בייה

Bolok בָלָק

A hetiszakasz tartalmából


Bolok, Moáb királya, hívatja Bileámot, a midjanita varázsló-prófétát, hogy átkozza meg Izráel népét. Út közben azonban Bileám szamara látszólag megmakacsolja magát. Ugyanis látja az angyalt, akit az Ö-való azért küldött, hogy elállja útjukat, megakadályozva céljuk elérését. (IV.M. 22/2–41.)
Bileám három különböző helyről próbálja teljesíteni feladatát, elmondani átkait, de mindhárom alkalommal a száját áldás hagyja el. Bileám az idők végezetéről és a Messiás eljöveteléről is mond próféciát. (IV.M.23–24.)
Izráel fiai nem tudnak ellenállni a moabita lányok csáberejének, akik ráveszik őket, hogy boruljanak le, áldozzanak Peor bálványa előtt. Egy magas rangú izraelita tisztviselő nyilvánosan, minden zsidó megbotránkozására bevisz sátrába egy midjánita hercegnőt. Pinchász mindkettőjüket megöli, véget vetve ezzel a népet fenyegető dühöngő csapásnak. (IV.M.25/1–9.)

בִּלְעָםBileám hetiszakaszunk „főhőse” a midjaniták nagy varázslója, más vélemény szerint próféta. Bölcseink (lásd PirkeAvot 5/22) Ábrahám ősapánk ellenpéldájaként aposztrofál: „Aki az alábbi három tulajdonsággal rendelkezik Ábrahám ősapánk tanítványának mondhatja magát. Akinek viszont három más tulajdonsága van, az a gonosz Bileám tanítványa. A jóindulat, az alázatosság és a szerény lélek: ezek teszik az embert Ábrahám tanítványává, míg a rosszhiszeműség, a fennhéjázó szellem és a kevély lélek: ezek Bileám ismertetőjelei.”
Bileám szentírási története nagyon fontos eszmei tanítással szolgál. Azt tanítja, hogy a zsidó nép, a zsidó szellemiség, az egyistenhit fennmaradását kizárólag spirituális törvények irányítják, így csak szellemi erővel lehet legyőzni őket.
A Tórában, tehát Mózes öt könyvében 54 heti szakasz található. Minden hetiszakasz a könnyebb hozzáférhetőség, megközelítés okán, általában a nyitó mondatából vett szóval van megnevezve. Öt hetiszakasz a nevét bibliai szereplőről kapta. Mindannyian nemzedékük meghatározó férfiúi voltak, akikről a Talmud (Szánhedrin 110a.) a következőket mondja: „nagyok voltak a Tórában”:

  • 1. יִתְרוJiszró Mózes apósa, a midjanita főpap, elsőként ismerte fel I-ten szerepét a zsidók néppé válásában, áldást is mondva Izráel kiszabadítójára.
    וַיִּשְׁמַעמֹשֶׁה, לְקוֹלחֹתְנוֹ; וַיַּעַשׂ, כֹּלאֲשֶׁראָמָר
    „ És hallgatott Mózes apósa hangjára, és tette mindazt, amit mondott neki”(II.M. 18/24.)
  • 2. קֹרַחKorách a lázadás, elégedetlenség szinonimája.
    וַיִּקַּח קֹרַח, בֶּן-יִצְהָר בֶּן-קְהָת בֶּן-לֵוִי; וְדָתָן וַאֲבִירָם בְּנֵי אֱלִיאָב, וְאוֹן בֶּן-פֶּלֶת--בְּנֵי רְאוּבֵ
    És pártot ütött ( Mózes ellen) Kórách, Jichhár fia, Kehát fia, Lévi fia és Dátán és Ábirám, Eliáb fiai és Ón, Pelet fia, Reubén fiai.” (IV.M. 16/1.)
  • 3. בָּלָקHetiszakaszunk „hőse” negatív „hős”, a moabita király, aki felismeri, hogy a zsidókat erőből nem lehet legyőzni és fondorlattal Bileámhoz fordul, hogy varázslattal, átokkal győzze le I-ten választott népét.
    וַיַּרְא בָּלָק, בֶּן-צִפּוֹר, אֵת כָּל-אֲשֶׁר-עָשָׂה יִשְׂרָאֵל, לָאֱמֹרִי.
    „ És látta Bolok, Cippór fia mindazt, amit Izráel az Emórival tett.” (IV.M. 22/2.)
  • 4. פִּינְחָסÁron unokája, a hitbuzgalom példaképe, aki vitatott tettével mentette meg népét I-ten haragjától, szembeszállva a midjanita nők nemiségéből eredő kihívásnak.
    פִּינְחָס בֶּן-אֶלְעָזָר בֶּן-אַהֲרֹן הַכֹּהֵן, הֵשִׁיב אֶת-חֲמָתִי מֵעַל בְּנֵי-יִשְׂרָאֵל, בְּקַנְאוֹ אֶת-קִנְאָתִי, בְּתוֹכָם; וְלֹא-כִלִּיתִי אֶת-בְּנֵי-יִשְׂרָאֵל, בְּקִנְאָתִי.
    „ És szólt az Ö-való Mózeshez, mondván: Pinhász, Áron pap fiának Eleázárnak fia elfordította haragomat Izrael fiairól, midőn buzgólkodott értem közöttük, hogy ne semmisítsem meg Izráel fiait haragomban.” (IV.M. 25/10.)


Ki is voltבִּלְעָםBileám a midjaníta varázsló-próféta, akit Bolok a moabita király fogad fel, hogy átkával győzze le a zsidó népet? Nevét úgy is olvashatjuk:בלי עמBli-ám, aminek jelentése: „hontalan”. AבִּלְעָםBileám név„hontalan” fordítása abból a szempontból különös, amit bölcseink kiolvasnak belőle. Ugyanis a névbőlבִּלְעָםBileám anyagiassága olvasható ki az, hogy megrendelője iránti lojalitásának alapja az, hogy „ki add több pénzt” neki. Bileám valójában nem volt varázsló, vagy próféta, hanem „csak csillagjós”. Csillagjós képességét úgy kamatoztatta, hogy ha azt olvasta ki a csillagok állásából, valaki élni fog, azt megáldotta. Viszont ha azt, hogy rövidesen meg fog halni, azt megátkozta. Így a világ azt hitte, hogy az illető Bileám átka miatt halt meg. Midján vénei nem bíztak Bileám misztikus hatalmában. Próbára akarták tenni, ezért így gondolkodtak: Ha Bileám kész lesz velünk jönni, van alapja próféciai képességének. Ellenben ha vonakodik, elodázza a felkérést, akkor ez azt bizonyítja, hogy szélhámosság van kétes képessége mögött. Ezért amikor azt mondta a küldötteknek: לִינוּ פֹה הַלַּיְלָה„Háljatok meg itt az éjjel” (IV..22/8.), Midján vénjei, akik Bileámhoz tartoztak eltávoztak és kíváncsiságból csak Bolok király küldöttsége maradt vele.

ב וַיַּרְא בָּלָק, בֶּן-צִפּוֹר, אֵת כָּל-אֲשֶׁר-עָשָׂה יִשְׂרָאֵל, לָאֱמֹרִי.

„És látta Bolok, Cippor fiai mindazt, amit Izráel az Emorival tett”. (IV.M. 22/2.)
Mit láthatott Bolok, a Moabita király, ami arra sarkalta, hogy a zsidók ellen egy varázslót béreljen? Nos, azt „látta”, hogy Izrael legyőzte Szichont és Ógot, a két hatalmas királyt. Erre nagyon megrettent és trónvesztettnek képzelte magát. Honnan tudjuk, hogy a trónfosztásától félt? A szövegből lehet kikövetkeztetni, melyben nem azt olvassuk, hogyבלק מלך מואבBolok Moáv királya, csak azt „ésמואבMoáb (a szövegben „Moáb” Bolok nevét helyettesíti) nagyon megijedt!”
Midrás szerint azt mondta Moáb, Midján vénéinek: „Ez a zsidó nép természetfölötti móddal harcol és győz. Ismeritek Mózest, mivel sokáig köztetek lakozott (emlékezzünk: Mózes a Fáraó haragja elől Midján országába menekült, lásd II.M. 2/ 16. ), tudjátok meg, miben rejlik ereje, hatalma, legyőzhetetlensége. Azt felelték neki: Mózes ereje „csak a szóban rejlik”, az imában. Ha így van mondta Móáb, nekünk is van emberünk, akinek ereje a szóban rejlik: Bileám, majd megátkozza Izráelt és ártalmatlanná tesszük!
Érdekes, hogy a zsidók az emoriak elleni diadala kapcsán ír a Tóra Bolok félelmeiről, habár előbbi heti szakaszban, a zsidó nép Szichon és Básán, valamint Óg ellen aratott győzelméről is olvastunk. (lásd IV.M. 21/21-31.)
Bölcseink szerint általános szabály, hogy minden Tórai szövegben, ahol Izráelről egyes számban szól, a nép példamutató egységét hangsúlyozza. Pl וַיִּסְעוּ מֵרְפִידִים, וַיָּבֹאוּ מִדְבַּר סִינַי„Elindultak Refidinből és eljutottak Szináj sivatagába….”(II.M. 19/2.)
Az Óg elleni csatát így írja le a Tóra: וַיַּכּוּ אֹתוֹ וְאֶת-בָּנָיו וְאֶת-כָּל-עַמּוֹ, עַד-בִּלְתִּי הִשְׁאִיר-לוֹ שָׂרִיד; וַיִּירְשׁוּ, אֶת-אַרְצוֹ. „És megverték őt és fiait és egész népét úgy, hogy nem hagytak számukra maradékot és elfoglalták az országot.” (IV.M. 21/35.)
Szichon kapcsán olvassuk: וַיַּכֵּהוּ יִשְׂרָאֵל, לְפִי-חָרֶב „És Izráel megverte őt a kard élével…” (IV.M. 21/24.)
Bolokot tehát nem elsősorban a hadi sikerek, hanem a zsidó népen belüli összefogás aggasztotta, melyre utalást is találunk: וַיָּגָר מוֹאָב מִפְּנֵי הָעָם, מְאֹד--כִּי רַב-הוּא „És Moáb nagyon megijedt a nép miatt, mert számos volt….(IV.M.22/3.) Nem a „sokan voltak” kifejezést használja, hanem egyes számban: רַב-הוּא„sok volt”.

וַיֹּאמֶר מוֹאָב אֶל-זִקְנֵי מִדְיָן, עַתָּה יְלַחֲכוּ הַקָּהָל אֶת-כָּל-סְבִיבֹתֵינוּ, כִּלְחֹךְ הַשּׁוֹר, אֵת יֶרֶק הַשָּׂדֶה; וּבָלָק בֶּן-צִפּוֹר מֶלֶךְ לְמוֹאָב, בָּעֵת הַהִוא.

„És szólt Móáb Midján vénéihez: Most felfal e gyülekezet mindent körülöttünk, amint felfalja a marha a mező füvét. És Bálák, Cippor fia Moáb királya volt abban az időben.” (IV.M. 22/4.)
Tudjuk, hogy Moáb és Midján egymással ellenségeskedő nép volt. Különös, hogy Moáb mégis Midjánhoz fordult segítségért. Ebből azt tanuljuk ki, hogy az ellenségek is összefognak egy harmadiktól, közös ellenségeiktől való félelmükben. Amint itt is Moáb és Midján, Izráel fiaitól való félelmükben békét kötöttek, szövetkeztek egymással Izráel ellen.

ה וַיִּשְׁלַח מַלְאָכִים אֶל-בִּלְעָם בֶּן-בְּעֹר, פְּתוֹרָה אֲשֶׁר עַל-הַנָּהָר

„És követeket küldött Bileámhoz, Béór fiaihoz, Peszorban, amely a folyam felett van.” (IV.M. 22/5.)
Peszor (Pitru) az Eufrátesz „felett” kiemelt város volt Mezopotámiában, és a kuruzslás országának is nevezték. Az álomfejtők, a megfejtendő álom megfejtése érdekében odazarándokoltak. Történetükben is onnan akarták hozni a „nagy varázslót”. Bölcseink megjegyezik, hogy I-ten nemcsak a zsidóknak, a pogányoknak is adott prófétákat, abban a „reményben”, hogy azok majd Egyi-tenhitre tanítják bálványimádó népüket.

וְעַתָּה לְכָה-נָּא אָרָה-לִּי אֶת-הָעָם הַזֶּה, כִּי-עָצוּם הוּא מִמֶּנִּי--אוּלַי אוּכַל נַכֶּה-בּוֹ, וַאֲגָרְשֶׁנּוּ מִן-הָאָרֶץ: כִּי יָדַעְתִּי, אֵת אֲשֶׁר-תְּבָרֵךְ מְבֹרָךְ, וַאֲשֶׁר תָּאֹר, יוּאָר.

„Most tehát, jer kérlek, átkozd meg nekem ezt a népet, mert hatalmasabb mint én. Talán így erősebb leszek, úgyhogy megverhetem őt és kiűzhetem az országból. Mert tudom, akit te megáldasz az áldott, és akit megátkozol az átkozott.” (IV.M. 22/6.)
Rási szerint Bileámnak valóban voltak próféciai képességei. Ezt a képességet I-ten azért adta egy bálványimádó pogány nép vezetőjének, hogy ne élhessenek azzal a kifogással, hogy azért nem jártak a helyes úton, azért nem lettek egyistenhívők, mert nem voltak prófétáik úgy, mint Izráelnek.
Or Háchájim (Chaimben Mosesibn Attar, Marokkó, 1696-1743) értelmezése szerint Bileám „átkai és áldásai annyit értek, mint egy számár szavai” és amint azt már korábban említettük, valójában úgy tudta elnyerni az emberek ámulatát, hogy asztrológiai módszerekkel előre látta egyes emberek sorsát. A csillagok állásából jósolta meg egyes ember sorsát és aszerint áldotta, vagy átkozta őket. Így nyerte meg magának Bolkot is, akit megáldott, hogy király lesz, és ezért mondta Bolokכִּי יָדַעְתִּי, אֵת אֲשֶׁר-תְּבָרֵךְ מְבֹרָךְ, וַאֲשֶׁר תָּאֹר, יוּאָר. „mert tudom, akit megáldasz, az áldott, és akit elátkozol, az elátkozott”. (IV.M. 22/6.) Más kérdés, hogy miután megjelentek nála a népek vénjei, kétes értékű segítségét kérve, megjelent neki maga a zsidók I-tene is. Mindez viszont csak azért történt, hogy végül I-ten a zsidó nép gyűlölőjén keresztül áldhassa meg választott népét.
A tórai elbeszélésből nem derül ki Bileám státusza, foglalkozása. וַיֵּלְכוּ זִקְנֵי מוֹאָב, וְזִקְנֵי מִדְיָן, וּקְסָמִים, בְּיָדָם „És elmentek Moáb vénjei és Midján vénjei a varázslás díjával kezükben….” (IV. M 22/7.) Ebből viszont az kiolvassuk ki, hogy tudományához hozzátartozott aקְסָמִים varázslás lehetősége is. Valójában sámánnak képzelhetjük el .
Bileám személyének igazi rejtélye az, hogy bálványimádó lévén egyenesen az Ö-valóval kommunikál. Beszélgetése I-tennel nélkülözi a legtöbb prófétánál előforduló félelmetes jelek leírását, mely kivétel nélkül megrémíti azokat, akik színről színre látják az Ö-valót. Ábrahámhoz hasonló közvetlenséggel tárgyal I-tennel. וַהֲשִׁבֹתִי אֶתְכֶם דָּבָר, כַּאֲשֶׁר יְדַבֵּר יְהוָה אֵלָ „ …adok nektek feleletet, amint az Ö-való szólni fog hozzám….” (u.o. 22/8.) Mindez a klasszikus próféta attitűdnek is megfelel. annak ellenére, hogy Bileám nem zsidó, képességeit mégis Mózesével hasonlítják össze:
Bámid bár Rábbá 20. Tanchumá, Bálák 1 szerint: „I-ten Mózest rendelte Izráel fölé, Bileámot a világ népei fölé.”
Talmud Bává Bártá 15b. szerint: „Bileám a hét próféta egyike, aki a világ népeinek prófétál.”
Szifré Devárim Bileám képességeit, egyenesen Mózesé fölé emeli:
„Nem volt olyan próféta, mint Mózes, aki Izrael fölé lett helyezve, csak egyetlen, aki a világ népei közül lett kiemelve. Ki ez? Ő, Bileám, Beor fia. Mindazon által van különbség Mózes és Bileám próféciája között: Mózes nem tudta ki beszél vele, Bileám tisztában volt vele. Mózes nem beszélt Vele, csak felkelt a hangra (elkezdődött prófétai elhivatottsága) Bileám beszélt Vele akkor is, amikor elbukott”.
A Talmud méltatja Bileám erejét és tudását:
Ávodá Zárá4b, Sanhedrin 105b.: „meg tudja határozni az Ö-való hangjának pontos óráját, ami fontos, hogy milyen szándékkal és előjellel használja erejét. Tudni a „harag óráját” amikor I-ten nem segíti Izráelt, fontos információ lehet mind a zsidóknak mind ellenségeiknek.
וַיָּבֹא אֱלֹהִים אֶל-בִּלְעָם, לַיְלָה „ És I-ten jött Bileámhoz éjjel….” (IV. M. 22/20.)
A Midrás irodalom példákat hoz, ahol nem zsidók éjjel álmukba kaptak utasítást.

וַיָּבֹא אֱלֹהִים אֶל-לָבָן הָאֲרַמִּי, בַּחֲלֹם הַלָּיְלָה; וַיֹּאמֶר לוֹ, הִשָּׁמֶר לְךָ פֶּן-תְּדַבֵּר עִם-יַעֲקֹב--מִטּוֹב עַד-רָע. „Az Ö-való éjszaka álmában jött Lábánhoz, az arámihoz, és azt mondta neki: Őrizkedjél, hogy nem mondj Jákobról se jót, se rosszat.” (I.M. 31/24.)
Vagy:וַיָּבֹא אֱלֹהִים אֶל-אֲבִימֶלֶךְ, בַּחֲלוֹם הַלָּיְלָה; וַיֹּאמֶר לוֹ, הִנְּךָ מֵת עַל-הָאִשָּׁה אֲשֶׁר-לָקַחְתָּ, וְהִוא, בְּעֻלַת בָּעַל. „Eljött az Ö-való Ávimelekhez éjszakai álomban és azt mondta: meghalsz a nő (Sára) miatt, akit magadhoz vettél, mert az férjes asszony.” (I.M. 20/3.) Ismét máshol: וַיְהִי בַּחֲצִי הַלַּיְלָה, וַיהוָה הִכָּה כָל-בְּכוֹר בְּאֶרֶץ מִצְרַיִם „És történt éjfélkor, az Ö-való sújtotta mind az elsőszülötteket Egyiptom országából.” (II.M. 12/29.)
BámidbárRábbá 20/13 ebből kitanulja, hogy „Bileám nem volt méltó arra, hogy az Ö-való fényes nappal beszéljen vele.”
Misna Ávot 5/19-ben „Bileám a gonosz”-ról beszél, aki Ábrahám ellenpéldája.
Ábrahám jellemzője a עין טובה„jó szem” azaz alázatosság és szerénység.
Bileám jellemzője: עין רעה „rossz szem” azaz: rosszindulat, szemmel verés, gőg és fennhéjázás.
Vizsgáljuk meg Bileám prófétálásának fokozatait:

  • először visszautasítja az ajánlatot, (pozitív elem)
  • másodszor elfogadja a megbízatást és átkot akar mondani (negatív elem)
  • Ö-való parancsára cselekedett (semleges elem)
  • végül már az Ö-való figyelmeztetése ellenére vállalja a zsidók megátkozását (negatív elem)

Beresit Rabba, Sanhedrin 106a szerint Bileam a Fáraó tanácsadója volt, asztrológus, aki előre látta, megjósolta a zsidók kiszabadulását. Ennek megakadályozására tanácsolta a Fáraónak minden újszülött fiú vízbe fojtását.

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi