בייה

Beresitבְּרֵאשִׁית

I-ten hat nap alatt világot teremt. Az első napon megalkotja a sötétséget és a fényt. A második napon megteremti a mennyboltot a „felső vizek” és az „alsó vizek” szétválasztásával. A harmadik napon a szárazföldek és a tengerek határait szabja meg, és földből fákat és füveket sarjaszt. A negyedik napon az égboltra helyezi a Napot, a Holdat és a csillagokat, hogy időmérők legyenek és megvilágítsák a földet. Az ötödik napon megteremti a halakat, a madarakat és a hüllőket, a hatodik napon pedig a szárazföldi állatokat és az embert. A hetedik napon I-ten abbahagy minden munkát, és a nyugalom napjává szenteli azt. ( I.M. 1–2/3.)

I-ten a föld porából embert formál, az „élet leheletével élővé teszi”. Az ember egyedül van, és I-ten dönt: „Nem jó, hogy az ember egyedül legyen”, ezért bordájából asszonyt formál és lesznek egy pár. ( I.M. 2/4–2/5.)

Az első emberpárt az Édenkertbe helyezi, és megtiltja, hogy „a jó és rossz tudásának fájáról” egyenek. A kígyó rábeszéli Évát, hogy szegje meg a tilalmat, és férjét is kínálja meg a tiltott gyümölcsből. Bűnük büntetése: az ember halandóvá válik, élete végén visszakerül a földbe, melyből I-ten alkotta, életében az eredményeket kínlódás és szenvedés árán éri el. Végül I-ten kiűzi az embert az Édenből. ( I.M. 3.)

Éva két fiút szül: Káint és Ábelt. Káin meggyilkolja Ábelt, és hontalan vándorrá lesz. Ádámnak egy harmadik fia is születik, Sét, akinek tizedik generációs leszármazottja Noé, az egyetlen igaz ember a megromlott világban. ( 4/1–6:8.)

בְּרֵאשִׁית, בָּרָא אֱלֹהִים, אֵת הַשָּׁמַיִם, וְאֵת הָאָרֶץ

„Kezdetben teremtette I-ten az eget és a földet.” ( I.M. 1/1.) A Tóra első mondata hét szóból áll. A hét szó olyan, mint a teremtés hét napja, mely a Szombattal válik teljessé.

וַיְכֻלּוּ הַשָּׁמַיִם וְהָאָרֶץ, וְכָל-צְבָאָם.

„Így bevégeztetett az ég és a föld minden seregük.” ( I.M. 2/1.) A teremtés nem statikus, hanem egy dinamikus folyamat.
I-ten minden megteremtett. De éppen a teremtés dinamikus volta által a „minden”- ből hiányzott a nyugalom. A teremtés a hetedik nap, a Szombat által lett teljes, mert vele és általa lett a nyugalom. Az embernek szüksége volt és van nyugalomra. A nyugalom nélkül a föld, a teremtés által הָאָרֶץ, הָיְתָה תֹהוּ וָבֹהוּ,csak rend nélküli nyugtalanság. A teremtésben a nyugalom a Szombattal valósult meg. „A Szombat nyugalma” minden más nyugalom archetípusa és előképe az Örök nyugalomnak. A tartalmas élethez hozzá tartozik a nyugalom. Általa a létezés dinamikája kiegészül az „Örök” mint az időn és mozgáson túli dimenzió statikus voltával. Az életet a tartalmassága teszi hosszúvá. A Talmud szerint a szent földön kívül élő emberek azért érnek el magas kort, mert a Szombatot „szentül tartják”. Rabbi Chijja bar Abba meséli, hogy Laodicában (Sziria) járva egy gazdag lakos meghívta Szombatra. Ebéd előtt tizenhat ember hozott egy ezüst asztalt tele minden jóval. Az asztal közepén egy gyerek ült, aki folyamatosan mondta: „I-tené a föld és minden, ami rajta van.” Azért mondta ezt a gyerek, nehogy a tulajdonos elbizakodjon vagyona miatt. A rabbi megkérdezte a tulajdonost, milyen érdem miatt gazdagodott meg. A válasz az volt, hogy mészárosként, amikor sikerült vennie egy hibátlan szép állatot azt megtartotta Szombatra.

A Tóra első mondatának 7 szava megfelel a Menóra 7 ágának. Oldalt három- három ág, mint a páros és páratlan napok és középen I-ten szimbóluma. A világnak, az Ö-ökkévaló felé kell irányulnia úgy, mint a Menóra lámpásának fénye, ahogyan az a tórai parancsolatban áll: אֶל-מוּל פְּנֵי הַמְּנוֹרָה, יָאִירוּ שִׁבְעַת הַנֵּרוֹת. "A lámpás előrésze felé világítson mind a hét láng" (IV.M. 8/ 2.). A Menóra középső ága a szombatra is utal, akárcsak a Mindenható Neve (אֱלֹהִים) az első mondat hét szava között. A Menóra mint világosság forrása וַיְהִי-אוֹר„És lett világosság” ( I.M. 1/4.) alapján az igazak cselekedetei.וְחֹשֶׁךְ, עַל-פְּנֵי תְהוֹם„ és sötétség volt a mélység színén” ( I.M.1/1.) a gonoszok tettei. A világosság az öröm, remény, boldogság. A világosság a hit, a tudomány, az erkölcs, a szeretet, a lelkiismeret, a béke. A sötétség a halál, a sír, a gyász, a gyűlölet, a merevség, a nyomor, az átok, a bűn! Midrás szerint a világ nem volt érdemes a világosságra, ezért az Ö-ökkévaló fenntartotta későbbi korokra, az igazaknak. Ötször találkozunk a teremtés történetében a „világosság” szóval. Ez a Tóra öt könyvére vonatkozik, melynek világosság a neve.

A Tóra első szava, בְּרֵאשִׁית két másik héber szót rejt magában: a két-két szélső betűt összeolvasva ezt látjuk: ברית (= szövetség), míg a közepén megmaradó két betű egy másik szót jelent: עש (= tűz). A zsidó misztikus irodalom, Zóhár könyve, ebből arra következtet, hogy ha az ember megtartja Istennel kötött szövetségét, megőrzi és betartja a Tóra erkölcsi parancsolatait, a veszély elhárul, ám ha megszegi azokat, ha felbontja a szövetséget, elszabadul a tűz, és elpusztíthatja az egész világot. A „Mindenható” I-tenről, Martin Buber filozófus provokatív dolgot állít: „I-ten sorsa a földön, az emberen áll...” A provokatív állítás logikai előképe, premisszája a talmudi bölcsek kérdésének: „Melyik a legfontosabb parancsolat a Bibliában?” A legtöbben úgy vélték, ez nem más, mint a Tóra וְאָהַבְתָּ לְרֵעֲךָ כָּמוֹךָ "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" ( III.M. 19/18.) parancsa. Rabbi Akiba úgy gondolta, hogy a heti szakaszunk legfontosabb mondata: זֶה סֵפֶר, תּוֹלְדֹת אָדָם "Ez az ember leszármazásának története". ( I.M. 5/1.) Vagyis, mindenki az első emberpártól származik, minden ember egyenlő jogokkal és kötelességekkel bír, minden emberi élet érték, mert I-ten ajándéka.

A teremtéssel kapcsolatosan gyakran felvetődik a kérdés: van-e szabad akarata az embernek? Ritkábban feltevődik egy másik kérdés is. A teremtés befejezésével, tehát a nyolcadik napon, milyen „birtokviszony” van a Teremtő és a teremtett ember között, a teremtett világ, a föld kérdésében? A 24. zsoltár 1. mondatában olvashatjuk: לַיהוָה, הָאָרֶץ וּמְלוֹאָהּ; תֵּבֵל, וְיֹשְׁבֵי בָהּ. "az Ö-ökkévalóé a föld, és mindaz, amely megtölti azt". E szerint a történés is I-ten kezében van. Azaz a dolgok nem az ember szabad akaratából történnek. A Hállel zsoltárciklus 115. zsoltár 16. mondata ígéretesebbet állít: הַשָּׁמַיִם שָׁמַיִם, לַיהוָה; וְהָאָרֶץ, נָתַן לִבְנֵי-אָדָם. "az ég az Ö-ökkévaló ege, de a földet odaadta az ember fiainak". Ezek szerint minden történést átengedett az embernek? A Devorim, ( Mózes V.) Necuvim נִצָּבִים heti szakaszában találunk egy rejtélyes mondatot:
הַנִּסְתָּרֹת--לַיהוָה, אֱלֹהֵינוּ; וְהַנִּגְלֹת לָנוּ וּלְבָנֵינוּ, עַד-עוֹלָם--לַעֲשׂוֹת, אֶת-כָּל-דִּבְרֵי הַתּוֹרָה הַזֹּאת. „Az elrejtett dolgok az Ö-ökkévalóé, a mi I-tenünké és a kinyilatkoztatott dolgok a mieink és gyermekeinkké, hogy megtegyük minden igéjét ennek a törvénynek.”( V.M. 29/28.)
Az ember teremtésével kapcsolatosan olvasunk egy különös mondatot:
וַיֹּאמֶר אֱלֹהִים, נַעֲשֶׂה אָדָם בְּצַלְמֵנוּ כִּדְמוּתֵנוּ; וְיִרְדּוּ בִדְגַת הַיָּם וּבְעוֹף הַשָּׁמַיִם, וּבַבְּהֵמָה וּבְכָל-הָאָרֶץ, וּבְכָל-הָרֶמֶשׂ, הָרֹמֵשׂ עַל-הָאָרֶץ.
„Ekkor mondta I-ten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra…”( I.M. 1/26.)

A kérdés, hogy a mondatban az „ekkor” egy folyamat végét jelenti, vagy azt, hogy már előbb foglalkozott I-ten az ember teremtésével?

Midrás szerint I-ten tervezte az ember teremtését. Ekkor az ég seregei pártokra szakadtak, részt akartak venni a teremtésben: „חסד” a szeretet angyala azt akarta, hogy az emberre önthesse az irgalmasság képességét és a szeretet magvát. „שלום” a béke angyala tiltakozott az ember ellen: „Ne teremts embert, mert az megbontja a békét, egyenetlenséget terjeszt” „ צדק” a jog angyala bíztatta Istent: „csak nyugodtan teremts embert, én majd korlátot szabok a vágyaknak, féken tartom az indulatokat, gátat vetek az önzésnek. A jog, törvény és parancs fegyverével fogok békét teremteni.” „אמת” az igazság angyala, tiltakozott: „ne teremtsd meg az embert, a hazugság apját. Telehinti majd a földet hazugsággal. I-ten az igazság angyalát a földre vetette, megfosztva magát a legszebb díszétől (atributumától). Az angyalok kara erre felkiáltottak: „Az igazság a földből sarjadzik.”
Az asszony teremtésével kapcsolatosan olvassuk:

וַיִּבֶן יְהוָה אֱלֹהִים אֶת-הַצֵּלָע אֲשֶׁר-לָקַח מִן-הָאָדָם, לְאִשָּׁה; וַיְבִאֶהָ, אֶל-הָאָדָם

„És az Ö-ökkévaló I-ten asszonnyá alakította a bordát, melyet az emberből kivett és odavitte az emberhez.” ( I.M. 2/ 22.)
Miért nem teremtett I-ten közvetlenül asszonyt? Mi a következménye annak, hogy I-ten nem közvetlenül teremtette Évát?
A nő ez által magasabb szellemi szinten van, mint a férfi. A világon nem volt olyan kiváló nő, mint Chává, amíg meg nem született Szárá. Midrás szerint Szárá életében sátrában csodás jelek mutatkoztak. Felhő lebegett a sátor fölött, a Sábeszi gyertyák égve maradtak a következő Sábeszig. Az általa készített kenyér „chálá” friss és meleg maradt egész héten ( Bérésitírábá 60/15.). A három csodás esemény három dimenzió: Felhő a sátor felett: a tér dimenziója. A Sábeszi gyertyák melyek égve maradtak: az „én”, a lélek dimenziója. A „chálá” ami friss és meleg maradt, az idő dimenziója. A Nő tehát képes megjavítani az ember kapcsolatát a térrel, idővel és a személyes énnel, gyógyulást, javítást hozva a világra. Erre a tökéletesítésre csak a nők képesek!

Epilógus

A heti szakasszal kapcsolatbn engedtessék meg egy „játék a szavakkal”, abban a reményben, hogy az olvasók nem róják fel a לֹא-תֹסֵף עָלָיו, וְלֹא תִגְרַע מִמֶּנּוּ … ne tégy hozzá és ne végy el belőle (V.M.13/1.) parancsát e sorok írójának. A szójáték alapja a következő mondat:

וְהַנָּחָשׁ, הָיָה עָרוּם, מִכֹּל חַיַּת הַשָּׂדֶה, אֲשֶׁר עָשָׂה יְהוָה אֱלֹהִים

„A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden vadjánál, amelyet az Ö-ökkévaló alkotott……” ( I.M. 3/1.)
A mondat megértéséhez a kígyó teremtését kell figyelembe vennünk:וַיַּעַשׂ אֱלֹהִיםאֶת כָּל-רֶמֶשׂ הָאֲדָמָה, לְמִינֵהוּ; וַיַּרְא אֱלֹהִים, כִּי-טוֹב„ És I-ten megteremtett…..minden földi csúszómászót a maga faja szerint. És látta I-ten, hogy jó.” ( uo.1/25.)

A két mondatból két következtetés vonható le:
1. I-ten ravasznak teremtette a kígyót („a maga faja szerint…)
2. I-ten a kígyó ravaszságát jónak találta, tehát befolyása az asszonyra is helyes.
A két fogalom ערום( ravasz) és עירום (mezítelen) közötti különbség a י betű „a”. A (jud) betű számértéke 10. A Széder esti dalok között szereplő אחד מי יודע(Ki tudná mi az egy) dalban a tízet דבריא a tízparancsolat tíz igéjével azonosítja. Ebből azt következtethető ki, hogy a ערום(ravasz) és עירום (mezítelen) közti különbség, csupán etikai kérdés. Hozzáállás kérdése, hogy valaki ערום(ravasz), vagy עירום (mezítelen). Ravaszság kérdése I-ten parancsait kijátszani, vagy azokkal szemben עירום (mezítelen)-nek, kiszolgáltatottnak lenni. Ennek igazolására idézzük fel a szövegben szereplő ערום (ravasz) és עירום (mezítelen) mondatokat és fordítsuk meg az értelmüket.
וַיִּהְיוּ שְׁנֵיהֶם עֲרוּמִּים, הָאָדָם וְאִשְׁתּוֹ; וְלֹא, יִתְבֹּשָׁשׁוּ.„ És mindketten az ember és felesége mezítelenek voltak, s nem szégyellték.” ( I.M.2/25.)
Felcserélve a két szó értelmét a következő érdekes mondatot olvashatjuk.
וַיִּהְיוּ שְׁנֵיהֶם עֲירוּמִּים, הָאָדָם וְאִשְׁתּוֹ; וְלֹא, יִתְבֹּשָׁשׁוּ.„ És mindketten, az ember és felesége ravaszok voltak, s nem szégyellték.”
1. וַיֹּאמֶר, אֶת-קֹלְךָ שָׁמַעְתִּי בַּגָּן; וָאִירָא כִּי-עֵירֹם אָנֹכִי, וָאֵחָבֵא.”És felelt az ember: Hallottam hangodat a kertben és féltem, mert meztelen vagyok, azért rejtőztem el.” ( I.M. 3(10.)
Felcserélve a két szót a mondat így hangzik: וַיֹּאמֶר, אֶת-קֹלְךָ שָׁמַעְתִּי בַּגָּן; וָאִירָא כִּי-עֵרֹום אָנֹכִי, וָאֵחָבֵא.”És felelt az ember: Hallottam hangodat a kertben és féltem, mert ravasz vagyok, azért rejtőztem el.”
1. וַיֹּאמֶר--מִי הִגִּיד לְךָ, כִּי עֵירֹם אָתָּה; הֲמִן-הָעֵץ, אֲשֶׁר צִוִּיתִיךָ לְבִלְתִּי אֲכָל-מִמֶּנּוּ--אָכָלְתָּ.„ És Ő szólt:” Ki mondta neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél a fáról, melyről azt parancsoltam neked, hogy ne egyél?” ( I.M. 3/11.)
Felcserélve a két szót, a mondat így hangzik: וַיֹּאמֶר--מִי הִגִּיד לְךָ, כִּי עֵרֹום אָתָּה; הֲמִן-הָעֵץ, אֲשֶׁר צִוִּיתִיךָ לְבִלְתִּי אֲכָל-מִמֶּנּוּ--אָכָלְתָּ.„ És Ő szólt:” Ki mondta neked, hogy ravasz vagy? Talán ettél a fáról, melyről azt parancsoltam neked, hogy ne egyél?”
Ebben a kontextusban érdekes értelmezés kapcsolható aוְעֵץ, הַדַּעַת טוֹב וָרָע„a jó és a rossz tudásának fája” kérdésében, mely a játék által új értelmezést kap. Azt, hogy a jó és rossz, mint a tudás két alternatívája, a ravaszság és mezítelenség (kiszolgáltatottság) kérdése.

írta: Szerdócz J. Ervin rabbi