְּנֵי יִשְׂרָאֵל, וְיִקְחוּ אֵלֶיךָ פָרָה אֲדֻמָּה תְּמִימָה אֲשֶׁר אֵין-בָּהּ מוּם, אֲשֶׁר לֹא-עָלָה עָלֶיהָ, עֹל.

„Ez a Tóra törvénye amit az Ö-való megparancsolt mondván: Szólj Izráel fiaihoz: hozzanak neked egy teljesen vörös tehenet, hibátlant, amelyen még nem volt iga.” ( IV.M. 19/2) A פָרָה אֲדֻמָּה„vörös tehén” kérdésénél feltűnik az olvasónak aאֲדֻמָּה vörös szín kérdése. Rabbi Jismáél tizenhárom szentírás értelmezési elve közül a második az un. גזרה שוה „két hasonlóból következtetni” elve. Mózes első könyvének Toldoth hetiszakaszában olvasunk Ézsau születéséről: וַיֵּצֵא הָרִאשׁוֹן אַדְמוֹנִי, כֻּלּוֹ כְּאַדֶּ שֵׂעָר; וַיִּקְרְאוּ שְׁמוֹ, עֵשָׂו. „És kijött az első, vörös, egészen olyan , mint egy szőrös köpenyeg és elnevezték Ézsaunak.” (I.M. 25/25.) Az אַדְמוֹנִי"admoni" "vörösséget" bölcseink értelmezésükben a vérontással hozzák kapcsolatba. A גזרה שוה „két hasonlóból következtetni” elve alapján az értelmezésben két szövegrészletből kell kiindulni, melyekben külön-külön ugyanazok a fogalmak szerepelnek, ugyanakkor más kontextusban. Esetünkben az első az „aranyborjú bűne” (lásd II.M. 32/32.), ahol olvasunk Mózes indulatos cselekedetéről: וַיִּקַּח אֶת-הָעֵגֶל אֲשֶׁר עָשׂוּ, וַיִּשְׂרֹף בָּאֵשׁ, וַיִּטְחַן, עַד אֲשֶׁר-דָּק; וַיִּזֶר עַל-פְּנֵי הַמַּיִם, וַיַּשְׁקְ אֶת-בְּנֵי יִשְׂרָאֵל. „És megragadta a borjúbálványt, amelyet alkottak, és elégette a tűzben és megőrölte, míg finom porrá nem mállott, azután a víz színére, szórta és megitatta vele Izráel fiait.” (II.M. 32/20.) A mondatban a kapcsolat-kérdésünkhöz a עֵגֶל„ égel” borjú értelemszerűen kapcsolható kérdésünkben aפָרָה" tehén” fogalomhoz”. Az aranyborjú története vérengzésbe torkollott. וַיִּפֹּל מִן-הָעָם בַּיּוֹם הַהוּא, כִּשְׁלֹשֶׁת אַלְפֵי אִישׁ „..és elesett a népből aznap mintegy háromezer ember” (uo. /32/28.) Tehát a vérengzés mindkét esetben releváns. De ettől nem leszünk okosabbak, csak ha a, וַיַּשְׁקְ אֶת-בְּנֵי יִשְׂרָאֵל „megitatta vele Izráel fiait”-ra koncentrálunk. Itt egy harmadik Tórai szöveghez folyamodunk. Tudjuk, a zsidó hagyományban I-ten és a nép kapcsolata olyan, mint egy házassági szerződés. Ebben a férfi-nő szimbolikában, az időnként hűtlenkedő a nép, férje-ura (értsd az Ö-való) által hűtlenséggel vádolt asszony fogalmává szublimálódik. Bezárul a kör. Ezt megértjük, ha felidézzük a szentírási szöveget, amely arról szól, hogy mi történt az asszonnyal, akit férje hűtlenséggel vádolt?וְהִשְׁקָה, אֶת-הָאִשָּׁה, אֶת-מֵי הַמָּרִיםהַמְאָרְרִים; וּבָאוּ בָהּ הַמַּיִם הַמְאָרְרִים, לְמָרִים. „És itassa meg az asszonnyal a keserűség átokhozó vizét és a víz, amely az átkot okozza, beléje megy és keserűvé válik.” (IV.M. 4/24.) Olyan processzusról olvasunk, mely lényege a tisztázás, a megtisztítás. Így világossá válik a vörös tehén, aranyborjú és a hűtlenséggel vádolt asszony fogalmi kapcsolata! A vörös tehén a bűn jelképe, hiszen a bűn eltüntetésére alkalmazták. I-ten, ahogy megparancsolta: „וְיִקְחוּ אֵלֶיךָ” vegyék példaképül szemük elé. „פָרָה אֲדֻמָּה”- a bűn szimbólumát. Hogyan követi el az ember a bűnt? „תְּמִימָה” tökéletesen, „אֲשֶׁר אֵין-בָּהּ מוּם” hibátlanul, „אֲשֶׁר לֹא-עָלָה עָלֶיהָ, עֹל” Tehát még csak nem is terhes az elkövetőnek.

Ha a פָרָה אֲדֻמָּה vörös tehén mivoltát homály fedi, a kérdés ugyancsak misztikus. Hogyan is kell elkészíteni azt az öntetet, a "מֵי נִדָּה", „a tisztátlanság vizét", mely segítségével megtisztulhat az, aki halottal érintkezésbe került, és ezért tisztátalanná vált? A Szentély fennállásának az idején a rituális tisztaság (טהורה „tahora”) kiemelten fontos kérdés volt, hiszen kohén, lévi, izrael, férfi, de nő sem vehetett részt rituális szertartásokban, ha tisztátalan (טמאtame) volt. A tisztátalanság ( מאה tuma) egyik formája az emberi holttesttel való kapcsolatból származott, és ebből a tisztátalanságból való tisztulást szolgálta a vörös tehén hamujából készített "מֵי נִדָּה "tisztátalanság vize.
A fent idézett mondatban kihangsúlyozzák: זֹאת חֻקַּת „ez a Tóra törvénye”? Bölcseink szerint ez utalás arra, hogy זֹאת „ez” engesztelés az aranyborjú vétkéért. Erre született a mondás: „hadd jöjjön az anya és tegye jóvá gyermeke hibáját”. Ezért Éleázár, Áron fia mutatta be a vörös tehén áldozatot, nem apja, aki alkalmatlan volt az engesztelésre az aranyborjú miatt.
Felvetődik egy újabb kérdés: miért fontos a תְּמִימָה…אֲשֶׁר לֹא-עָלָה עָלֶיהָ, עֹל„hibátlan és az, hogy „amelyen nem volt járom”? A kérdésben a hangsúly a, עֹל a „jármon" van. A zsidók hibásak voltak az aranyborjú miattl, tehát a tehénnek hibátlannak kellett lennie. A nép aranyborjú vétke az volt, hogy a nép „levette magáról az i-ten-szolgálat igáját” így a vörös tehénnek olyannak kelet lennie, amelyen nem volt iga.

A szöveget olvasva feltűnik, hogy „וְיִקְחוּ אֵלֶיךָ”? Elázárnak vitték oda (uo. 3.) Ez azért különös, a kérdés fölösleges, hiszen tudjuk, hogy ő végezte el a szertartást. Mindenki másnak fölösleges lett volna „odavinni”! Akkor miért szól az utasítás Mózesnek? Miért áll: „vigyék oda”? Rasi szerint: „Mindig is a te nevedről fog az neveztetni: a tehén melyet Mózes készített elő a pusztaságba.” Mózes „tehenének” hamvait megőrizték az Olajfák hegyén, hogy az eljövendő idők összes tehenét azzal szenteljék majd meg. Ezért „Mózes tehenének” emlékezete örök. Mivel Áron készítette el az arany borjút, nem végezhette el ezt a rítust. Hiszen „a vádló nem lehet egy személyben védő is.” Azaz aki a bűnt okozta, nem alkalmas az engesztelésre.
Midrás: A Páráádumá áldozatára még Slomohámelech sem tudta a magyarázatot. Amikor a Szentélyt fel akarta építeni Egyiptom királyától kért kőműveseket. Egyiptom királya nem nézte jó szemmel, hogy Szentélyt építsenek I-tennek. Csillagjósokat hivatott, hogy ezek olyan kőműveseket válasszanak a munkához, akik abban az évben meg fognak halni. Amikor ezek megjelentek Slomohámelech előtt, az felkiáltott:”Hiszen ezek halott emberek!” Halotti ruhába öltöztetve visszaküldte őket Egyiptomba az üzenettel: „Talán azért küldtél hozzám holtakat, mert nem telik halotti ruhára? Én lássam el őket halotti köntösökkel?”

וְשָׂרַף אֶת-הַפָּרָה, לְעֵינָיו: אֶת-עֹרָהּ וְאֶת-בְּשָׂרָהּ וְאֶת-דָּמָהּ, עַל-פִּרְשָׁהּ יִשְׂרֹף

„És égessék el a tehenet szeme előtt, a bőrét, a húsát s a vérét ganéjával együtt égessék el.” (IV.M.19/5.)

Rási szerint: „Égessék el, ahogyan az aranyborjút elégették, teljesen égessék el, mint az vétekáldozatot.”

וְלָקַח הַכֹּהֵן, עֵץ אֶרֶז וְאֵזוֹב--וּשְׁנִי תוֹלָעַת; וְהִשְׁלִיךְ, אֶל-תּוֹךְ שְׂרֵפַת הַפָּרָה.

„És vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint és vesse a tehén égése közé.” (IV.M. 19/6.)
Miért alkalmaztak cédrusfát, izsópot és karmazsint a tisztítás folyamatában? Ez világossá válik, ha elolvassuk a תּוֹרַת הַמְּצֹרָע „a poklosság törvényét”(lásd. III.M. 14. fej.) ott ugyanis az áll: וְלָקַח לַמִּטַּהֵר שְׁתֵּי-צִפֳּרִים חַיּוֹת, טְהֹרוֹת; וְעֵץ אֶרֶז, וּשְׁנִי תוֹלַעַת וְאֵזֹב. „ …vegyenek annak, akinek meg kell tisztulnia két eleven tiszta madarat, és cédrusfát, karmazsint és izsópot.” (III.M. 14/4.) Tehát ezeket a poklosok tisztítási szertartásánál használták. Cédrus a legmagasabb, az izsóp a legalacsonyabb tisztátalansági szint szimbólumai. Jele annak, hogy a vétkes (általában) pökhendin vétkezik. Meg kell tehát alázkodnia, el kell vetnie pökhendiségét. A karmazsin vörös színű, a vörös a bűn jelképe, ugyan úgy, mint a vörös tehén is.

A vörös tehén törvényét áthatja egyfajta optimizmus. Ennek jelentőségét akkor érthetjük meg, ha elolvassuk Jésájá próféta szövegét, amelyben szerepel aתּוֹלָעkarmazsin fogalom, mint a megtisztulás folyamatának része:
לְכוּ-נָא וְנִוָּכְחָה, יֹאמַר יְהוָה; אִם-יִהְיוּ חֲטָאֵיכֶם כַּשָּׁנִים כַּשֶּׁלֶג יַלְבִּינוּ, אִם-יַאְדִּימוּ כַתּוֹלָע כַּצֶּמֶר יִהְיוּ. „Ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor, megfehérülnek, mint a hó, ha vörösek volnának, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Jesájá 1/18.)
Érdekesség, hogy aתּוֹלָע karmazsin, „pondrónak” fordítják, azért mert a karmazsin festékanyagát egy bizonyos magból vonták ki, melyek mindegyikében egy pondró volt.

וְאָסַף אִישׁ טָהוֹר, אֵת אֵפֶר הַפָּרָה, וְהִנִּיחַ מִחוּץ לַמַּחֲנֶה, בְּמָקוֹם טָהוֹר; וְהָיְתָה לַעֲדַת בְּנֵי-יִשְׂרָאֵל לְמִשְׁמֶרֶת, לְמֵי נִדָּה--חַטָּאת הִוא.

„És egy tiszta férfiú gyűjtse össze a tehén hamuját és tegye le a táboron kívül tiszta helyre és legyen ez Izráel fiainak községe számára őrizetül, mint tisztító víz, tisztálkodásra való az.” (IV.M. 19/9.)
Hogyan kell értelmezni: „וְאָסַף לְמִשְׁמֶרֶת” „ gyűjtse össze……őrizetül”?
Az elégetett tehén hamuját a Jeruzsálemi Szentélyek idején három részre osztották és három helyen őrizték:

  • egy részt az Olajfák hegyén helyeztek el. Ebből a főpapok tisztították meg magukat, újabb vörös tehén elégetéséhez.
  • második részt „szolgálatok adagját”, a tisztítási zsertartást végzők között osztották el.
  • harmadik részt a חעל„Chel” válaszfalnál helyeztek el, a Szentély udvara közelében.

Ez a fejezet, kronológiailag, a 14. fejezet után következik, melyben a zsidók negyven év vándorlásra ítéltettek. A 20. fejezetben viszont a negyvenedik esztendő eseményeit mondja el. A köztes idő, a „hallgatás korszaka”, mely a zsidók történetében rendszerint a gyarapodás évei. A harmincnyolc eseménytelen esztendő alatt alakult át a rabszolga tömeg néppé. Mózes által írt Tóra azt tanítja, hogy hallgatva kell várni a valós eredményeket.

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi